Sokak számára egy elérhetetlen álomnak tűnhet, hogy elutazzon az Egyesült Államokba, azonban Őri Tamás, másodéves jogász hallgató számára ez az álom az idei nyáron megvalósult. Tomi 2 hónapot a Camp America nevű amerikai szervezet által tölthetett az államokban. De hogy mi is ez a szervezet, Tominak milyen feladatokat kellett ellátnia a táborban és milyen tapasztalatokat, élményeket gyűjtött a kint töltött idő alatt, az a további kérdéseimre adott válaszaiból most kiderül!
Az iskolában egyre több helyen lelhető fel Camp America-t hirdető plakát, amelyről az érdeklődök rájöhettek, hogy a program az USA-ban munkalehetőséget biztosít. Esetleg tudnál bővebben is mesélni a szervezetről, illetve az oda való bejutásról, felvételi eljárásról és a hozzájuk kapcsolódó esetleges kiadásokról?
Őri Tamás: Maga a Camp America egy amerikai szervezet, mely 1969 óta nemzetközi személyzetet toboroz amerikai nyári táborokba, és sok európai ország között már Magyarországon is van kitelepülése.
A felvételi eljáráshoz először regisztrálni kell a honlapon, ahol néhány alapinformáció megadása mellett az online felületen ki kell töltened azt is, hogy milyen készségekkel rendelkezel, hiszen nagyon fontos tudniuk a potenciális táboroknak már előre, hogy téged milyen pozícióra oszthatnak majd be. Ahogy készen vagy ezeknek a kitöltésével, sor kerül egy személyes interjúra a szervezettel, amely nagyrészt angolul folyik annak érdekében, hogy felmérjék a nyelvtudásodat és eldöntsék, alkalmas vagy-e a munkára.
A sikeres interjút követően már biztosra tudhatod, hogy a következő nyaradat az USA-ban fogod tölteni, azonban ilyenkor még nincsen meg a táborod, így elkezdhetsz nézelődni, merre is szeretnél menni leginkább. A számodra szimpatikus táborokba beadhatod a jelentkezésedet külön-külön, de maguk azok a táborok is meg fognak keresni, akik érdeklődnek irántad.
Ha személyesen akarsz interjúzni táborokkal, érdemes kiutazni a Camp America által minden év elején megrendezésre kerülő londoni állásbörzére, ahol idén is több, mint 30 magyar vett részt, többek között én is. Végül a börzén való félórás keresgélés után találtam meg a táboromat, ahol a felvételi interjú 5 percnél tovább nem is tartott. Elsőéves kiutazóknál maga a programdíj, ami az oda-vissza repülőjegyet és a biztosítást tartalmazza, a vízumdíjjal kiegészülve megközelítőleg 220 ezer forintra jön ki. A tábori ellátásért nem kell fizetni, viszont az azt követő utazgatásokat már mindenki saját maga állja.
Gyerekfelügyelőként pontosan milyen feladatokat kellett ellátnod? Röviden le tudnád írni, hogy egy napod hogyan is épült fel? Sikerült az ott dolgozókkal egy jó kapcsolatot kialakítanod?
Őri Tamás: Tulajdonképpen teljes napos felügyeletre voltak bízva ránk a gyerekek, akármilyen programon is vettünk részt velük. Reggel felkeltettük, majd megreggeliztettük őket, délelőttönként pedig rengeteg változatos programon vehettek részt, a csónakázástól kezdve az íjászatig. Az ebédet követően szabad foglalkozásokon is kipróbálhatták magukat, majd délutánonként a tábor biztosította medencénél élvezhették a szabadidejüket a felügyeletünk mellett. Ezt követte a vacsora és az esti program.
A feladatunk nagyrészt nem csak abból állt, hogy vigyázzunk a gyerekekre, hanem hogy biztassuk és motiváljuk őket abban, hogy részt vegyenek a különböző programokban, ezáltal egy kicsit elengedjék a mindennapok gondjait, hiszen sokan a gyerekek közül hátrányos helyzetből érkeztek.
A munkatársaimmal nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanom, a két hónapig tartó együttélés egy nagyon erős közösséget faragott belőlünk.
