Báthory Erzsébet nevéhez évszázadok óta gonosz tettek fűződnek, az utóbbi évek kutatásai alapján azonban legendának tűnnek a róla szóló rémtörténetek. Európa-szerte elterjedt legenda szerint egy napon fésülködés közben egyik cselédje véletlenül meghúzta a haját. Az úrnő erre dühében úgy pofon vágta, hogy kiserkent a vére és a grófnő karjára hulló vércseppek rögtön megfiatalították az asszony bőrét. Azért, hogy szépségét megőrizze, Erzsébet rövidesen fiatal szolgálólányok vérében fürdött rendszeresen.
Ki volt tehát Báthory Erzsébet: brutális sorozatgyilkos vagy egy koncepciós per áldozata?
Élete
Erzsébet Magyarország egyik legelőkelőbb családjában született 1560-ban, anyai ágon nagybátyja, Báthory István például egyszerre volt erdélyi fejedelem és lengyel király. Apja ecsedi Báthory György, akinek egyik testvére Báthory Miklós országbíró, másik testvére, András pedig erdélyi vajda. A csupán tizenegy esztendős Erzsébetet a kornak megfelelően házasították ki Nádasdy Ferenc gróffal. Négy évvel később meg is ülték lakodalmukat. Ugyan házasságukból hat gyermek is született, mégis kevés időt töltöttek együtt, hiszen a fekete bég néven ismert, rettegett Nádasdy szinte minden idejét felemésztette a törökökkel folytatott végvári küzdelem. Az ifjú feleség a csejtei kastélyban töltötte mindennapjait, melyet hozományul kapott, majd negyvennégy esztendős korában megözvegyült, mivel Nádasdy belehalt a tizenöt éves háborúban szerzett súlyos sérülésébe. Röviddel férje halála után felröppentek az első kétes hírek, miszerint az úrnő ördögi praktikákat folytat és okkult tudományokkal foglalkozik.
Tettenérés?
A Báthory Erzsébet elleni eljárás kezdetének időpontja ma már nem azonosítható pontosan. Péter Katalin történész szerint a későbbi időkből fennmaradt dokumentumok arról tanúskodnak, hogy Thurzó György nádor 1610 márciusában rendelt el nyomozást, míg Nagy László 1610 augusztusára teszi az eljárás kezdetét, aminek jele Erzsébet viselkedésének megváltozása. A nádor a grófnő két veje, vagyis Homonnai Drugeth György és Zrínyi Miklós társaságában decemberben rajtaütött a csejtei várban Erzsébeten és letartóztatta őt. A nádor jelentése szerint a várban megkínzott és haldokló áldozatok testét találták, így a nő bűnössége nyilvánvalónak tűnt, majd megkezdődtek az elfogott szolgák kínvallatásai, akik mindent beismertek. A belső szolgákat azonnal halálra ítélték és kivégezték. Erzsébetet a nádor arra ítélte, hogy a csejtei vár egyik ablaktalan szobájába falazzák be, hogy elevenen elrothadjon. 1614. augusztus 21-én hunyt el, addigra birtokait már felosztották két veje és kiskorú fia között.
A per visszásságai
Egyértelmű, hogy a grófnő perében akkori és mai szemmel nézve is furcsaságok lelhetőek meg. A korban teljesen megszokott eljárás volt, hogy a kihallgatás kínvallatás révén történt, nem csoda, hogy a szolgák vallomásai igazolták a vádakat. Viszont érdekes, hogy a legfőbb tanúk (vagyis Erzsébet három legbelsőbb szolgája) estében már nem nyílt lehetőség a további vizsgálódásra, mivel röviddel az ítéletlevelet követően kivégezték őket. Az is feltűnő, hogy Erzsébetet egyáltalán nem hallgatták ki. A per a kor gyakorlatában is egyértelműen törvénytelennek tűnt. Maga a király, II. Mátyás is többször sürgette a nádort, hogy indítsa el végre a pert, de Thurzó György különféle ürügyekkel addig halasztotta, míg a grófnő meg nem halt a befalazott odúban. Ráadásul szigorú parancs volt az is, hogy senki ne érintkezzen vele.
Vádak és valóság
Ha igazak voltak a tanúvallomásokban lejegyzett vádak, valóban borzalmas bűncselekményeket követett el a csejtei asszony. A vallomásokban ugyanis zömmel fiatal lányok szörnyű kínzások közepette véghez vitt meggyilkolásáról esik szó, aminek alapján a Guinness-rekordok könyve is a legnagyobb tömeggyilkosok közé sorolja Báthory Erzsébetet. A vádak kétes értékűek, legalábbis a per furcsa körülményei erre utalnak. Felmerült, hogy az úrnő két veje állt a vádak mögött, hogy így szerezzék meg a jelentős Nádasdy-birtokot. Azonban ahogyan arra sok történész is rámutat, bizonyos, hogy abban a korban egészen másképp viszonyultak az erőszakhoz és a halálhoz. A nagyurak körében, ha valaki agyonvágta szolgáját, mert az feldühítette őt, teljesen természetesnek számított. Ilyenkor az eset elkövetőjének legfeljebb a kártérítést kellett kifizetnie.
Te mit gondolsz, mi állhatott Báthory Erzsébet grófnő pere mögött?
