Ha villámgyorsan meg kellene nevezni három szénsavas üdítőitalt, amelyek egy képzeletbeli dobogón kapnának helyet, akkor nagy valószínűséggel nem én lennék az egyetlen, aki a Fantát, a Coca Colát és a Pepsi kólát nevezné meg. A megnevezett italok finom ízük mellett eredetük is említésre méltó, de a reklámok többnyire csak a fogyasztásra ösztönöznek. Ezt a hiányosságot szeretném pótolni röviden, lényegre törően.
Coca Cola
John Stith Pemberton, egy atlantai gyógyszerész korábban hadiorvosként dolgozott. Súlyosan megsebesült, fájdalmait csak morfiummal volt képes elviselni, ami függőséghez vezetett. Szerette volna elhagyni, de nem sikerült neki. Úgy döntött, hogy egy enyhébb hatású anyaggal helyettesíti az erős szert, ezért a kokacserje és a kóladió keveréke remek alapanyagnak tűnt számára. Otthonának hátsó kertjét használta laboratórium gyanánt. Számos összetevőből álló sötét folyadékot sikerült kikevernie, amelynek a „French Wine Coca” nevet adta. A nevéből kiderül, hogy az ital bort tartalmazott. Az alkoholtartalmú italokat akkoriban nagyon nehezen lehetett engedélyeztetni, nem is sikerült Pembertonnak, ezért az alkoholt mellőznie kellett. Alkohol nélkül új nevet is kellett adnia a maga részéről gyógyhatásúnak tartott italának. A coca a kokacserjéből, a cola a kóladióból ered, nem is volt szükség más alapanyagra hozzá. A jól hangzó név a Coca Cola lett.
Pemberton 1886-ban kezdte meg termékének forgalmazását. Minden bizonnyal akkor nem gondolta, hogy minden idők leghíresebb üdítőitalát kelti életre. Először gyomorrontás, fejfájás elleni szerként reklámozta, ami a fáradtságérzetet is csökkenti. Akik fogyasztották, nem csalódtak benne. Persze a minimális kokaintartalom nagyban növelte az elégedettek táborát, még ha a képzelt hatás el is maradt a valóságtól. A kokainellenes aktivisták már a megjelenés utáni években hallatták hangjukat, de végcéljukat, a kokaintartalom megszüntetését csak közel negyven év múlva, 1929-ben érték el.
A súlyosan morfinista Pemberton állandó pénzzavarral küzdött, ezért eladta receptjét, mindösszesen 1750 dollárért. Üzletének egy részét is eladta, megmaradt felét pedig fiának adta. Később apa és ópiumfüggő fia minden üzletrészüket és szabadalmi jogukat eladták Asa Candler, atlantai üzletembernek, aki inkább üdítő, frissítő italként kínálta kóláját. Pemberton 1888-ban meghalt, fia hat évvel élte túl.A Coca Colát először 1894-ben árulták üvegbe töltve, az első dobozos kóla megjelenésére 1955-ig várni kellett. A Coca Cola átütő sikeréhez nagyban hozzájárult az 1919-ben elrendelt és csak 1933-ban Roosevelt elnök által megszüntetett híres-hírhedt szesztilalom. A társadalom széles rétegei, akik a megszokott kedélyjavító szesztartalmú italaikhoz már nem jutottak hozzá, a Coca Colától várták a megszokott hatást. Persze az ital csak élénkítő hatású volt, a kokain hatóanyaga elhanyagolható mennyiségben volt jelen az italban. A Coca Cola kezdeti sikerein felbuzdulva mások is próbálkoztak hasonló „gyógyhatású” italok készítésével, kisebb-nagyobb sikerrel. 1893-ban készült is egy említésre méltó termék, amit a kokaintartalmú Coca Cola kokainmentes alternatívájának szántak. Neve Brad’s Drink lett, elnevezését később Pepsi Colára változtatták.
