A pályaválasztás sosem volt könnyű. Nem is lesz, főleg úgy, hogy az embernek 18 éves fejjel kell eldöntenie, hogy mit fog tanulni és utána mivel fog foglalkozni. Van az úgy, hogy az ember tanulmányai során rájön, hogy nem egy magához passzoló szakot választott és ott hagyja az egyetemet, aztán másfelé kezd el orientálódni, amivel persze semmi baj nincsen. Mindenki azt csinálja, amit szeret, másképpen úgysem fogja 100%-os erőbedobással véghezvinni. Ám olyan is előfordul, hogy valaki megszerez valamilyen diplomát, azonban az élet, a sors, a lehetőségek még sem úgy hozzák, hogy az adott szakirányban helyezkedjen el.
Ebben a cikkemben Horváth Kincsővel csináltam egy interjút, aki jogi diplomát szerzett, mégsem ebben a szakmában helyezkedett el. Kincső 2020 tavaszán indította útnak TikTok profilját, ami szárnyra kapott és mára már majdnem 200.000 követővel rendelkezik. Ha kíváncsiak vagytok, miben segíti őt a mindennapokban a jogi tudás, hogy megbánta-e, hogy elvégezte az egyetemet, vagy hogy mit üzen a kétkedő gimnazistáknak, akkor mindenképpen olvassatok tovább!
@horvathkincso_art
A Media Iuris nevében köszönöm szépen, hogy elvállaltad ezt az interjút! Megtennéd, hogy mesélsz magadról egy kicsit? Hol és mikor végezted el a jogi egyetemet?
Horváth Kincső: Köszönöm a lehetőséget! Szívesen beszélek erről a témáról. 13 évesen eldöntöttem, hogy bíró leszek. Nem tudtam választani a hobbijaim közül. Lovagoltam, rajzoltam, táncoltam, színjátszó szakkörre jártam, sokat szerepeltem, stb. Mivel ekkor még mindegyik tevékenység ugyanolyan közel állt a szívemhez, arra jutottam, hogy valami olyasmit szeretnék tanulni, amihez kevésbé tehetség, mint inkább szorgalom és kitartás kell, ezzel is próbára téve magamat. A Mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium után egyenes út vezetett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karára. Elmentem egy nyílt napra és az egész hangulat annyira ismerős volt, hogy emiatt döntöttem az intézmény mellett. 2013-2018 között voltam hallgató. 5 és fél év alatt sikerült lediplomázni (jelesre), a büntetőjog záróvizsgát csúsztattam egy fél évvel.
Mivel foglalkozol jelenleg? Hogy-hogy nem a szakmádban helyezkedtél el?
Horváth Kincső: Nehéz egy szóval megválaszolni a kérdést és a folyamat is fontos, ami a jelenlegi „státuszomhoz” vezetett. Az utolsó záróvizsga előtt már állást kaptam a helyi polgármesteri hivatal önkormányzati osztályán. 5 hónap után viszont felmondtam (köztisztviselőként helyesebben lemondtam), és egy hónapig álláskereső voltam. Nem tetszettek a feladatok, a közeget nehezen viseltem és a fizetés sem volt a legideálisabb. Ekkor már majdnem biztos voltam benne, hogy én soha többet nem szeretnék kifejezetten jogi pályán elhelyezkedni. Később derült ki, hogy mi hiányzik nekem ebből az egészből, de haladjunk szépen sorban. Egy helyi ingatlanfejlesztő cég irodavezetőt keresett, jelentkeztem az állásra és megkaptam. Ennél jobb alkalmazotti munkát nem tudnék elképzelni magamnak. A munkakörömbe beletartozik az értékesítés, az adminisztráció, munkakapcsolat a könyveléssel és az ügyvédi irodával, marketing, irodai beszerzés, egy kis grafika, egy kis pénzügy, ügyfelekkel kapcsolattartás, stb. Válogatni és váltogatni tudtam a feladatok között, így nem untam bele semmibe. A közeg itt már nem toxikus, és a fizetés is sokkal jobb. Mivel a cég részéről én voltam munkakapcsolatban az ügyvédi