Büntetőjogász, jogtudós, kúriai tanácselnök, igazságügyi minisztériumi titkár, később országosan ismert és elismert ügyvéd, korának legkitűnőbb kodifikátora, a magyar büntetőjog tudomány kimagasló alakja, és az első magyar büntető kódex megalkotója. Május 3-án volt Csemegi Károly születésének 195. évfordulója, ezért most cikkemben szeretném az olvasók elé tárni röviden Csemegi életét és munkásságát. Mind jogi tevékenysége, mind a szabadságharcban való ténykedése a hazaszeretet, és annak szolgálatát tükrözte.
Élete
- május 3-án született Csongrádon Nasch Károly néven egy háromgyermekes család tagjaként. Apja Nasch József Károly előbb egy párizsi bank alkalmazottja volt, majd szakított a bankár szakmával és falusi kiskereskedőként próbálta a családot eltartani. Csemegi az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd gimnáziumi tanulmányait Pesten folytatta. Ezután jogi tanulmányait is Pesten kezdte, ahol 3 társával együtt megalakították az Egyetemi Magyar Társulatot, azonban pártfogójuk, Toldy Ferenc professzorral az oldalukon sem sikerült az alapszabályt elfogadtatni a Helytartótanáccsal, így felfokozott hazafias hangulatban 1845-ben Naschról Csemegire magyarosította nevét. 1846-ban tette le ügyvédi szakvizsgáját és rövid praxisa után a szabadságharcban is részt vett. Itt Batthyány Károly gróf megbízásából az 1849-es bácskai és bánáti hadjáratban, őrnagyként egy gyalogsági zászlóalj és egy lovasszázad parancsnokaként tevékenykedett. Lugosnál tette le a fegyvert, ezt követően az aradi kaszárnyában, majd a temesvári várban raboskodott. Miután elengedték, Aradon folytatta ügyvédi pályafutását, ám ideiglenesen – hazafias érzelmei – miatt rendőri ellenőrzés mellett egy kis, román többségű faluban, Butyinban végezte 1859-ig. Hírnevét az ezután keletkezett szakmai röpiratok alapozták meg.
Kodifikátorként való ténykedése – Csemegi-kódex
Csemegi úgy gondolta, hogy a jogállami működés biztosításának legfontosabb előfeltétele a büntetőjog kodifikálása. Sokrétű nyelvi műveltsége lehetőséget biztosított számára az Európai kultúrkör valamennyi jelentős és meghatározó hatású büntetőjogi kódexének a beható tanulmányozására. Azt az elvet vallotta, hogy az igazi kodifikációs munka – hasonlóan a nagy művészeti alkotásokhoz – egyszemélyes, egyedüli teljesítmény és felelősség. Életének fő művén öt éven át dolgozott: ez volt az úgynevezett Csemegi-kódex. 1873-ban bízták meg Csemegit a Büntetőtörvénykönyv elkészítésére. A mű kiemelkedő voltát nemcsak időtállósága, hanem a fogalmak pontos meghatározása, és rendszerének tisztasága is bizonyítják. A kódex a bűncselekményeket bűntettekre és vétségekre osztotta és ezeket egészítették ki a kihágások, melyeket külön törvénybe is iktattak, ezzel megteremtve az első trichotomikus jellegű büntető törvénykönyvet. Ami a szankciórendszerét illeti: egyetlen jogkövetkezményt, a büntetést ismerte csak, ennek azonban több fajtája volt. Halálbüntetést csak két bűncselekmény elkövetése esetén szabhattak ki (a király meggyilkolása, szándékos emberölés és ezek kísérlete). A büntetések skálája súlyosság szerint a pénzbüntetéstől a halálbüntetésig terjedt, és ezen kívül megjelentek a mellékbüntetések, mint például a hivatalvesztés vagy politikai jogok ideiglenes felfüggesztése. A kódex azonban nem tartalmazta a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket és nem ismerte a büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztését sem. A hiányosságokat azonban büntető novellákkal küszöbölte ki. Általános része 9 fejezetből áll, melyek sorrendben a következő témákkal foglalkoznak: bevezető intézkedések, a törvény hatálya, büntetések, kísérlet, részesség, szándék és gondatlanság, beszámíthatóságot enyhítő vagy kizáró okok. Mint az előbb már említettem, a bűncselekményeket három csoportba osztotta: bűntettek, vétségek és kihágások. Bűntettnek számított a nagyobb súlyú, szándékos jogsértés, vétségnek a kisebb súlyú szándékos, illetve gondatlanságból elkövetett cselekmények. A kihágások nem számítottak valódi jogsértésnek, csupán bizonyos cselekményekből származó jogsértések megelőzése végett alkotott törvények megszegését jelentette. Tehát a kihágásokról szóló törvények megelőző jellegűek, míg a bűntettekről és vétségekről szóló rendelkezések megtorló funkciót töltöttek be. Deklarálta a nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege alapelveket, kimondva, hogy „bűntettet és vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít. Ezeknek az elveknek a célja az analógia kizárása volt. Analógiáról akkor beszélünk, ha valamely emberi magatartást a jogszabály egyáltalán nem szabályoz, csak egy hozzá hasonló magatartást, és a jogalkalmazó az erre vonatkozó jogszabályt alkalmazza a nem szabályozott, de hozzá hasonló magatartásra. A kódex Különös része 43 fejezetből áll, amely az uralkodó és az állam rendje elleni, a társadalmi rend elleni, a személy– és vagyon elleni, az állam- valamint az államigazgatás elleni és végül a hivatali bűncselekményeket szabályozza. A kódex szerint a legsúlyosabb bűncselekménynek a király elleni merénylet számított. Az emberölés terén megkülönböztetést tett a szándékos és gondatlanságból elkövetett emberölés között. Gyilkosságnak az előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölést nevezte, ezen kívül létezett még a megfontolt szándékból elkövetett emberölés és az erős felindulásban elkövetett emberölés is. Vagyon elleni bűncselekmények közül a különös rész az alábbiakat szabályozta: lopás, rablás, zsarolás, sikkasztás, zártörés, hűtlen kezelés, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, bűnpártolás, csalás. A lopásnak tizenkét minősített esetét határozta meg. A kódex Általános része 1950-ig, a Különös része 1962-ig volt hatályban.
Emlékezete
Csemegi Károly életműve több mint 120 év távlatából is elevenen él, és a magyar jogi kultúra meghatározó része. Kortársa, Mikszáth Kálmán így emlékezett meg róla: „Nem kell kiírni a keresztnevet. Csemegi csak egy volt, se őse nincs, se utódja. Megérkezett és elment, s többet hagyott is örökségül, mint sok azokból, akik elődökben és utódokban századokig itt pengették a sarkantyút.”
Sziasztok!
Krémer Franciska vagyok, Pécsi Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója. Kiskorom óta foglalkoztat az irodalom és az írás egyaránt, de eddig nem volt bátorságom tollat ragadni, csak a magam mulattatására vetettem papírra egy-egy gondolatomat. Mikor megláttam, hogy a Media Iuris csapata mennyire összetartó, családként működő közeg, úgy gondoltam, szerencsét próbálok és jelentkezem…Úgy vélem, nagyon jól döntöttem. Szeretek új embereket megismerni, emberek között mozogni, csapatmunkában részt venni, extrovertált személyiségnek tartom magam. Ami a témákat illeti, elég sok minden érdekel, bele tudom ásni magam mindenféle tudományos, művészeti és kulturális kérdésekbe.
