„Ha egy csecsemő váratlanul meghal, az tragédia. Ha kettő, az már gyanús, ha három, az már gyilkosság, kivéve, ha bebizonyosodik az ellenkezője” – nyilatkozta Roy Meadow brit gyermekorvos Kathleen Folbigg tárgyalásán, 2003-ban. A tárgyalás során a nő megkapta az „Ausztrália legkegyetlenebb női sorozatgyilkosa” címet, ám az ügyét 2021-ben megint elővették: lehetséges, hogy 18 év után szabadlábra helyezik.
Előzmények
A hányatott sorsú Kathleen Folbigg már gyerekkorában találkozott az erőszakkal: még csak 18 hónapos volt, amikor apja 24 késszúrással megölte édesanyját; a lány ezután (mivel apja börtönben került, majd kiutasították Angliába) nevelőszülőknél, valamint nevelőotthonban nevelkedett. Apja feltehetőleg zaklatta kisgyermekkorában, a későbbiekben magatartásbeli problémái is voltak: mindezt összevetve, Kathleen nem rendelkezett stabil lelkiállapottal. Fiatalon, 17 éves korában hozzáment Craig Gibson Folbigghez. 21 éves volt, amikor megszületett első fiuk, Caleb. A nő ezidőtájt „teljesnek érezte magát a férjével, az otthonával, és a babával”. Egy reggel – amikor Caleb még csak 19 napos volt – arra ébredtek, hogy babájuk holtan fekszik a bölcsőjében; mivel minden előzmény nélkül egyik napról a másikra halt meg, bölcsőhalálként könyvelték el az esetet.
Tragédiák évtizede
A következő tíz év tragédiák sorozatát hordozta magában: még további három gyermekük született, de mindannyian még csecsemőkorukban meghaltak. Második fiuk, Patrick, 1990-ben született, az orvosok szerint teljesen egészségesen. Négy hónapos korában Craig mégis arra ébredt, hogy felesége a bölcső mellett sikoltozik: a pici nem lélegzett. Miután megtörtént az újjáélesztés, a mentő bevitte a kórházba, és kiderült, hogy Patrick epilepsziás, ráadásul látássérült is. Négy hónappal később a baba egy epilepsziás rohamban elhunyt. Az szerencsétlenséget követően a házaspár elköltözött Új-Dél-Walesbe, ahol próbáltak „tiszta lappal” kezdeni. Nem sokkal később megszületett lányuk, Sarah, aki 10 hónapos korában halt meg, de a halál közvetlen okát nem ismerték. Negyedik gyermekük, Laura 1999-ben született, de 18 hónapos korában, szintén ismeretlen okokból meghalt. A rendőrség ekkor kezdte meg a nyomozást. Ezt követően Craig és Kathleen házassága teljesen tönkrement, a nő hamarosan el is költözött. Férje ekkor találta meg a régi naplóját, amit később elszörnyedve adott át a rendőrségnek.
„Csak azt akartam, hogy hallgasson el”
„Úgy éreztem, én vagyok a földön a legrosszabb anya. Félek, hogy Laura is el fog hagyni engem, ahogy Sarah tette. Tudom, hogy türelmetlen és kegyetlen voltam néha hozzá, és aztán elment, egy kis segítséggel. Csak azt akartam, hogy hallgasson el. És egy nap megtette.”
„Nem tudnék még egy olyan babát kezelni, mint amilyen Sarah volt. Megmentette a saját életét azzal, hogy más. Hála istennek, hogy jó kisbaba, így nem jut arra a sorsra, mint a testvérei. Szerintem figyelmeztették.”
„Nem történhet meg újra. Szégyellem magam. De erről nem beszélhetek a férjemnek, mert akkor nem meri majd velem hagyni a lányunkat.”
„Nyilvánvalóan az apám lánya vagyok.”
