Ki ne hallott volna az Alfred Nobel által alapított Nobel-díjról? Rendszerint azok érdemlik ki a díjat (és a vele járó nyolcmillió svéd koronát), akik a természettudományok (fizika, kémia, fiziológia, orvostudomány) vagy az irodalom területén, esetleg a béke megteremtéséért és fenntartásáért tettek nagyobb erőfeszítéseket. Most azonban nem e plecsni méltó birtokosai lesznek a porondon, hanem a 30 évvel ezelőtt alapított IgNobel-díj kitüntetettjei.
Nobel-díjból IgNobel-díj
Az IgNobel-díjat tehát 1991-ben alapították, amelyet minden év szeptemberében adnak át a díjazottaknak, és a zsűrik nem kisebb alakok, mint a korábban már valódi Nobel-díjjal kitüntetett tudósok, írók. A kitüntetés egyébként nem jár pénzjutalommal, sőt a díjazottak állják az utazási és szállási költségeket. Már maga az elnevezés is tréfát űz az eredeti díjból és a Nobel-díj elé tett ig- fosztóképző is a kitüntetés „komolyságára” utal, amelyet az átadási ünnepség kötetlen jókedve is megkoronáz. Bár az átadás az idei járvány miatt elmaradt, rendszerint a Cambridge-ben lévő Harvard Egyetem Sanders Színházában szokták megejteni e könnyed és fesztelen díjátadást. Maga az esemény és díjkiosztó ötlete Marc Abrahams, egy amerikai tudományos humormagazin alapítójának a fejéből pattant ki; úgy vélte, azok is kapjanak bármely csekély elismerést, akik valamilyen értelmetlen, használhatatlan felfedezéseken ténykednek. Nézzünk néhány igen mulatságos díjazottat az elmúlt évekből.
A lebegő békától a kínai aligátorig
Sir Andre Geim fizikus a mágneses alapú lebegtetés témakörében 2000-ben nyerte el e „dicső” díjat azzal, hogy munkatársaival egy békát lebegtettek a mágneses térben. Geim tudományos munkássága igen csapongónak mondható, olyannyira, hogy Konsztantyin Novoszojovval forradalmi áttöréseket értek el a grafén, vagyis a kétdimenziós szénlap kutatásában, melynek eredményeként 2010-ben ténykedéseiket egy Nobel-díjjal ismerte el a tudományos élet. Ezzel ő az egyetlen, aki az IgNobel-díj mellé Nobel-díjat is kapott.
A tavalyi évben az akusztika témakörében Stephan Reber vezetésével összeállt kutatócsoport érdemelte ki a plecsnit azzal, hogy egy kínai aligátort bezártak egy héliummal telített kamrába. Az állatot természetesen nem kínozták, csupán arra voltak kíváncsiak, vajon változik-e a hangja a héliumos térben. A csoport a kísérletet a legnagyobb tudományos alapossággal végezte, az állatot először levegővel majd héliummal és oxigén keverékével töltött tartályba helyzeték, és ezután nemcsak a hangok frekvenciáját, hanem a hangszálak vibrálását is analizálták. Egy feltevés szerint a krokodilfélék hangja már önmagában nyilvánvalóvá teszi az állat testméretének nagyságát és a kutatócsoport ezt hivatott bizonyítani, azonban az eredmény felemás lett. Megállapították, hogy a héliumos közegben a frekvenciasávok magasabbra tolódnak, ami arra utal, hogy van összefüggés a krokodilok mérete és az általuk kiadott hangrezgések minősége között, arra viszont nem kaptak választ, hogy a többi állat a hüllők által kiadott hangokból rájönnek-e, milyen állattal is állnak szemben.
A pszichológia IgNobel-díjat Miranda Giacomin és Nicholas Rule érdemelte, akik a nárcisztikus embereket a szemöldökük alapján azonosítottak. A rovartani elismerést Richard Vetter vehette át, aki kellő tudományos alapossággal bebizonyította, hogy a legtöbb rovartani szakértő fél a pókoktól (biztosan azért, mert a pókok nem is rovarok). Legbizarabb díjazottak az amerikai és brit tudósok voltak, akik azt bizonyították be kemény munka árán, hogy a fagyott emberi ürülékből nem készíthető jól működő kés (hogy ki és mikor állította azt, hogy lehetséges, fedje balladai homály).
Az orvostudomány vízére evezve is találhatunk IgNobel-díjazottakat. Holland és belga szakemberekből álló csoport azért érdemelte ki a díjat, mert sikerült azonosítani a mizofónia élettani jelenséget, vagyis azt, mikor valaki idegesít, ha a közelében hangosan rágnak. 2013-ban a fehérorosz elnöknek azért adták a díjat, mert betiltotta a nyilvános helyen való tapsolást. Nem sokkal később a rendőrség letartóztatott egy félkarú embert, mert nyilvánosan tapsolt.
Magyar vonatkozású díjazottak
1991-ben, rögtön a díj alapításakor a Béke-díjat a magyar zsidó családba született, majd az országból 1926-ban Németországba, majd Amerikába emigrált Teller Ede kapta meg, aki részt vett az atombomba kifejlesztésében, valamint a hidrogénbomba megteremtése is neki „köszönhető”. Az atomtudós a díjat a „béke szó jelentésének megváltoztatásáért folytatott élethosszig tartó küzdelmével” érdemelte ki. Másik magyar vonatkozású díjazott Gál József, az ELTE professzora, aki egy német egyetemi tanárral összefogva utazott el az Antarktiszig azért, hogy választ keressenek arra a kérdésre, hogy a pingvineknek mekkora erőre van szükségük ahhoz, hogy testükből távozzon a salakanyag. A pingvinek székelési szokásait vizsgáló kutatások végül 2005-re találtak választ a kérdésre, amellyel kiérdemelték az IgNobel-díjat.
Források: 1 , Papp Sándor, Hüllők a héliumban, Interpress Magazin, 2020. november, XL. évfolyam 11. szám 92-95. oldal
Sziasztok!
Krémer Franciska vagyok, Pécsi Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója. Kiskorom óta foglalkoztat az irodalom és az írás egyaránt, de eddig nem volt bátorságom tollat ragadni, csak a magam mulattatására vetettem papírra egy-egy gondolatomat. Mikor megláttam, hogy a Media Iuris csapata mennyire összetartó, családként működő közeg, úgy gondoltam, szerencsét próbálok és jelentkezem…Úgy vélem, nagyon jól döntöttem. Szeretek új embereket megismerni, emberek között mozogni, csapatmunkában részt venni, extrovertált személyiségnek tartom magam. Ami a témákat illeti, elég sok minden érdekel, bele tudom ásni magam mindenféle tudományos, művészeti és kulturális kérdésekbe.
