Nagyon kell szeretni Magyarországot ahhoz, hogy a hagymás sült vért, a kocsonyát, a véres hurkát, a körmös pacalt vagy a kakastöke-pörköltet valaki a magas helyi értéken jegyezze. Nekünk, magyaroknak a dolog könnyen megy, de a külföldi turista inkább a budai várat, a tokajit vagy a gulyást emlegeti elismeréssel. A felsorolt ételek egyébként a külföldi látogatók kívánságlistájának sereghajtói. Amennyiben együtt szerepelnének valamelyik svédasztalon, az garantáltan költséghatékony lenne, de csak gazdasági szempontból. A franciák csigazabálók, az olaszok macskazabálók, a kínaiak kutyát és kígyót falnak, az amerikaiak pedig mindent megesznek, csak hizlaljon. Ez a vélemény eléggé elterjedt kis hazánkban, sokszor elhangzik, ha az áhítat helyett kritika éri gasztronómiánkat. Tekintsünk ki a világba néhány percre, nézzünk bele az ínyencek fazekaiba, hátha találunk közöttük asztalunkra való étket. Bevallom, én nemigen találtam.
Minden bogár rovar, de nem minden rovar finom
Felröppent a hír, miszerint az ENSZ ajánlja, hogy bátran egyen mindenki sok bogarat, mert nagyon táplálóak, sok bennük a protein és a rost. Afrika szegényebb részein élőknek ezt mondani sem kell, a nyugtató hatású büdös bogár nyersen történő rágcsálása közben állítólag az alma ízéhez hasonlót tapasztalhatunk. Ha rágcsálnánk, de nem érjük be büdös bogárral, akkor kekszbe sütött darazsat is beszerezhetünk Kína egyes területein.
A kambodzsai piacok egyik fő csemegéje a fokhagymás olajban sült tarantula. Két dollár körüli összegért tíz darab tenyérnyi példányt is kaphatunk, de még akár egy tucathoz is hozzájuthatunk a kofák által rögzített áron. Jól átsütve vagy akár angolosan is fogyaszthatjuk. Én személy szerint az angolos metódus helyett a szintén angolos távozást propagálnám.
A nagyvilág eklektikus konyhaművészete
Két dollár után kétmillió forint. Ennyi az ára jüanból átszámolva a vörös madárfészek kilójának, amelyet a kínai sarlósfecske készít nyálának felhasználásával. Létezik egy olcsóbb változat, a fehér színű, ez csak félmillióba kerül. A szakácsok a madárfészket vízben oldják, majd több évszázados, titkos recept alapján készített levessel öntik fel.
Apropó nyál. Nem madáré, emberé. Az északi sarkvidéken élő eszkimók egyik legfőbb tápláléka a fóka mellett a havasi hófajd, aminek még az ürülékét is szívesen fogyasztják. Hagyják megfagyni az ürüléket, majd megszárítják azt. Szilárd fókahúst apró kockákra vágnak, amit a háziasszonyok alaposan megrágnak és bő nyállal kiköpködik. Az így keletkezett helyes kis kupacra rámorzsolják a gondosan szárított madárürüléket, összekeverik és tálalják. Akarva-akaratlanul a pesztós pennére reszelt parmezán sajt juthat az ember eszébe.
Egyszer egy étteremben az utóbbi ételt ettem, a szomszéd asztalnál félhangosan megjegyezte egy sztékfaló pár megmondóembere: az ilyennek a tehenészetben terítenék meg! Szívesen ajánlottam volna szomszédjaimnak a varázslatos Kínában található péniszéttermet, ahol közel harminc állat péniszéből választhatnak a kedves vendégek roston sült, főtt vagy grillezett formában. Vizuális típusú olvasóim már biztosan elképzelték, hogy nézhetnek ki a felszolgálók Kína zegzugos részein, amint munkálkodnak a bizarrabbnál bizarrabb ínyencségeket előállító boszorkánykonyhákban.
Az őz méhlepényéből közkedvelt levest főznek, de persze a kígyónak is remek a levese. Dongyang tartományban főleg tavasszal főzik kisfiúk vizeletében az egyszerű tyúktojást. Más szárnyas tojását is használhatják, de a kislányvizelet nem megengedett. Amennyiben bárki azt gondolná, hogy őrültebb recept nem létezik a kontinensnyi országban, az nagyot téved.
A frissen levágott fejű kobra még dobogó szívét eszik nyersen és egy kupica kobravért hörpintenek rá. Nem meglepő, hogy a hamburgerhúst is szeretik kobrahúsból készíteni, ezen már meg sem lepődöm. A legtöbb kínai piacon a kígyókat úgy árulják, hogy a hüllők még élnek, a vevő rámutat arra, amelyik elnyerte tetszését, a kofa lefejezi, majd beletekeri egy zacskóba.
Koreában sok polipnak nincs ekkora szerencséje, ugyanis a piacról élve kerül az étterem konyhájára. Ott megmosdatják, azután meglocsolják szezámmag olajjal, megszórják szezámmaggal, s némi fűszerezés után tálalják. Szegény jószág még ekkor is él. A koreai (na persze, majd magyar) bekapja és rágni kezdi. A polip korongjaival még igyekszik tapadni, ekkor történik sokszor a fulladozás. A helyiek nem szeretik a könnyebb utat választani. Megvívnak az ellenséggel, mondván egyen sült polipot a gyenge.
Móricz Zsigmond: (európai) Barbárok
Azonban nem kell kirepülnünk Európából ahhoz, hogy valami hasonlót tapasztaljunk, persze kommerszebb és lassabb tempójú változatban, elegendő egy Franciaországba tartó repülőre felszállnunk. Az osztriga azt hiszem, elég lassú élőlény. A polip olajfürdője helyett az osztrigának a kellemetlenebb citromlé jut. A franciák is szeretik a szertartásokat, a libatömést viszont már újabban ránk, magyarokra bízzák.
A második részben többek között ellátogatunk egy perui macskafuttató versenyre, megtudjuk, mi volt 2013-ig a büntetése a veszteseknek. Madagaszkáron gyanúsan tűnnek el a makimajmok és a kobratojásokból az embriók Tajvanon. Megtudhatjuk, hogy kell-e friss, mosdatlan béka a gyümölcsturmixba és azt is, hogy az indiai vöröshangya csípősebb vagy a mi Erős Pistánk. Vajon bizonyítja-e a finn-magyar (vér)rokonságot a vérpalacsinta és a sült vér imádata?
Sziasztok! Csillik Szilárd vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Legkiemelkedőbb erényeim között tartom számon azt, hogy mióta csak az eszemet tudom, rengeteg minden tartozik az érdeklődési körömbe, és az ezekkel kapcsolatban való véleményformálás sem áll tőlem távol. Ezen véleményeim pedig rendszerint nem is rejtem véka alá.
