Ahogy a pszichológia területén kutatások is bizonyították, a személyiségünk fejlődése már kisgyermekkortól elkezdődik, azonban az öröklött traumák nemzedékről-nemzedékre adódnak át, és már születésünk előtt hordozzuk őket. A transzgenerációs trauma, más néven intergenerációs vagy generációs trauma, arra a jelenségre utal, hogy az egyik generáció által átélt traumatikus élmény pszichológiai és érzelmi hatásai átadhatók a következő generációknak.
Cikkemben a transzgenerációs, öröklött traumák kialakulásáról és annak különböző tudományos megközelítéseiről gyűjtöttem össze érdekességeket és hoztam tudományos újdonságokat nektek.
A trauma általánosságban egy olyan súlyos életeseményt jelent, amivel a személy nem tud megbirkózni, megfelelően reagálni rá sem az adott helyzetben, sem később, ez okozza annak tartós megbetegítő hatását. A traumán belül van a generációs traumatizáltság, melynek hatásai azoknál is jelentkezik, akik maguk nem voltak kitéve a kedvezőtlen hatásnak, ám őseik traumájukat továbbörökítették. Ezáltal újra és újra megismétlik ugyanazokat a mintákat és viselkedéseket, amelyeket családjuktól vettek át közvetlenül és közvetett módon.
Keletkezése
A transzgenerációs hatás hagyományosan először a holokauszttúlélők gyermekeinél mutathatóak ki.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság 1966-ban végzett egy kutatást, ahol a holokauszttúlélők gyerekeiket vizsgálták. A kutatás eredménye kimutatta a gyerekek magas stressz szintjét, valamint depressziós hajlamot és poszttraumás stressz zavar (PTSD) tüneteit is.
A jelenség később számos más trauma kapcsán is megmutatkozott: a háborús veteránok, természeti katasztrófák és tömegmészárlások túlélőinek utódgenerációit sújtva.
Maga a jelenség
A jelenség lényege, hogy az utódgenerációk annak ellenére mutatnak a traumatizáltságra utaló tüneteket, hogy maguk nem voltak közvetlen áldozatai a traumának: depresszió, szorongás, hipervigilancia, alacsony önértékelés, az öngyilkossági gondolatok, szerhasználat, erőszakosság és agresszió, a kulturális identitás sérülése, a kommunikációs készség sérülése, hiperaktivitás és pszichoszomatikus tünetek jelenhetnek meg körükben.
Biológiai megközelítés
A trauma örökítésére az utóbbi években biológiai magyarázatokat is találtak. A generációk közötti módosulás újfajta mechanizmusait leírva az epigenetika közvetlen magyarázó mechanizmust kínál a transzgenerációs átvitelre.
Ez a biológiai fogalom olyan folyamatokra utal, amelyben megfigyelhető változás történik a génexpresszióban anélkül, hogy a DNS alapszerkezete megváltozna. Az epigenetikai szerkezet arra ad magyarázatot, hogy az egyedet érő környezeti hatások következtében beállt változások hogyan vihetők át az utódnemzedékre. Ezzel is magyarázható, hogyan hordozza a korábbi generációk örökségét a jelenlegi generáció szó szerint a sejtjeiben kódolva azt.
A negatív transzgenerációs minták feloldása
A traumák feloldásának folyamata több okból kifolyólag elsődleges fontossággal bír: jót tesz a mentális és érzelmi egészségnek, javítja a családi kapcsolatokat, jobb emberré válhatunk, és elkerülhetjük, hogy a mi gyerekeink is a családi traumáinktól szenvedjenek.
A családi traumából való kitörés egy elengedhetetlen feladat az ember életében ahhoz, hogy gyógyultan és egészségesen tudjon tovább élni.
Böszörményi-Nagy Iván Kontextuális terápiája
A témához kapcsolódik Böszörményi-Nagy Iván magyar-amerikai pszichiáter kontextuális terápiája, amelyben a generációkon átívelő viselkedéses minták megjelenéséről számol be. A pszichiáter is megállapította kutatása alapján, hogy a probléma gyökerét a múltban kell keresni.
Az elmélet szerint jogosultak vagyunk rá, hogy igazságosan, kölcsönösen és felelősségteljesen viselkedjenek velünk a kapcsolatainkban és kötelességünk nekünk is igazságosan, kölcsönösséggel és felelősségteljesen bánni más emberekkel.
A jogosultságok 3 forrása:
1. Szülő – gyermek kapcsolat: A gyermek létezésénél fogva jogosult szülei szeretetére, törődésére, gondoskodására, ezzel párhuzamosan elkötelezett, hogy lojális legyen a szülei iránt, és hogy korának megfelelően viszonozza a szeretetet és a gondoskodást, ezért erre teret kell neki biztosítani!
2. Családi örökség: A család több generáción keresztül átadja utódainak a kapcsolati erőforrásokat vagy ezek hiányát és kötelességet ró az utódokra. A családi hagyaték tudatos és tudattalan szinten alakítja az identitásunk: a gyerek kötelesnek érzi magát, hogy elődei hagyatékában éljen.
3. Spontán érdemszerzés: A kapcsolati etika szerint akkor lehet érdemet szerezni, ha a személy többet ad a gondoskodás, szeretet, mások érdekének szem előtt tartása terén,mint ami a tőle elvárható. Ezzel jogosultságot szerez.
Szabad, spontán lépés, mely minden esetben a másik érdekét szolgálja, ezzel növeli az egyén önértékelését és erősíti az identitást.
Böszörményi-Nagy szerint a terápiában a spontán érdemszerzés lehet az a „kitörési pont”, amelyben az ember azzal, hogy a másik javára tesz megszakítja a negatív vagy destruktív családi örökséget és ezzel személyes szabadsághoz, és pozitív érzelmekhez jut saját magával szemben és motivált lesz a további érdemszerzésre.