irodával, így beleláttam az ügyvédbojtárok, ügyvédek mindennapjaiba. Egy szó jut róla eszembe. Egysíkú. Ezt nem rossz értelemben mondom. Elképesztő, hogy egy-egy terület kapcsán mekkora szaktudásuk van, és mennyire élvezik ezt folyamatosan bővíteni és kiválóan alkalmazni, de ez engem fél évnél tovább nem elégítene ki és valószínűleg valami teljesen mást akarnék csinálni. Ekkor döbbentem rá, hogy a „jogi pályák” nem nekem valók. Az alkalmazotti munka mellett szabadidőmben festettem. Ez az egyetlen olyan hobbim, ami az egyetem alatt nem kopott el. 2020 tavaszán a bennem szunnyadó szereplés- és tudás átadás iránti vágy feltört, emiatt kezdtem el tartalmat készíteni a YouTube, Instagram és TikTok felületekre. Ösztönből a festésről. A TikTok felfutott. A festésből, mint hobbiból, valami komolyabb dolog lett. Komolyabban is vettem. Felmerült az igény a követőim részéről „Kincsős” termékekre. 2021. februárban elindítottam az egyéni vállalkozásomat, vázlatfüzetekkel, tolltartókkal. Aztán egyik pillanatról a másikra azon kaptam magam, hogy fél évre előre be vagyok táblázva festmény megrendelésekkel (többnyire állatos portrék), és van egy saját webshopom. Mindezt főállás mellett. Jelenleg is az ingatlanfejlesztő cég alkalmazottja vagyok, csak most már táppénzen, ugyanis férjemmel kisbabát várunk. Otthon, nyugodt és kényelmes környezetben még csinálom a vállalkozásom a pici születéséig. Nyilván az egész mögött volt egy pragmatikus megfontolás is. Biztos főállásból akartam gyermeket (gyermekeket) vállalni, de nyílt titok, hogy a hosszú távú terveim között az első helyen az áll, hogy a vállalkozásomból éljek meg. Megcsapott a szabadság szele, és úgy érzem, hogy vállalkozóként többet tudok adni a világnak magamból, mint alkalmazottként.
Miben segít Téged a mindennapokban az, hogy jogi tudással rendelkezel?
Horváth Kincső: Az irodavezetői munkám során egyértelműen szükséges volt. Az egyéni vállalkozás kapcsán szintén. Vállalkozás indítása, GDPR szabályzat, ÁSZF, könyvelővel folytatott beszélgetések megértése. Ezen kívül bármilyen hivatalos ügyintézéshez rendkívül hasznos. A közeljövőben építkezünk. Megnyugtató, hogy elolvasom a tízoldalas vállalkozási szerződésünket, értem és véleményezni tudom. Hogy nem veszek el a hitelügyintézésnél. Jól jött a házasságkötésnél, mikor a névválasztásról és az aláírásom „kitalálásáról” volt szó. Édesanyámnak segítettem munkajogi kérdésben, ismerősnek bérlet kapcsán. Minden olyan helyzetben, amitől egy átlagos, jogban nem jártas embernek égnek áll a haja és teljesen bizonytalannak és kiszolgáltatottnak érzi magát, én egy magabiztos alaptudással rendelkezem és tudom, hogy minek hol járjak utána. Szerintem ez a leghasznosabb tudás akkor is, ha az ember nem ebben dolgozik. Ezt őszintén üzenem minden joghallgatónak, aki esetleg attól tart, hogy éveket dobott ki az életéből és feleslegesen tanult, ha esetleg mégsem jogi pályán helyezkedne el. Először is semmilyen tudás nem haszontalan. A jogi egyetemen használtam az anno gimiben kémián tanult elektronpályákat, a festés közben használom az egyismeretlenes egyenletet, a geometriát, orvosnál a jogon tanult fél év latint. Gyakran észre sem vesszük, hogy mennyi tudást és eddig megszerzett információt alkalmazunk olyan dolgokhoz, amikhez nem is gondoltuk volna. A jog pedig kimondottan Jolly Joker! Biztos, hogy az életben használni fogod a jogon megszerzett tudást, képességeket.
