A pécsi egyetemista élet sokakat vonz, melyre tökéletes példa Dr. Takács Richárd már befutott, sikeres ügyvéd is, aki egykoron ugyanazon padsorokat koptatta egyetemi évei alatt, mint mi, kik még a nagybetűs élet tényleges kezdete előtt állunk. Így gondoltam, sok mindent tudna mesélni eddigi éveiről, tapasztalatairól, s talán némi tanácsot is tud adni utunkhoz.
Mint már közel s távol 10 éve praktizáló ügyvédjelöltként és ügyvédként visszatekintve, mi motiválta Önt az ügyvédi pályán történő elindulásra?
Dr. Takács Richárd: Családomban több jogász végzettséggel rendelkező személy is fellelhető. Szüleim mindketten praktizáló, egyéni ügyvédek, így ennek hatására sok minden ragadt rám már gyerekkorom óta, akár úgyis, hogy az fel sem tűnt még akkoriban. Ezen kívül nagypapám rendelkezett szintén jogász végzettséggel, ugyanakkor nem a klasszikus értelembe vett jogász szakmában dolgozott. Ennek hatására számomra nem volt kérdés a választás. Már a gimnázium harmadik évében, úgy készültem, hogy valószínűleg ez lesz a választott pálya számomra is. Ami a tantárgyakra fordított időn is látszott, hisz főként a magyar irodalom és történelemre (ami mellesleg a kedvencem is volt), fordítottam az energiámat. Így adta magát, hogy valószínűleg nem matematikus lesz belőlem, hanem jogász.
Mi játszott döntő szerepet abban, hogy a pécsi jogot válassza tanulmányai folyatásának helyszíneként?
Dr. Takács Richárd: Kaposváriként elsősorban a közelség, és talán a lustaság is szerepet játszott benne. Minden hétvégén hazajöttem családomhoz, így maga az utazás is sokkalta egyszerűbb, rövidebb és megoldhatóbb volt számomra. Emellett Édesapám ott kezdte, és Édesanyám ott is fejezte be tanulmányait. Továbbá több barátom is a pécsi BTK-ra jelentkezett, mellesleg velük együtt is laktunk az egyetemi évek alatt. Így maga a társaság is fontos plusz pontként szerepelt Pécs mellett. Visszatekintve minden szempontból jó választásnak bizonyult Pécs, és maga a kar is.
Mennyire voltak szorosak az egyetemi évek alatt kialakított barátságok, kapcsolatok?
Dr. Takács Richárd: Nagyon jó baráti körünk volt az évfolyamról is, kikkel mind a mai napig nagyon szoros kapcsolatot ápolunk. Igen, szétszóródtunk az egyetem befejezése után, de nincs olyan, hogy ne lenne időnk arra, hogy felhívjuk a másikat telefonon, akár csak öt percre is, hogy mi újság vele. Valamint szakmailag is szoktunk beszélgetni, segítséget kérni egymástól, vagy csak jót nevetni egy-egy szabálytalanságon, amit láttunk, vagy hallottunk. Vannak, akik Pesten praktizálnak, velük például polgári jogi dolgokat is meg szoktunk beszélni, és hogyha van rá lehetőség, és idő, akkor össze is szoktunk ülni pár alkalommal.
Az ügyvédi elfoglaltságok mennyire vannak kihatással a magánéletére?
Dr. Takács Richárd: Természetesen a magánéletre is igen nagy kihatással van. Reggeltől estig dolgozom legtöbb esetben, sokszor még éjszaka is. Valamint én személy szerint büntetőügyekben az ügyeleti listán is fent vagyok, ami azzal jár, hogy akár éjszaka is kirendelhetnek egy-egy ügy miatt. Persze azért ez nem a szakma csúcsa, de lehet jó ügyeket kifogni, emellett pedig embereken segíteni. Továbbá mivel szeretem a szakmámat, és ezt a részét is, én ezt szívesen vállaltam. A feleségem is nagy segítség nekem a munkámban. Sokszor segít, és támogat. Illetve Édesapámra is mindig számíthatok, de van, hogy édesanyám helyettesít egy-egy tárgyaláson.
Van olyan kifejezett terület, amire specializálódott?
Dr. Takács Richárd: Egy ilyen kisvárosban, mint Kaposváron, egy dologból megélni nem lehet. Aki azt állítja, hogy meg tud, az talán kicsit füllent. Míg Budapesten ez ténylegesen lehetséges, hisz számos kollégát ismerek, ki csupán egy szakterületre specializálódott, addig nekem itthon igen sokrétű a munkaköröm. Példaként említve ugyanúgy megcsinálok egy ingatlan adásvételt, emellett a büntetőügyekkel komolyabban is foglalkozok, és nagyon sok céges, és gazdasági ügyes dolgom van. Pesten is munkálkodom, heti egy alkalommal egy székhelyszolgáltatónál immáron 3 éve, és ennek hatására a világ is jobban kitárult. Volt lehetőségem megismerni spanyol, angol, német cégek működését e téren.
Ön szerint milyen szépséget, vagy éppen nehézséget rejt magában a szakma? Emellett biztosan sok sikert élt már meg. Mesélne párról?