Pepsi kóla
A Pepsi Cola atyja egy New Bernben élő patikus, bizonyos Caleb Davis Bradham. A Brad’s Drink sem hangzott rosszul, de a névváltoztatás a gyógyhatású ital rendeltetésének közlése miatt volt fontos. A „Pepsi” a diszpepszia, vagyis az emésztési zavar betegségből ered. Abban az időben Bradham még hitt abban, hogy italának célközönsége többnyire az emésztési problémáktól szenvedőkből fog állni. Később kiderült, hogy ez mennyire másként alakult, bár a gyermekorvosok a mai napig előszeretettel ajánlják az anyukáknak a Pepsit hasfájós gyermekeik számára, melyet gondolom, nem túl nehéz elfogadtatni a gyerekekkel. Bradhamnak a századelőn annyira beindult az üzlet, hogy nem győzte gyártani italát, ezért felvette a kapcsolatot különböző palackozó cégekkel. Rövid időn belül több száz üzemben palackozták a Pepsit.
A húszas években a cukortermelést akkora válság sújtotta, hogy Bradham a cég eladása mellett döntött. 1922 és 1933 között háromszor is felajánlotta cégét megvételre a Coca Colának, de annak menedzsmentje minden alkalommal elutasította az üzleti ajánlatot. A Coca Cola valószínűleg megbánta a későbbiekben döntését, mert a vétel útján megszabadulhatott volna legnagyobb riválisától. Később a tulajdonosnak sikerült megválnia a cégtől, az új tulajdonos a Luft and Goth lett, akik akkoriban édességgel foglalkoztak. Az édességek, nassok ma is óriási részesedéssel bírnak a cég gazdálkodásában.
Fanta
A második világháború kitörése előtti évtizedekben a Coca Cola az USA határain kívül szinte csak Németországban tudott komoly sikert aratni. A békeidők utolsó éveiben negyvennél is több palackozóüzem működött az országban, a nép majdnem annyira rajongott a kóláért, mint Hitlerért. 1938-ban a Coca Cola német leányvállalatának élére az ambiciózus Max Keith-et nevezték ki. Munkáját a háború kitörése után ellehetetlenítette az amerikai embargó, a kólaszirup forrásának elapadása. Valamit ki kellett találnia a kóla helyett, mert a katonák és a nép nem maradhatott üdítőital nélkül. A törekvést az NSDAP is támogatta, azt hangoztatták, hogy be kell bizonyítani, az USA az embargóval semmiféle célt nem ér el. Tud az ország a kólánál jobbat és még olcsóbban is gyártja majd.
A szövetséges Olaszországból mindenféle éppen akkor érő gyümölcsöt megvettek, feldolgozták, a tejipartól kaptak tejsavót, különféle maradék anyagokat, szerényen becukrozták és lett is üdítőital, már csak neve nem volt. Max Keith utasította kollégáit, hogy erőltessék meg fantáziájukat és adjanak gyorsan valami jó nevet neki, ami jellemzi is a terméket. A német „Fantasie” szóból a „sie” kivonásra került, így meg is született a név. Minden szirupnak más és más volt az íze. A háború után a Coca Cola azonnal megszüntette a Coca-pótló német ital gyártását, csak tíz év múltán vezette be újra a jól bevált Fantát az NSZK-ban és sok európai országban. Ekkoriban kizárólag narancs ízben létezhetett. Európában a várt siker nem maradt el, viszont nagy meglepetésre otthon, az Egyesült Államokban nem vált kedveltté, pedig az üdítő íze lényegesen azóta sem változott. Hosszú éveken át nem is forgalmazták, aztán két évtizede megtört a jég. Az USA népe lassan rájött, hogy nem lehet az olyan rossz, amit ennyire imád a világ többi része. Mostanában már kedvelik, de a tízes népszerűségi listának még mindig a végén szerénykedik. Nem így van a japánoknál, itt szinte a csapból is Fanta folyik. Hetvenféle(!) ízben kapható ma már.
Képek forrása: kiemelt, 1, 2, 3
Sziasztok! Csillik Szilárd vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Legkiemelkedőbb erényeim között tartom számon azt, hogy mióta csak az eszemet tudom, rengeteg minden tartozik az érdeklődési körömbe, és az ezekkel kapcsolatban való véleményformálás sem áll tőlem távol. Ezen véleményeim pedig rendszerint nem is rejtem véka alá.
