A busójárás Magyarországon már évszázadok óta működő hagyomány, 2009-ben az UNESCO a szellemi örökség részévé nyilvánította. Az esemény lényege abban áll, hogy így az emberek eltemetik a telet, ezzel helyet adva a tavasz érkezésének. Ahogy eddig szinte minden évben, idén is megrendezésre került ez a páratlanul híres és színvonalas rendezvény Mohácson február 24. és március 1. között. Sok hallgató szerencséjére a PTE EHÖK szervezett oda egy kirándulást, így akik eddig nem jutottak el, most szervezett kereteken belül elmehettek. Szobatársammal mi is jelentkeztünk, ezért most pár sorban beszámolok az élményeinkről.
Amiket az egyetemtől kaptunk
A kirándulás ára nagyon kedvező volt, csupán 2500 forintért kaptuk meg a karszalagot, ami a belépésünket biztosította. A busójárás mivel ugye több napos, az egyetem február 27-ét választotta a mi napunknak. Délelőtt 10 órakor volt a gyülekező a Tudásközpont parkolójában, ahol négy nagy busz várta a hallgatókat. Az idő borús volt, de tökéletesen illett az esemény hangulatához. Legnagyobb meglepetésünkre a négyből három busz szinte kizárólag külföldi hallgatókkal telt meg, így nagyon színes volt a társaság. Odafelé úton a buszon mindenki kapott saját bögrét, ami szerintem nagyon jópofa és egy igazi örök emlék. Mohácsra érve elvezettek minket a szervezők az Ifjúsági Centrumba, ahol isteni finom forralt bor és tea várt ránk. Az egész hely a miénk volt, így le tudtunk ülni a melegbe, volt mosdólehetőség, valamint rengeteg asztal és szék, ahol le tudtunk pihenni. Az ebédet szintén az iskolától kaptuk, babgulyást ettünk kenyérrel. Nem is kell mondanom, milyen finom volt és tele volt igazi magyar ízekkel. Ebéd után mindenki azt csinálhatott, amit csak szeretett volna, este pedig a megbeszélt időpontban sétáltunk vissza együtt a buszhoz, amire felülve mindenki fáradtan tárgyalta meg a napját. Gondolom nem meglepő, ha azt mondom, senkit nem hallottam panaszkodni.
A program a mi szemszögünkből
A nap hangulata számunkra igazán jól meg volt adva az időjárás által, hiszen legalább olyan volt, amit el szerettünk volna űzni. A buszút jól telt; örültünk a bögréknek és izgatottak voltunk a programok miatt. A forralt bor kellemesen felmelegített minket a hideg időben, az ebéd pedig majdnem olyan jól esett, mint otthon a mama főztje. Sietősen haladtunk a rendezvény felé, de sajnos elég hamar ráébredtünk, hogy a haladás nem opció az óriási tömeg miatt. Annyi ember gyűlt össze azokon az utcákon és tereken, amennyit még egybe lehet nem is nagyon láttam, a háttérben viszont hangulatos magyar népzenéket énekeltek és játszottak el a hangszereken, miközben itt-ott egy-egy busóval össze is lehetett futni, akik közül többen még egy közös képre is kaphatók voltak. Egyesek viszont közülük a hagyományokhoz híven lisztet szórt a lányok hajába, szobatársam legnagyobb örömére, de hát így volt teljes a nap.
A felvonulást kicsit késve kezdték és nagyon nehéz volt egyáltalán látni azt, de azt gondolom, az élményből nem vett el. Láttunk rengeteg maszkos és beöltözött embercsapatot, akik közül sokan kreatívan feldíszített szekérrel vonultak fel. Nagy volt a hangzavar, de ezt senki sem bánta. A busók nagyon kreatívak és jópofák voltak, a felvonulás igen látványos volt. Talán ami a legjobban szemlélteti azt, mennyire jó program is volt ez, az az, hogy több, mint egy óráig néztük őket anélkül, hogy ez bármelyikünknek is feltűnt volna. Sokat nevettünk és beszélgettünk közben, például arról, hogy kinek mi tetszik a legjobban az adott szekéren, és hogy mennyire vicces, amiket kiírtak rájuk. Nekem különösen tetszett, hogy nem volt szégyellős senki a felvonulók közül és bátran szórakoztatták, bevonták a közönséget a menetbe. A későbbi programokon mi nem igazán tudtunk részt venni leginkább a hideg és a tömeg miatt, viszont a kirakodóvásárt természetesen nem hagytuk ki. Rengeteg szép maszkot, hűtőmágnest és egyéb ilyen tárgyakat árultak, na meg persze rengeteg édességet, viszont mint minden ehhez hasonló vásáron, itt sem volt olcsó semmi. Persze azért nekünk is belefért egy-egy szuvenír.
A hideg elől visszamenekültünk az Ifjúsági Centrumba, ahol rajtunk kívül még sokan mások is ott voltak. A hangulat kellemes volt, mindenki fáradtan beszélgetett vagy kártyázott, néhol még halk zene is szólt. A legvégén a szervezőknek nem volt túl egyszerű összekapni a csapatot, mivel ugye nagyrésze nem is nagyon tudott magyarul, azonban ezt a feladatot is sikerült megugraniuk. Késve indultunk cvissza a busszal, de szerintem ez nem okozott különösebb gondot senkinek sem.
Összegzés
A nap összességében nagyon jól telt, mindenki nagyon kedves volt és a közös programok is nagyon jól lettek megszervezve. Maga az esemény nagyon szórakoztató és látványos, így mindenkinek ajánlom figyelmébe, aki esetleg nem látta még, hogy a jövőben mindenképp szakítson rá időt. Az egyedüli negatívum a hideg volt és az óriásira duzzadt tömeg, de azt gondolom, az esemény teljes mértékben kárpótolta a résztvevőket.
Sziasztok! Molnár Nadin vagyok, jogász szakos hallgató a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Elsőéves korom óta szerkesztőként tevékenykedek a Media Iurisnál, ahol igyekszem mindig változatos, aktuális és érdekes cikkekkel lekötni az olvasók figyelmét. Az írás már nagyon régóta fontos szerepet tölt be az életemben, ezért boldog vagyok, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy gondolataimat másokkal ilyen módon is megoszthassam.
