Míg pár évtizeddel ezelőtt nem biztos, hogy felkapjuk a fejünket erre a kifejezésre, napjainkban már igencsak beitta magát a köztudatba a fehérgalléros bűnözés fogalma. Lépten-nyomon hallunk róla a híradókban, olvasunk róluk a neten, vagy talán különböző pletykákat is hallunk a környezetünkben. Látjuk őket népszerű sorozatokban és filmekben, de vajon tényleg olyanok a való életben is, mint ahogyan ott ábrázolják őket? A cikkemben ezekre a kérdésekre igyekszem választ nyújtani.
1.) De kik is azok a fehérgalléros bűnözők?
Az átvitt értelmű kifejezés az angol nyelvből ered, a white-collar worker kifejezés az értelmiségi, irodai dolgozókra vonatkozik, tehát ez a magasabb presztízsű munkákat végző személyekre utal. A hírportálokon is számos alkalommal jelennek meg hírek arról, hogy például milliárdos vállalkozók nem fizettek adót, esetleg, hogy igen nagy tekintélyű üzletemberek fiktív adatokkal játszva csökkentették a fizetendő adót, vagy, hogy magas beosztású személyeket korrupcióval gyanúsítanak. A fehérgalléros bűnözés akár milliárdos nagyságrendű károkat is okozhat, kihathat egy egész ország gazdasági életére, ráadásul az ezen a területen igen jellemző látencia miatt ezek a károk legtöbbször nem térülnek meg.
A fehérgalléros bűnözés fogalom kialakítójának Edwin H. Sutherlandet tartjuk. Az ő meghatározása szerint a fehérgalléros bűnözést „közelítőleg olyan bűncselekményként lehet meghatározni, amit egy jóhírű és magas társadalmi státuszú személy foglalkozási körében követ el.”
Kránitz Mariann szerint azokat a bűncselekményeket lehet a fehérgalléros bűnözés fogalma alá vonni, amelyeknél az elkövető a személyes, vagy az elhelyezkedése által magában foglalt, de ténylegesen betöltött politikai-hatalmi-gazdasági státuszhoz, elithez való tartozáshoz, hierarchiában betöltött szerepéhez kapcsolódó tekintélyét működtetve követ el valamilyen bűncselekményt. A vizsgált bűncselekmények legnagyobb része gazdasági bűncselekmény, illetve intellektuális jellegű vagyon elleni bűncselekmény, melyek érdekessége, hogy ezekhez szinte mindig tartozott valamilyen eszközcselekmény, általában magán-, illetve közokirat-hamisítás, és sokszor a közélet tisztasága elleni bűncselekmények is. Ezeken felül e bűncselekményeknél gyakori az is, hogy elkövetők együttműködnek, és az is, hogy ezeket folytatólagosan vagy üzletszerűen követik el.
A XX. században a technika fejlődésével az információ áramlása is sokkal gyorsabbá vált, ami ezáltal lehetővé tette, hogy a fehérgalléros bűnözés is nagyobb mértékben terjedhessen és növekedhessen. A szociológusok és kriminológusok gyakran nevezik ezt az „elit devianciájának”. A XXI. századra ezek a bűntettek egyfajta üzleti normává váltak a fehérgallérosok között, amivel „burkoltan” a felső vezetők és politikusok kiváltságának tekintik.
2.) Profilalkotás
Általánosan kijelenthető, hogy a fehérgalléros bűnözés egyre nagyobb teret hódít az egész világon. Egy, a New Hampshire Egyetemen végzett kutatás is ezt a kijelentést támasztja alá. Amíg 2002-ben havonta körülbelül 750 regisztrált bűncselekmény történt, addig 2011-re ez a szám elérte a 9000-et. Norvégiában a 2015-ben közzétett adatok szerint a fehérgalléros bűnözés évente 12 milliárd norvég korona (körülbelül 1,5 milliárd dollár) értékben károsítja meg a skandináviai ország költségvetését.
A „profilalkotás” kifejezést az FBI viselkedéselemző szervezte vezette be, de története egészen a 19. század végére nyúlik vissza. A profilkészítés során elengedhetetlen bizonyos standardok betartása. Ezek közé a meghatározott elemek közé soroljuk a demográfiai információkat, az iskolázottságot, az intelligenciaszintet, a bűnözési statisztikát, a katonai szolgálatot, a családi jellemzőket, a kapcsolatokat, a helyszíni bizonyítékokat, a jármű jellemzőit, a személyiségjellemzőket, patológiás vonásokat, illetve a javasolt kihallgatási technikákat. A profilozók felismerték, hogy a fehérgalléros bűnözők több demográfiai jellemzőben hasonlítanak. Főleg középosztálybeli családból származnak, és első fehérgalléros bűntettüket a 30-as 40-es éveik körül követik el. Annak ellenére, hogy ez egy elég hasznos és a gyakorlatban jól bevált demográfiai leírás a lehetséges elkövetőkről, nem szabad azt elfelejtenünk, hogy ugyanúgy, ahogy nincs két egyforma sorozatgyilkos, nem lehet minden fehérgalléros bűnözőt sem egy kalap alá venni.
3.) Társadalmi megítélésük és a pszichológiai hátterük
A fehérgalléros bűnözők sok olyan tulajdonságot tudhatnak magukénak, amik által sikeresebbek az üzleti világban, mint vetélytársaik. Pont emiatt a tulajdonságuk miatt a köztudat gyakran akár pszichopata jelzővel is illeti őket. A sikeres vagy funkcionális pszichopata fogalmát először Widom alkalmazta 1978-ban. Widom olyan személyeket értett ezalatt, akiknél pszichopátiás vonások figyelhetők meg és hajlamosak antiszociális cselekedeteket elkövetni. Hare modernebb megfogalmazása – a szubkriminális pszichopata – azonban hangsúlyozza, hogy ezektől az egyénektől távol áll az antiszociális megnyilvánulás. A fehérgalléros bűnözők annak ellenére, hogy pszichopátiás vonásokkal rendelkeznek, képesek a társadalom normális tagjaiként működni. A vezető szerepük fenntartásával, és a vállalatok irányításával könnyedén el tudják fedni a korábban már említett vonásaikat. Sokan nem gondolnak a fehérgalléros bűnözésre bűncselekményként, hiszen a gazdag embert nehezebben látják a szemük előtt, úgy, mint közönséges bűnözőt, például, mint egy egyszerű tolvajt. A gyakori gazdasági válságoknak hála azonban mára már egyre elterjedtebbek azok az elgondolások is, hogy a vagyonosabb és magasabb körökben mozgó emberek sem szentek, sőt.
Sziasztok! Sebők Aida vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, a 2021/22-es tanévtől a Media Iuris szerkesztője. Az írással és az irodalommal már általános iskolában elkezdtem foglalkozni és ez a szenvedélyem azóta is tart. Cikkeimben elsősorban a büntetőjog a fő csapásvonal, de nagyon élvezem az interjúk készítését is, így sok különleges emberrel és izgalmas témákkal igyekszem színesíteni a Media Iuris oldalát.
