Ebben a cikkben háromrészes világkörüli gasztronómiai utazásom befejező részéhez érkeztünk. Ha valaki nem tudna választani a főtt rénszarvasszem és a rénszarvas bőrének lenyúzása után a húsból kivájt bögölylárva nyersen történő elfogyasztásának gasztronómiai gyönyöre között, annak azt ajánlom, jöjjön velem, mert a manapság igen trendi paleo étkezési kultúra Oroszország északkeleti csücskében komoly múlttal bír.
Rudolf, a nyers rénszarvas
A csukcsföldi rénszarvastenyésztők valószínűleg nem is sejtették, hogy ősi elmaradottságuk egyúttal milyen modern tud is lenni. Az ottani paleósok a legendás brit tudósok határozottságával állítják, hogy azért eszik nyersen a húst, mert zöldségek helyett csak zuzmót tudnak beszerezni, a hús az egyetlen vitaminforrásuk, ami főzés közben köddé válna.
A rénszarvas szemének elkészítése kivételt képez, azt azért megpárolják. A rénszarvas szemével nem érdemes sokáig farkasszemet nézni. Be a szervezetbe, ahogy Lenin elvtárs mondta egykoron. A kővé fagyott nyers rénszarvashús szilánkjai csak ránk várnak.
A háziasszonyok egy vastag gránit vágódeszkán kalapáccsal verik szét a munkadarabot, amit a kedves vendég egy fatányérral a kezében akár fogyaszthat is a rénszarvasbőrrel letakart, földig süppedő szalmabálán ülve. Állítólag érdemes nyelvünkön melengetni a húst, ezzel a fagyott vér megolvad, így szabadul fel az étel mennyei aromája. A rénszarvas agyvelejét, csontvelejét és inait is természetesen nyersen fogyasztják. Az első kettő még érthető is, utóbbi már megkérdőjelezhető. A csontvelőnél el kell egy kicsit időznünk, mert a csontvaj a csukcs nomádok gasztronómiai orgiája. Tüdővel, májjal, füvekkel, kásával együtt főzik, közben pedig hóval fűszerezik. Ha jó pépes, akkor szarvasbélbe töltik és lehűtve tálalják.
Csukcs cukorka
A csukcs konyha zászlóshajója a bögölylárva, természetesen nyersen, ahogyan illik. A helyiek cukorkának hívják, ezzel talán arra utalva, hogy szopogatni kell, bár az íze elviekben sós.
Egyszer egy francia házaspár vendégeskedett egy helyi család bőrsátrában és elfogadták a „cukorkát”. Az asszony megrágta alaposan lenyelés előtt, a férj hamarabb túl akart lenni rajta, hát nyelt egy jó nagyot. A házigazda aggódó arckifejezéssel, orosz nyelven figyelmeztette a franciát, hogy nagy hibát követett el, mert a lárva a szervezetében tovább fog növekedni. A férj rekordgyorsasággal megtalálta a sátor bejáratát, leghosszabb ujjának segítségével pedig földet ért a bögölylárva, további nyers termékek illusztris társaságában. Miután rendezte küllemét, visszaült a helyére és elnézést kért, a házigazda azt válaszolta, hogy ő kér elnézést, ugyanis csak tréfa volt.
A tiltott gyümölcs
A bálnavadászat a csukcsok hungarikuma. A bálnavadászatot lassan 40 éve már, hogy megtiltották az egész világnak, de a csukcsoknak nem. Velük és még néhány inuit származású törzzsel kivételt tesz a világszervezet. Nehéz is lenne lebeszélni őket.
A partra kivonszolt bálnát a vadászatban résztvevőkön kívül az összesereglett tömeg addig dézsmálja, amíg szinte csak a csontokat mossa a tenger vize. Mindez órák alatt lebonyolódik. A jónép nekiesik különféle késekkel és ládákba menti a zsákmányt. Engedik nekik, ez afféle falunap, népünnepély.
Miközben rohamtempóban pakolnak, egyfolytában tömik a szájukba a véres cafatokat. Nem beszélnek közben, nehogy megfulladjanak. Százötven éve Szentpéterváron díszes ezüsthüvelyből előhúzott textilszalvétával törölték meg a szájukat, mielőtt francia bort kortyoltak, ma a Csendes-óceán sós vizébe mossák szájukat a csukcsok lakoma után. Persze csak akkor, ha a pirosas víz visszanyerte eredeti színét.
Ezzel elbúcsúzunk Oroszország északkeleti régiójától, mert néhány kihagyhatatlan étek még vár ránk más helyeken.
Hangya, kutya, gyík
Ázsiai túránkat Indiában folytatjuk. A milliárdnál is nagyobb lélekszámú országban nem könnyű minden éhes szájat étellel ellátni, ezért az ott őshonos rovarfajok nincsenek nagy biztonságban. Az elképesztő példányszámban jelen lévő hangyafajok kihalásától azonban nem kell tartanunk. A helyiek szeretik a csípőset, így a vöröshangya-chutney nagy csemege. A hangyákat megszárítják, sózzák, fűszerezik, összekeverik hangyatojásokkal. Az étel hangyasav tartalma miatt hangsúlyozzák a helyiek gyógyhatását is. Az északkeleti Asszám tartomány nevezetessége az eri polu, mely a selyemhernyó bábjából készül gyógynövényekkel, fűszerekkel ízesítve, jól átsütve, erjesztett bambuszrüggyel tálalva.
Vietnámban a piacokon kibelezett, megperzselt, lefejezett kutyákkal találkozhatunk, persze csak a kofák asztalain. Mondanom sem kell, hogy ha az asztal alatt egy kóbor kutya szaglászná konyhakész társát, annak meg lennének számlálva a percei. A nemzetközi állatvédő szervezet szerint évente ötmillió kutyát vágnak le Vietnámban élelmezési céllal. A helyieket az sem tartja vissza a kutyasült imádatától, hogy sokszor veszett vagy megmérgezett eb húsát eszik. A patkány is sláger a piacokon a kutyákhoz hasonlóan, a háziasszonyok munkáját megkönnyítendő, konyhakész állapotban kínálják a rágcsálót.
Szaúd-Arábiában a tüskésfarkú gyík lábát rágcsálják nyersen előszeretettel. Úgy gondolják, a hüllő vére erősíti a szervezetüket, megvédi őket a betegségektől.
Madagaszkár majmai
Háromrészes bizarr gasztronómiai kirándulásom utolsó útja a közel-keletről Afrika egzotikus szigetére, Madagaszkárra vezet, ahol egy időben gyanúsan tűntek el a makimajmok. Persze nem vesztek el, az éttermek asztalain gyakran láthatták őket a turisták jól átsütött állapotban. A külföldiek jobban szeretnék a makikat a fák ágain tornászva látni, ezért egy ideje a védelmet megkapják a kis majmok. Persze az őslakosok inkább remek fehérjeforrást látnak bennük még mindig, és az állatvédő aktivisták nem emelgethetik meg minden fazék fedelét. Én viszont képzeletben megemeltem mind a három részben.
Sziasztok! Csillik Szilárd vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Legkiemelkedőbb erényeim között tartom számon azt, hogy mióta csak az eszemet tudom, rengeteg minden tartozik az érdeklődési körömbe, és az ezekkel kapcsolatban való véleményformálás sem áll tőlem távol. Ezen véleményeim pedig rendszerint nem is rejtem véka alá.
