[metaslider id="9331"]

Az ügyvédnők édesanyja – Ungár Margit

A nők helyzete nem mindig volt könnyű, ezt megtudhatjuk annyiból is, ha fellapozunk egy történelemkönyvet. Félreértés ne essék, nem egy feminista hangvételű cikkel készültem, amiben azt szeretném taglalni, milyen nehéz is nőnek lenni, vagy azt, hogy mikor és hogyan jutottak jogokhoz. Most, ebben az írásban szeretném nektek bemutatni Magyarország első női ügyvédjét, akit szoktak „az ügyvédnők úttörőjének” is nevezni. Ez az említett hölgy nem más, mint Ungár Margit, aki 1928-ban vehette át a jogi végzettségét igazoló díszoklevelét.

Út az ügyvédi pályáig

Ungár Margit 1897-ben született Diósgyőrben, egy zsidó család lány gyermekeként. Szerintem mondani sem kell, hogy ebben az időben zsidóként, illetve nőként nem sok lehetőséget tartogatott az élet, ha kifejezhetem így magamat. Az ügyvédnők édesanyja – szerintem méltán nevezhetjük így, hiszen egy akkoriban, a nők számára járhatatlan és elérhetetlen álmot dédelgetett, de munkásságával és célja elérésével kitaposta az utat a társai számára – már gyerekként is kitűnt társai közül, szorgalmas, érdeklődő és kiváló teljesítményű tanuló volt. Szülővárosában tette le az érettségi vizsgáját, majd dacolva a törvényekkel jelentkezett a jogi karra, hazánkban első nőként. 1918-ban hozták be azt az újítást, hogy a mérnöki, valamint a jogi karok is megnyitják kapuikat a nők számára: így Ungár felvételt nyert és szépen lassan elkezdte kitaposni saját álmának és céljának ingoványos talaját. 1920-ban adták ki a numerus clausus törvényt, ami tulajdonképpen a zsidó diákok kiszorítását jelentette a felsőoktatásból, illetve fontos hozzátenni, hogy a nők jelentkezését ekkor már egyáltalán nem fogadták el, ugyanis törekedtek a klasszikus családmodell visszaállítására: vagyis a férfi tanul, dolgozik és pénzt keres, a nő pedig otthon vezeti a háztartást és neveli a gyermekeket. A rendelet ugyebár vonatkozott Margitra is (nő és és zsidó származású volt), ám mivel ő ekkor már résztvevője volt az egyetemi oktatásnak, maradhatott. Tanulmányait 1923-ban fejezte be, ezután először testvérénél Dr. Ungár Ferencnél, majd férjénél Dr. Vági Józsefnél folytatta ügyvédi gyakorlatát és szerzett tapasztalatokat. 1928-ban tette le ügyvédi és bírói vizsgáját, mely után átvehette rózsaszín selyembe csomagolt, aranyszalaggal átkötött diplomáját. A korabeli sajtó így emlékezett meg a jeles eseményről: „-Elfogadtuk a vizsgáját, kitüntetéssel…-áll föl Vargha koronaügyész és a kezét nyújtja- férfias határozottsággal beszélt, szépen és kifogástalanul…kívánom, hogy ilyen fényes sikere legyen az életben is, mint most volt közöttünk. Künn a folyosón a kúria egyik öreg altisztje szalad először az újdonsült ügyvédhez és rózsaszínű selyembe burkoltan, aranyszalaggal átkötve adja át az első ügyvédnő diplomát. A nyomtatvány szövegén nem szoktak változtatni- ez az első eset, hogy a diploma szövegében ki van javítva egy szó: „úr” helyett „úrhölgy” ment át kitüntetéssel az ügyvédi vizsgán.” 

Munkássága

Nem csak ügyvédként tevékenykedett, de jelentősen fellépett a nők jogaiért, tagja lett a Feministák Egyesületének is. Figyelemre méltó „akciójához” tartozik az 1933-ban, a parlamentnek benyújtott előterjesztése, amelyben a házasságon kívüli gyermekeket védte. Valljuk be, igen kiemelkedőnek nevezhetjük ezen kezdeményezését, hiszen addig csekély oltalomban részesültek; például a jogrend által, a „törvénytelen” gyermekek, noha (az én szubjektív véleményem szerint) egy csemetét nem csak akkor, és azért kell „bevállalni”, mert az anya és az apa házasok, hanem abban az esetben is meg lehet ezt tenni, ha nem kötötték össze hivatalosan (még) az életüket. Mindemellett abban a, szintén parlamentnek benyújtott előterjesztési munkálatban is részt vett, amelynek elhivatott célkitűzése volt a választójog megadása a nők számára, valamint annak biztosítása, hogy pályájukat, hivatásukat szabadon választhassák meg, amire ebben az időszak, ugyancsak nem sok esély nyílt a nők részére. A cikkem elején említettem, hogy az ügyvédnő zsidó családba született, s a második világháború ideje alatt bizony ő sem kerülhette el a „sorsát”. 1939 nyarán, a zsidó ügyvédek névjegyzékébe helyezték át, a nyilas hatalomátvételt követően pedig a fővárosban, egy Dávid csillagos házban folytathatta addigi munkásságát. Egy dokumentumban talált kérdésre, miszerint miről kellett lemondani 1938 után ezt a választ adta: „Egész korábbi, normális életemről.” A hadakozás lezárását követően 1949-ben tagja volt az egységes ügyvédi és bírói vizsgabizottságnak, 1953-ig férjével közösen, majd 1958-ig egyedül praktizált, mint a jog doktora. (Férjével feltehetőleg azért fejezte be a közös munkát, mert a szintén ügyvédként tevékenykedő Dr. Vági József többszöri agyvérzést követően immobilissá vált, ellátásra és gondozásra szorult, amelyről felesége egymaga gondoskodott.) Sajnálatosan az ügyvédnő további életéről, tevékenységéről, valamint haláláról nincsenek adataink, ámbár én biztos vagyok benne, hogy még napestig lehetne írni arról, amiket elért és véghezvitt.

Jelentősége

Gondoljunk csak bele: nő volt és zsidó. Abban a korszakban, amelyben élt ez számára nagy hátrányt jelentett álmai, céljai elérésben. De ő végig járta azt az utat, amelyet addig egy nő társa sem: jogi diplomát szerzett és ügyvédként dolgozott vakmerően, emberfeletti kitartással és példamutatóan. Azzal, amit élete során csinált megadta a reményt a többi azonos nemű társának arra, hogy kemény, kitartó munkával elérhetik ők is azt a távolinak tűnő álmot, amit már gyermek- avagy fiatalkoruk óta dédelgetnek, csak ezidáig nem volt meg bennük a tenni akarás, vagy ha meg is volt, féltek a következményektől, féltek attól, hogy hiába is tennének érte, úgysem tudják „elkapni” azt a féltve őrzött célt. 

 

Források: 1, 2

1 thought on “Az ügyvédnők édesanyja – Ungár Margit

Comments are closed.

EnglishGermanHungarian