Az impeachment eljárás, vagyis az Amerikai Egyesült Államok elnökének közjogi felelősségre vonása, több évszázada fennálló intézmény. Nem egy amerikai elnök ellen indítottak már ilyen módon eljárást: ide tartozik többek között Richard Nixon és Donald Trump is. Azonban mégis mit foglal magában pontosan az impeachment? Hogyan zajlik az eljárás, illetve milyen jogkövetkezményei lehetnek?
Az impeachment eljárás az Amerikai Egyesült Államok elnökének leváltására szolgáló intézmény, amely a Kongresszus mindkét házának részvételével történik. A vádemelés történhet hazaárulás, vesztegetés, más súlyos bűntett, illetve bűncselekmény miatt – az utóbbi kettő tág értelmezhetősége miatt gyakran képezi jogértelmezési viták tárgyát. Maga az impeachment csupán az eljárás első részére, a vádemelésre utal, melyet a képviselőház egyszerű többséggel szavaz meg. Az ügy ezután a szenátushoz kerül, az ülés vezetője rendszerint a Legfelsőbb Bíróság elnöke. A vádat az úgynevezett impeachment manager képviseli, ami egy testületet takar: tagjait a honatyák közül a képviselőház választja ki. A szenátus a vád előterjesztése után meghallgatja az elnök képviselőjét, esetleg a tanúkat, szakértőket, majd átnézik az írásos bizonyítékokat és dokumentumokat. Az esküdtek szerepét tulajdonképpen a szenátorok veszik át, zárt ajtók mögött szavaznak a vádlott elnök bűnösségéről és a lehetséges jogkövetkezményekről. Az elnök elítélése kétharmados többséggel valósulhat meg, a leváltás mellett pedig a szenátus egyéb büntetésben is részesítheti: a vádlottat eltilthatják hivatali tevékenységének gyakorlásától, vagyis megfoszthatják passzív választójogától. Az ítélettel szemben nincs helye fellebbezésnek. Ha a „bűnös” szavazatok nem érik el a kétharmadot, az eljárás ugyan megszűnik, ez azonban nem vonja magával az elnök felmentését. Ez csak akkor valósul meg, ha a szenátorok szintén kétharmada elutasítja a vádpontokat. Az Amerikai Egyesült Államok történelme során többször is volt példa impeachment eljárásra az éppen ülő elnökkel szemben. Az első Andrew Johnson (1868) esete, akit a Kongresszus jogainak megsértéséért helyeztek vád alá, elmozdításához azonban nem valósult meg a kétharmados többség. Richard Nixon (1974) esetében nem is igazán beszélhetünk impeachment eljárásról: még a képviselőház bizottságának nyomozása során egyértelművé vált, hogy meglesznek az elmozdításhoz kellő szavazatok. Nixon így önként távozott hivatalából. A harmadik vád alá helyezett elnök Bill Clinton (1998) volt, az ún. Lewinsky-affér fedőnevet takaró szexbotrány miatt, és az ezzel kapcsolatos hamis tanúzás okán egy másik, Paula Jones nevéhez fűződő ügyben. A kétharmados többség azonban itt sem valósult meg, a szenátorok egyik vádpontban sem találták megalapozottnak a vádat. Később Clintont bíróság elé állították, ahol 90.000 dolláros büntetést szabtak ki rá, és Arkansas államban 5 évre eltiltották a jog gyakorlásától. Egyedülálló jelenség Donald Trump esete, aki ellen elnöklése során kétszer is impeachment eljárás indult. Első alkalommal 2019-ben, hivatali hatalmával való visszaélés és a Kongresszus munkájának akadályozása miatt, mely végén a szenátus felmentette. Másodszor az ukrán elnök, Volodomir Zelenszkijre helyezett nyomás miatt helyezték vád alá, amivel azt kívánta elérni, hogy korrupció vádjával a demokrata elnökjelölt, Joe Biden ellen induljon eljárás. Trump az Ukrajnának ígért gazdasági segélyek folyósítását a büntetőeljárás megindításától tette függővé, emellett akadályozta a képviselőház nyomozását is. Az ügynek 2021. februárjában lett vége, mely szintén a volt elnök felmentésével zárult. Johnson, Clinton és Trump esetében is jól láthatjuk, hogy bár az alkotmányos felelősségre vonás a mindenkori ellenzék kezében jó politikai fegyver lehet, hatásfoka igen alacsony. A vádak mindegyik esetben kétségkívül helytállók voltak, a párttársak azonban minden alkalommal a felmentésre szavaztak. Érdekesség, hogy nem csupán az elnök ellen indítható eljárás: ez megtehető az elnök helyettese, kormánytagok, illetve szövetségi bírók ellen is, bár ez nem túl gyakori. Akadnak azért ilyen esetek, például 1804-ben, John Pickeringet, a Legfelsőbb Bíróság egy bíráját „italozó életmód” miatt mozdították el hivatalából.
Első pillantásra kuriózumnak tűnhet az amerikai impeachment, azonban a világ számos országában létezik hasonló intézmény, többek között Magyarországon is. Hazánkban az országgyűlési képviselők egyötödének kezdeményezésével történhet a köztársasági elnök elmozdítása, a szűkebb értelemben vett eljárás megindítására az Országgyűlés kétharmados többséggel dönt. Az eljárást az Alkotmánybíróság folytatja le. A közjogi felelősségre vonás intézménye megtalálható még Ausztriában, Németországban, Svájcban, Oroszországban és Franciaországban is.
Sziasztok! Gáspár Zolna vagyok, a pécsi jogi kar hallgatója és a Media Iuris szerkesztője. Már gyerekkorom óta közel áll a szívemhez az írás, évek óta dolgozom a készülő könyvemen, de olykor rövidebb műfajban is tollat ragadok – így kerültem a Media Iurisba, ahol az egyetemi élet bemutatása mellett kultúra és életmód témában is szívesen írok, publikálok.