Milyen volt számodra az egyetem? Szeretted, amit tanulsz? Ha visszaforgathatnád az időt, ugyan így jogász szakra jelentkeznél?
Horváth Kincső: A vizsgaidőszakban lefogyott, zsíros hajú, karikás szemű és sírás utáni énem most pofon vágna, de élveztem jogot tanulni. Rengeteg tárgy volt, ami lekötött. Jó érzés volt, ahogy összeáll rendszerré a fejemben az anyag. Imádtam, amikor egy-egy összefüggésre rájöttem. Szerettem a büntis tárgyakat, kriminológia, kriminalisztika, szexualitás és bűnözés, börtönjog, stb. A választási eljárás azóta is a szívem csücske. A legkülönlegesebb szerelem talán az űrjog, amiből végül a diplomamunkámat is írtam. A fél év latin pedig felnyitotta a szemem úgy összességében a nyelvvel kapcsolatban. Szenvedélyem lett az etimológia. Képes vagyok beszélgetéseket félbeszakítani, hogy utánakeressek egy szó eredetének. Az intézményt is nagyon szerettem. Ha a mostani fejemmel visszamennék, tudva hogy hosszabb távon festéssel, és ehhez kapcsolódó vállalkozással szeretnék majd foglalkozni, ugyanezt a szakot és egyetemet választanám. Semmit nem csinálnék másképp, ugyanis most a maga szintjén tökéletesnek és teljesnek érzem az életemet, és mindehhez a jogon át vezetett az út.
Mit üzensz, azoknak, akik bizonytalanok abban, hogy jogi egyetemre jelentkezzenek-e vagy sem?
Horváth Kincső: Ha valaki nem érzi magát elég „okosnak” a joghoz, akkor üzenem, hogy szorgalommal, kitartással el fogja tudni végezni és megszerzi a szükséges tudást a végére. Ha bizonytalan, hogy ezzel akar-e foglalkozni egy életen át, de nem tudja, hogy mi mást tanulhatna, akkor tökéletes választás a jog, mert hasznos tudást ad, attól függetlenül, hogy az ember utána miben helyezkedik el. Ha a kitartásában kételkedik, akkor ez egy lehetőség arra, hogy önmagának is bizonyítson. Bennem erős volt a félelem ezzel kapcsolatban és most mindennél nagyobb erőt ad, hogy ilyen eredménnyel elvégeztem a jogot és tudom, hogy ha ez sikerült, akkor bármire képes vagyok. Csak ismételni tudom magam, a jog Jolly Joker. De oda kell tennie magát az embernek!
Még egyszer köszönöm szépen Kincsőnek, hogy elvállalta ezt az interjút és válaszaival esetleg löketet adott a pályaválasztás előtt álló fiatalok számára! Ha kíváncsiak vagytok, milyen tartalmakat oszt meg a közösségi oldalain, akkor látogassatok el az Instagram és a Youtube oldalára is!
Képek forrása: 3
Sziasztok! Kondora Petra vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója. Már egészen kiskorom óta nagyon szerettem, és szeretek olvasni, az irodalom mindig is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott. Az írás terén eddig komolyabb közegben sose próbáltam ki magam, mindig csak a fiókom olvasta a papírra vetett gondolataimat. Az, hogy bekerültem a Media Iurisba nem csak annyit adott nekem, hogy belevethetem magam az újságírás kalandjaiba, hanem azt is, hogy egy ilyen összetartó, csoda csapathoz tartozhatok.
