Képzeld el, hogy egy fiatal nő vagy a hatvanas évek Amerikájában. Foglalkozásterapeuta diplomád megszerzése után egy kórházban dolgozol, de minden álmod egy afrikai kirándulás. Banki hitelt veszel fel, csak hogy láthasd a csodálatos állatvilágot természetes környezetében, de nem is sejted, hogy ez az utazás az egész életedet megváltoztatja. Cikkemben Dian Fossey életéről és különös haláláról írok, melynek ügyét az évek során rengetegen próbálták megoldani, sikertelenül.
Fiatalkora
Az etológusnő 1932-ben született, gyermekkorát Kaliforniában töltötte. Mostohaapja tanácsa ellenére – aki üzleti pályát szánt neki – egy farmon töltött nyár élménye miatt állatorvosnak kezdett el tanulni, de meggyűlt a baja a kémia és a fizika tárgyakkal, így foglalkozásterapeuta szakon szerzett diplomát. Az egyetemi évei után a Kentucky állambeli Louisville Kosair gyermekkórházában dolgozott, de érdeklődése még itt sem szűnt meg az állatok iránt. Amikor egyik barátnője beszámolt neki afrikai körútjáról, a fényképeket látva úgy érezte, ezt a lehetőséget ő sem hagyhatja ki. Kölcsönt vett fel és elkezdte tervezgetni utazása részleteit.
Az utazás
Végül 1963-ban indult el a kontinensre, ahol Kenyát, Tanzániát, Kongót és Zimbabwét járta be egy vadász segítségével. A tanzániai Olduvai-árok látogatása során összetalálkozott Louis Leakey régésszel, aki feleségével az emberszabásúak őskori leleteit kutatta. A férfi mesélt neki Jane Goodall-ról, akit a csimpánzok viselkedésének tanulmányozásában támogatott anyagilag, majd felvitte Diant a hegyekbe, ahol a gorillák rejtőztek. Csak néhány lábnyomot találtak, de Diannek ez elég volt ahhoz, hogy Amerikába visszatérése után is csak a kutatói életről álmodozzon.
Afrikában
Három évvel később Dian már „Leakey angyalainak” egyik tagjaként kutatótábora felállítását felügyelte Kongóban, de nem sokkal később az ottani politikai bizonytalanság hatására kénytelen volt áttelepülni Ruandába. A Karisoke Kutatóállomás 1967-re készült el, melyet a National Geographic Magazine fotósa, Bob Campbell is megörökített, így a kutatónő egy csapásra világhírű lett. Hírnevét arra használta fel, hogy felhívja a figyelmet a végveszélyben lévő hegyi gorillák helyzetére és megdöntse az akkoriban uralkodó „King Kong mítoszt”, mely szerint a gorillák vad, veszedelmes teremtmények.
A gorillák viselkedését szépen, fokozatosan kezdte el vizsgálni, a közelükben négykézláb járt és rájuk jellemző viselkedésmintákat utánzott. Kutatásában nagy mérföldkőnek számított az, hogy a gorillák – a családba befogadásuk jeléül – megérintették a kezét, melyet fényképen is megörökített. Rövid időre az Egyesült Államokba is visszatért, hogy PhD fokozatot szerezzen a gorillák tanulmányozásáról szóló szakdolgozatával az állatviselkedéstani tanszéken. Kedvenc gorillája a Digit nevet kapta, akinek egészen kicsi korától követte fejlődését, míg egy nap az állatot orvvadászok 20 dollárért lefejezték. Halála nagyon megviselte az etológusnőt, emlékére és tiszteletére hozta létre a Digit Alapítványt (későbbi nevén Dian Fossey Nemzetközi Gorilla Alapítvány), mely többek között a gorillák élőhelyének védelmét segíti és felveszi a harcot az orvvadászokkal.
Természetvédőként
Dian erőteljesen fellépett a gorillák kizsákmányolásával és élőhelyük elpusztításával szemben. Az aktív természetvédelmet támogatta az „elméleti természetvédelem” helyett, mely az állatok kiárusítását és szenvedését eredményezi. Az állatkerteket etikátlannak tartotta, illetve kihangsúlyozta, hogy már az állatkertbe szállítás is traumát okoz az állatoknak, hiszen sokszor családjuk megölése után fogják be őket, majd egész életükben pénzért mutogatják őket embereknek. Egy alkalommal felülvizsgáltatta az Európai Közösséggel a helyi hatóságok azon tervét, hogy a gorillák erdeinek nagy részét mezőgazdasági területté alakítsák át. Közbenjárása részben sikeres volt, ugyanis a tervezett terület méretét lecsökkentették.