Dr. Takács Richárd: Jelöltként elképzeltem, hogy majd Édesapám ügyfélköréből tudok átvenni, vagy majd az ügyfelek jönnek hozzám, de hamar rá kellett ébrednem arra, hogy ez messze nem ilyen egyszerű. Ő sem egy klasszikus értelembe vett ügyvédi irodát, és karriert vitt és visz. Megvoltak neki is a saját ügyfelei, továbbá több nagyvállalkozó vagy vállalkozó akadt köztük. Így tehát rájöttem, ha nem kezdek magammal valamit gyorsan, akkor nem, hogy ügyfelet nem tudok majd szerezni, hanem ott fogok a nullán vergődni kapcsolatok, és ügyfelek nélkül. Kaposváron szerencsére nagy ismeretségi körrel rendelkezem, így jó kiindulópont volt számomra. Ugyanakkor tudtam, hogy ennél többre vágyom, így elkezdtem keresgélni, hogy mi az, ami ígéretes, és érdekes lehet számomra. 2017 júliusáig voltam ügyvédjelölt, mivel egy másik vállalkozásban is dolgoztam, így a vizsgákat halasztottam. Viszont minden lehetséges dolgot, amire jelöltként lehetőségem volt, elvégeztem. Mondjuk büntetőügyekben nem mondhattam perbeszédet törvényszék előtt, de ugyanakkor egy év gyakorlat után polgári perek esetében már el lehetett végig járni másodfokon is. Majd ’18 nyarán megkezdtem a munkálatokat Budapesten is. Céges ügyekben édesapámnak hála nagy gyakorlatom volt már akkor. Szépségként és sikerként pedig mindenképpen az embereken való segítést hoznám példaként. Ügyeletesként sok mindent láttam már és hallottam, de mindig jó érzés mikor egy olyan emberen tudok segíteni, aki azt ténylegesen meg is érdemli. Példaként megemlítve, pár éve volt egy ügyem, ahol egy családapa lopott fát, hogy tudjanak fűteni azon a kivételesen hideg télen, januárban. Miután elmondtam a beszédem, amit ügyész is lehajtott fejjel hallgatott végig, sikerült a letöltendő börtönbüntetés helyett próbára bocsátást elérnem. Vagy például a közelmúltban az egyik nagyon kedves barátomon tudtam segíteni, akit igen komoly koholt vádakkal illettek, de bebizonyítottuk, hogy ártatlan. Ami valahol igen rosszul hangzik, hisz nekünk kellett bizonyítani ártatlanságát a váddal szemben, de ezt nagy sikerként éltem meg. De az eleve nagy siker, ha valaki tényleg elkövetett egy bűncselekményt és letöltendő helyett felfüggesztettet szabadságvesztést mér rá a bíróság, és ott táncolunk a vékony határvonalon, mely alá ha sikerül bemenni, az mindenképpen nagy diadalnak számít, mely egyrészt egy családos embernél a családja meg ő is fellélegezhet, és én is örülhetek, hogy érdemben tudtam neki segítséget nyújtani. Mindenesetre ezen ügyekből is kiindulva, a magyar bíróság a demokráciánk utolsó bástyája.
Nagyon sok nehézséggel jár egyetem után egyéni ügyvédként elindulni?
Dr. Takács Richárd: Szerintem egyéni ügyvédként kezdeni nagyon nehéz, ha nincs biztos háttér hozzá, akár családon belül, akár családi kapcsolatok által. Így legtöbbször ezért mennek el alkalmazott ügyvédnek a friss diplomások. Budapesti viszonylatban ügyfélkört találni sokkalta egyszerűbbnek ígérkezik, de egy kisvárosban, mint Kaposvár ez egy igen nehéz feladat.
Említette, hogy Budapesten is munkálkodik. Soha nem gondolt rá, hogy ott folytassa tovább karrierjét?
Dr. Takács Richárd: Nem vonz maga a város. Ugyanakkor, a már korábban emlegetett barátaim nagyrészt Budapesten élnek. Így talán a kapcsolattartás is egyszerűbb lenne. Véleményem szerint, ha ez meg is történne, egy rég tervezett „álom” is valóra válna. Egy nagyon sokrétű ügyvédi iroda működtetése.
Utolsó kérdésként pedig: Változtatna valamit az elmúlt évek történésein?
Dr. Takács Richárd: Az egyetemi évek alatt talán fordíthattam volna több időt a tanulásra, akkor talán az én életem is könnyebb lett volna az első években. Emellett lett volna lehetőségem külföldi tanulmányútra, a san diegói jogi karra. Másod- vagy harmadéves lehettem akkor. Gondolkoztam rajta, hogy menjek-e vagy sem, de vagy nem mertem bevállalni, vagy inkább az itthon dolgokat nem akartam feladni és itt hagyni. Az életem biztosan máshogy alakult volna, de valahol abszolút nem bánom, hogy így történt végül minden, mert nagyon jól érzem most magam, és elégedett vagyok az életemmel. Ugyanakkor szakmailag, és a világlátás szempontjából nagyon érdekesnek bizonyult volna a lehetőség. Tehát ha adódik lehetőség, azzal élni kell, tapasztalatnak mindenképp jó lesz, és egy új perspektívát is ad a szemléletünknek.
Köszönöm szépen Dr. Takács Richárdnak, hogy időt szakított rám!
Biró Sára vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar jogász szakos hallgatója. A jog gimnazista korom óta közel áll a szívemhez, emellett a közösségi életből is kivettem részem. A Media Iurisnak hála, a kettőt egyszerre élvezhetem, és remélem mások is szívesen olvassák majd cikkeimet.