Megállapítható, hogy a munkád leginkább emberközpontú volt. Érzékeltél bármilyen különbséget a magyar és az amerikai mentalitás között?
Őri Tamás: Nagyon szembetűnő volt és egyben meglepő is, hogy az amerikaiak mennyivel nyitottabbak és kedvesebbek mindenki felé, legyen akár az egy hivatalban lévő ügyintéző, vagy egy járókelő New York utcáin, akitől útbaigazítást kérhetsz. Ugyanakkor az amerikai személyzetnél az volt tapasztalható, hogy jóval érzékenyebbek olyan dolgokért is, amiért nekünk, nemzetközi személyzetnek nem jutott volna eszünkbe panaszkodni.
Esetleg a munka mellett volt lehetőséged utazgatni, nevezetességeket meglátogatni? Mi az, ami leginkább a kedvenceddé vált?
Őri Tamás: Maga a tábor is rendszeresen szervezett utakat a közeli városba, például egyik hétvégén elvittek minket egy baseball meccsre is. A tábor végét követően volt igazán lehetőségem utazni, akkor 10 másik nemzetközi munkatársammal utaztam el egy hétre New Yorkba. Maga New Jersey Hoboken nevű városa is nagyon tetszett, mert sokkal családiasabb és kevésbé nyüzsgő volt, mint New York City, de ha az utóbbi helyről kéne mondanom kedvencet, akkor az a Central Park és a Brooklyn Bridge lenne.
Legtöbbek számára felmerülő kérdés mindenképp az lehet, hogy milyen szintű angol tudásra van szükség a különböző helyzetekben való boldoguláshoz?
Őri Tamás: Senkinek sem kell azért aggódnia, hogy anyanyelvi szintű angoltudásra van szükség. Már egy középszintű angoltudás elég ahhoz, hogy valaki alkalmas legyen a kinti munkához.
Mi az, ami a számodra a legnagyobb meghökkentést váltotta ki Amerikában?
Őri Tamás: Legfőképpen az étel- és italméretek voltak a megdöbbentőek. Már az első nap megtapasztaltuk, amikor egy nagyobb gyorsétteremláncban egy közepes adagot kértünk ki, és amit kaptunk az az itthoni legnagyobbal volt egyenlő. Ugyanez igaz az élelmiszerboltokra is, ott vásárolva csak hatalmas kiszerelésekben tudtam édességeket és üdítőket hazahozni. Ennek a sokknak a hatására hamar megértettem, miért is akkora gond az elhízás a tengeren túl.
Miért tartod ezt egy kihagyhatatlan lehetőségnek és kinek ajánlod azt, hogy éljen is vele? Te magad még tervezel a szervezet által újra ellátogatni az államokba?
Őri Tamás: Szerintem egy életre szóló élmény, hiszen a kint töltött idő alatt a világ bármely pontjáról érkező, veled egyidős nemzetközi diákokkal, illetve rengeteg helyivel ismerkedhetsz meg, akikkel életre szóló barátságokat köthetsz, nem is beszélve új kultúrák megismeréséről. Én mindenképpen annak az egyetemista korosztálynak ajánlanám legjobban, aki szeretne világot látni, akár több nyáron keresztül is. Ami engem illet, a jövőben biztosan vissza fogok még térni.
Köszönöm szépen még egyszer, hogy elvállaltad az interjút a Media Iuris nevében!
Az idei évtől Tamás mentor nagyköveti pozícióban erősíti a Camp America Hungary csapatát, így a programot illetően az érdeklődök bizalommal fordulhatnak hozzá az alábbi e-mail címen. (oritamas03@gmail.com)
Sziasztok! Én Heidt Míra vagyok, a PTE-ÁJK elsőéves jogász hallgatója. Már a gimnáziumban is egyik kedvenc elfoglaltságommá vált az írás és örülök, hogy ezt az egyetemen is van lehetőségem folytatni a Media Iuris által. Az itt szerzett tapasztalataim már most megerősítettek abban, hogy a jövőben szeretném több területen is kipróbálni magam.
