Melyik lehetett az elmúlt évszázad leghíresebb pere? Ha az Egyesült Államokban tennénk fel az utca emberének ezt a kérdést, nagy valószínűséggel kapásból rávágnák, hogy az O. J. Simpson-per, és nem is ok nélkül. Egy olyan ügyet, amelyet a Los Angeles Times címlapja 300 alkalommal, míg a nagy amerikai tévécsatornák 134-szer közvetítettek, méltán nevezhető egy nem pusztán hírhedt, hanem emlékezetes eljárásnak is. Ebben nem csupán a média és O. J. hírneve játszott hatalmas szerepet, hanem az a fajta megosztottság, ami az amerikai társadalmon belül kialakult. Voltak, akik egyértelműen O. J.-t tették felelőssé, míg mások szilárdan hittek abban, hogy a férfi ártatlan és álláspontjukat azzal próbálták alátámasztani, hogy az igazságszolgáltatás hátrányos megkülönböztetésben fogja részesíteni a fekete bőrű ex sportolót, így a történet elejére már befészkelte magát a rasszizmus is, amit megannyi bonyodalom követett.
1994. június 13-án Los Angeles egyik előkelő városrészében 2 holttestet azonosítottak a rendőrök, név szerint Nicole Brownét és Ronald Goldmanét. Nicole O. J. Simpson (Orenthal Jones Simpson) volt felesége, míg Ronald Nicole párja volt, akik halálát többszöri késszúrások okozták. O. J. egykori sikeres amerikai futball-sztár és egyben filmszínész is volt, megnyerő külsővel és karizmával. Nicole pincérnőként dolgozott, így találkoztak, házasságot kötöttek és két gyermekük született, azonban pár év után végül elváltak. A gyilkosság megrázta a lakosokat, azonban vélhetően senki nem készült fel arra a nagyszabású procedúrára és felhajtásra, ami ezután következett.
A gyanúsítottak között már a kezdetektől fogva felmerült O. J. Simpson neve is, azonban a gyilkosságot követő második napon, június 15-én a sztár ügyvédje, egyben közeli barátja, Robert Shapiro nyilatkozatot tett, melyben O. J. ártatlanságát igazolta azzal az állítással, miszerint a férfi otthonában tartózkodott és a reptérre tartott, hogy Chicagoba utazzon. Ügyvédjei azt javasolták neki, hogy adja fel magát, azonban június 17-én mégsem jelent meg a rendőrkapitányságon, így körözést adtak ki ellene és egy autós üldözés vette kezdetét, amit természetesen a média is dokumentált. Végül O. J. megadta magát és a háza előtt a rendőrség őrizetbe vette.
A per
1995. január 24-én kezdetét vette a per. O. J. folyamatosan tagadta az ellene felhozott vádakat, azonban többen is tanúskodtak Nicole-lal való viharos kapcsolatáról, és jópáran, közülük Nicole testvére, Denise is azt állította, hogy O. J egy erőszakos, agresszív és hirtelen haragú ember volt. Ennek ellenére a vádlott viszonylagos biztonságban érezhette magát, hiszen a védelmére egy ügyvédekből és szakértőkből álló „álomcsapatot” hoztak létre. Az ügyvédek között szerepelt többek között Robert Shapiro, Robert Kardashian, a valóságshowból jól ismert Kardashian-család azóta elhunyt feje, na és persze Johnnie Cochran, aki később a csapat vezetője lett és aki többek között Michael Jacksont is sikeresen védte az ellene felhozott gyerekekkel szembeni szexuális zaklatások vádja során.