A naplóban olvasottak alapján mindenki azt gondolná, hogy Kathleen végzett mind a négy gyermekével: ennek apropóján a rendőrség 2001. április 19-én négy rendbeli gyilkosság gyanújával letartóztatta a nőt. Tárgyalásai két év múlva, 2003-ban kezdődtek, és csupán hét hétig tartottak. A vád szerint Folbigg megfojtotta gyermekeit, bár erre a boncolás sem tudott bizonyítékot felmutatni. Az ügyészség mindössze a már korábban idézett gyermekorvos szavaira hivatkozott, valamint annak a szavára, aki a negyedik gyermeknél is bölcsőhalált állapított meg: a férfi azt nyilatkozta, hogy nagyon ritka, ha egy családban 10 éven belül négy gyermek is meghal, ennek az esélyét a repülő disznókhoz hasonlította. Az orvostudomány történetében ez még soha nem látott esetnek minősült. Az ügyész ezekre a véleményekre, és a nő naplójában leírtakra építkezett; a védelem ezzel szemben próbálta bizonyítani a nő ártatlanságát olyan érvekkel, mint a bizonyítékok hiánya, a természetes halál esedékessége, valamint további részletekkel a naplóból, amelyek alapján nyilvánvaló, hogy Kathleen szerette gyermekeit, a támadott sorok alapján csak egy gyászoló, bűntudatos anyáról kaphattak képet. Annak ellenére, hogy Kathleen végig ártatlannak vallotta magát és nem találtak ellene nyilvánvaló bizonyítékot, a bíróság bűnösnek találta három gyilkosságban és egy gondatlanságból elkövetett emberölésben. Először negyven, majd harminc évre ítélték el. Az évek alatt már többször is próbálkoztak az ügy újravizsgálásával, de a naplóból vett idézeteket megdönthetetlen bizonyítéknak találták. Kathleen Folbigg 18 éve ül börtönben.
Mégsem bűnös?
Az elmúlt években számos orvos dolgozott azon, hogy a születésnél vett vérminták alapján bebizonyítsák mind a négy gyermek természetes halálát, és ezzel együtt a nő ártatlanságát. A 2020 novemberében nyilvánosságra hozott eredmények alapján a két lány halálát anyjuktól örökölt génmutáció okozhatta, amely szívritmus problémákat okoz. Mindkét kislány a tragédia előtt antibiotikumot vagy paracetamolt kapott, ami elősegíthette a mutáció általi természetes halált; Lauranak pedig, mint kiderült, halálakor szívgyulladása is volt.
A kisfiúknál pedig olyan génmutációt találtak, ami epilepsziás rohamokat idézhet elő. Patricknél már korábban is megállapították, hogy halálakor epilepsziás rohama volt, viszont Caleb esetében még vizsgálják, valóban ez okozhatta-e a kisfiú halálát. A boncolás egyik gyermeknél sem mutatott fojtogatásra utaló jeleket.
Érkezik a segítség
Ezt követően 90 orvos 2021 márciusában aláírt egy kérvényt, amiben kérik Kathleen Folbigg felmentését, mivel a vizsgálatok alapján a nőt ártatlannak találták mind a négy esetben: „A tudományos és orvosi bizonyítékok alapján, amik most már adottak az ügyben, a petíció aláírása volt a helyes cselekedet”. Az ügy jelenleg Új-Dél-Wales kormányzója előtt van, a bírósági vizsgálat jelen esetben akár 6-12 hónapig is eltarthat. Ez idő alatt Kathleen továbbra is őrizetben marad. Amennyiben Kathleent szabadlábra helyezik, a BBC szerint ez lesz Ausztrália legnagyobb igazságügyi tévedése.
Sziasztok, Soltész Evelin vagyok, A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar hallgatója. Középiskolában döntöttem el, hogy az egyetem mellett szeretnék írással is foglalkozni, amire tökéletes megoldásnak bizonyult a Media Iuris. Szeretek új kapcsolatokat kialakítani, az interjú készítés nagyon közel áll hozzám. Szinte minden témában otthonosan érzem magam, ezért sokféle cikket fogtok tőlem olvasni; a közélettől kezdve, a gasztronómián át egészen a tudományos cikkekig.