Az etológusnő többek között azt is kijelentette, hogy szerinte az orvvadászok összeálltak a helyi kormánnyal is a nagyobb haszonszerzés reményében. De nem csak ők, hanem valójában Fossey dolgozói és egyes volt tanítványai is csak a pénzt látták az egészben, így történt, hogy olyan szervezetek alakultak a gorillák védelme érdekében, melyek az adományokat csak névlegesen juttatták el a valódi alapítványnak és működésükkel az orvvadászok tevékenységét és a turisták által behurcolt betegségek általi haláleseteket próbálták meg leplezni. Így a nyilvánosság nem tudhatta, hogy támogatásuk nem Fossey erőfeszítéseihez, hanem inkább az illegális tevékenységekhez járult hozzá.
Könyve
1983-ban megírta a Gorillák a ködben című művét, melynek megfilmesítési jogát később a Universal Studio vásárolta meg közel 1 millió dollárért. A film végül 1988-ban jelent meg Sigourney Weaver főszereplésével, melyet sajnos Fossey már nem élhetett meg.
Halálának különös körülményei
Dian Fossey-t pár héttel 54. születésnapja előtt, 1985. december 27-én reggel holtan találták meg kutatóközpontja kabinjában. Az etológusnő koponyáját csaknem kettéhasították egy bozótvágó késsel, melyet a helyszínen hagytak Dian fegyverének társaságában, de a mellette található töltények nem passzoltak bele. A holttest mellett nem volt vér, amely azt feltételezte, hogy a gyilkosság nem a faházban történt. A faház fel volt dúlva, de a vagyontárgyak és a pénz érintetlen maradt, így az indíték biztosan nem rablás lehetett, sokkal inkább őt szerették volna eltávolítani. A „Ki tette?” kérdésre viszont máig nem tudni a választ, csak találgatni lehet.
Teóriák
A kutatónő halála számos ember fantáziáját megmozgatta. Farley Mowat Asszony a ködben című életrajzi művében Fossey-ről ír, szerinte valószínűtlen, hogy a gyilkosai orvvadászok voltak. Úgy gondolja, hogy azok tették el láb alól, akik akadálynak tekintették őt a turizmus fellendítése szempontjából. Továbbá úgy véli, az orvvadászok inkább az erdőben végeztek volna vele.
Mások szerint az orvvadászok azért sem ölhették meg Fossey-t, mert a kutatónő több ezer dollárt tartott magánál, melyet érintetlenül hagytak. Egy szerényebb anyagi helyzetű, pénzért bármire képes ember pedig valószínűleg elvitte volna.
Nick Gordon, aki szintén e különös haláleset körülményeiről írt könyvet, úgy véli, hogy Fossey túl sokat tudott Ruanda kormányának illegális állatkereskedelmi ügyeiről, illetve több befolyásosabb személynek is anyagi érdeke fűződött eltávolításához. Életének utolsó időszakában a kormány már nem támogatta vízumának meghosszabbítását, így az etológusnő kénytelen volt egy bevándorlási államtitkár segítségével megszerezni azt. Valószínűleg ez okozhatta a vesztét is.
Hagyatéka
Fossey-t kedvenc gorillája, Digit mellé temették el a kutatóközpont közelében. Vagyona egészét az alapítványára hagyta, de a végrendeletet az anyja megtámadta és meg is nyerte a pert.
Halálától az 1994-es ruandai népirtásig az etológusnő tanítványai vezették a kutatóközpontot, de a tábor a menekültek és fosztogatók áldozatává vált, manapság csak faházának romjai találhatók meg a helyszínen. Az illegális állatkereskedelem és az orvvadászat újra fellendült, egyes állatfajokat csaknem kiirtottak a területről, a fakitermelés által pedig a gorillák elvesztették élőhelyüket.
Zárásként Dian Fossey egyik idézetét hoztam el, mely mindannyiunk számára elgondolkodtató lehet:
Az ember, aki ma megöl egy állatot, az holnap az útjába kerülő embert is megöli.
Képek forrásai: kiemelt, 1, 2, 3, 4, 5
Horgos Abigél vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója. Cikkeimben leginkább állat- és környezetvédelemmel fogtok találkozni, de a low waste életmód és a nőjogi kérdések is felbukkanhatnak egy-egy irományomban, meg persze bármi, amit elég érdekesnek gondolok. Legfőbb célom az, hogy mindenki megismerhesse Földünk csodálatos állat- és növényvilágát, illetve sokak kedvét meghozzam ahhoz, hogy legalább egy kicsit környezettudatosabban élje az életét.