O.J. Simpson a los angelesi ügyvédek krémjével vette körbe magát, akiket az „álomcsapatnak” is neveztek
A per során számtalan módon próbáltak megbizonyosodni a vádlott bűnösségéről, illetve adott esetben ártatlanságáról. Például egy alkalommal a bírót és az esküdtszék tagjait is elvitték a tett helyszínén található házhoz, ahol a sövény között a bejáratig sétálva azt vizsgálták, volt-e ideje a vádlottnak elkövetni megadott időn belül a gyilkosságot. A DNS vizsgálatok a bizonyítási folyamat során sarokkőnek számítottak és a tudományos bizonyítékok egyértelműen O. J. ártatlansága ellen szóltak. Az ügy végül annak koronatanúján, Martin Fuhrman detektíven bukott meg, aki a gyilkosság éjszakáján először hallgatta ki O. J. Simpsont és aki később a helyszínen talált vérnyomok között azonosította az áldozatok és O. J. vérét is. Néhány hónappal később az ügyvédek olyan hangfelvételeket prezentáltak, amik alapján könnyen rá lehetett sütni Fuhrmanre a rasszista jelzőt. A légkör egyre feszültebbé vált, ráadásul félő volt, hogy ha O. J-t elítélik, legalább olyan mértékű, ha nem nagyobb utcai zavargások, tüntetések törnek ki, mint 1991-ben, amikor egy fekete bőrű férfit, Rodney Kinget gyorshajtásért megállítottak a rendőrök, majd brutális módon összeverték, ennek ellenére a tárgyalásról szabadon távozhattak, nem szabtak ki rájuk semmiféle büntetést.
A vád-és védőbeszéd és az ítélet
1995. szeptember 26-án ejtették meg a vád-és védőbeszédeket. A vádbeszédet a vezető ügyész, Marcia Clark mondta el, aki ezt mondta: „Ha érzéseikre hallgatnak, könnyedén szem elől téveszthetik felelősségüket az esküdtszék tagjaiként.” Majd a védőbeszéd következett Johhnie Cochran által, aki vehemensen állította, hogy O. J. jó ember, szereti a családját és a véres bőrkesztyű, melyet a helyszínen találtak, nem illett a kezére.
Marcia Clark, aki vezető ügyész volt a per során
1995. október 3-án végül az esküdtszék 4 óra alatt meghozta a döntést, amit 10 órakor hirdettek ki. Az ítélethirdetést a világ minden táján közel 150 millióan követték nyomon élő adásban. Az esküdtszék végül úgy ítélte meg, hogy O. J. nem bűnös, így felmentették a vádak alól és a férfi szabadon távozhatott. Az ítélet rendkívüli módon megosztotta a tömeget. Voltak, akik örömtáncot járva hangoztatták, hogy végre igazságos ítélet született egy fekete bőrű férfival szembe, aki szerintük leszámolt a korrupcióval az igazságszolgáltatás terén. Mások viszont igazságtalannak tartották a döntést, mondván, hogy egy gyilkossági ügyből faji kérdést csináltak, illetve sokan úgy gondolták, hogy az egész mögött a bőrszín kérdése, hírnév és vagyon húzódott meg, ami végül tökéletesen bemutatta, mit tud elérni az ember sok pénzzel és egy jó kapcsolatrendszerrel.
Az ítélethozatal utáni pillanatok
Azonban itt még nincs vége a történetnek, ugyanis 1997-ben egy polgári perben – melyet az áldozatok családjai indítottak – felelősségre vonták O. J. Simpsont Ron Goldman és Nicole Brown meggyilkolásáért és 33,5 millió dollár kártérítés fizetésére kötelezték. O. J-t 2008-ban fegyveres rablás és emberrablás vádjával 33 év börtönbüntetésre ítélték, a gyilkosság ügyében rajta kívül pedig soha senki ellen nem emeltek vádat.
Sziasztok! Szládovics Fanni vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Első éves korom óta tevékenykedem a Media Iuris egyik szerkesztőjeként, hiszen az írás mindig is érdekelt és közel állt hozzám. Igyekszem változatos, különféle témákat feldolgozó, elsősorban ismeretterjesztő, kulturális, közéleti és szakmai cikkekel színesebbé tenni az egyetemi lapot.
