- Egy év, melyben az egész világ hangos. Melyben emberek lépnek fel egy nem működő rendszer ellen. Hol diákok fognak össze, s mely megindít egy elkerülhetetlen folyamatot. Ez az év, mely felrázta a világot.
Míg Európában a francia diákok egész hazájukra és a környező országokra egyaránt kiterjedő megmozdulásokat robbantottak ki, addig az Egyesült Államok fiataljai sem maradhattak ki a rendszer elleni fellépésekből. Martin Luther King meggyilkolása, az új elnökválasztás közeledte, a vietnami háború borzalmai, mind ahhoz a politikai tárgyaláshoz vezettek, melyben ez a 7, egymástól teljesen eltérő személyiségű, mégis egy közös célért harcoló fiatal egy életre beírta magát a történelembe.
A film
A Netflix is érdekesnek tartotta az eseményt, és 130 percben el is meséli azokat a borzalmakat és meglepő fordulatokat, amelyeket a körülmények szolgáltattak. Ugyanakkor némi adaptációval, humorral kiegészítve és a színészi játéknak köszönhetően egy igen lebilincselő történet vár ránk. A történelmi esemény ihlette felvétel Aaron Sorkin rendezésében 2020 szeptemberében debütált „The Trial of the Chicago 7” néven, majd nem sokkal később Oscar- és Golden Globe-díjra jelölték a művet. A film sokunknak ismerős színészeket vonultat fel, akik visszahozzák nekünk a ma már több, mint 50 évvel ezelőtti eseményeket. Azonkívül szem- és fültanúi lehetünk eredeti felvételek, beszédek elhangzásának és bejátszásának, ami még inkább hitelesebbé, ugyanakkor taszítóvá teszi a kialakult szituációt.
A tárgyalást megelőző események
A vietnámi háborúba amerikai fiatalok aktív szolgálatra való kirendelése felért egyfajta szerencsejátékkal, hisz a 18 és 24 év közöttiek körében bárki megkaphatta azt a levelet, amitől akkoriban rettegve nyitották ki postaládáikat az e korban lévő ifjak. Mindemellett, a fentiekben már említett Martin Luther King merénylet általi halála csak felerősítette az amerikaiak körében egyre fokozódó feszültséget. Tüntetések kezdődtek, egyre nagyobb mozgolódások bontakoztak ki, míg nem eljött az a bizonyos pár nap, amelyről a történet is szól.
- augusztus 26 és 29 között tartott Demokrata Nagygyűlés békés szándékú tiltakozással kezdődött a későbbi feltételes elkövetők részéről, ami végül véres tüntetésbe torkollott a Nemzeti Gárda és chicagói rendőrök közbelépésével. A fiatal tüntetők igyekeztek fellépni a háború ellen már a tüntetések megkezdése előtt is. Ott van például David Dellinger, ki a „MOBE” (National Mobilization Comittee to End the War in Vietnam) vezetője volt. Vagy például „A Diákok a Demokratikus Társadalomért” szervezet vezetői, Tom Hayden és Rennie Davis. Ezek a példák is jól mutatják, hogy a vádlottak nem csupán a demonstráció alatt elfogott, és bűnösnek nyilvánított tüntetők voltak, hanem vezetők, kikre hallgattak és felnéztek az emberek.
Maga a tárgyalás
- szeptember 26.-án délelőtt 10 órakor nyolc férfi állt Julius Hoffman bíró, 12 esküdt és 4 pót-esküdt színe előtt. Név szerint: Abbie Hoffman, Jerry Rubin, Tom Hayden, Rennie Davis, David Dellinger, John Froines, Lee Weiner és Bobby Seale. A vád: a 18. szövetségi törvény 2101. paragrafusának megszegése, bővebben konspiráció államhatárok átlépésére, erőszakra buzdítás végett. A tárgyalás közel s távol fél évet felölelő időtartama alatt rengeteg törvénybe ütköző dolgot láthatunk. Ott van például a 8. vádlott, Bobby Seale afroamerikai férfi nyilvános diszkriminálása, megkötöztetése, elhallgattatása a bíró által, arról nem is beszélve, hogy törvényes képviselet nélkül kellett részt vennie az ülésen. Továbbá ott van a rengeteg tanúvallomás, melyek közül csupán csekély látott napvilágot, vagy volt tényleges igazságalapja. A filmet megnézve és jobban megfigyelve, szinte biztosak lehetünk abban, hogy Hoffman bíró mindenáron a „Hetek” elítélése mellett döntött volna mihamarabb, ha azt bírói „becsülete” megengedi neki. Sikernek volt betudható, hogy sokadik unszolásra sikeresen felmentették Bobby Seale-t, a Fekete Párduc radikális párt vezetőjét, mivel a jelenlévő ügyvédek egyetértettek a bíró diszkrimináns magatartásában, így szabadon távozhatott a Chicagói Hetek tárgyalásáról. Végül tényleg heten maradtak.
A Hetek hiába tárgyaltak, hiába próbáltak érvelni, a próbálkozások eredménytelennek bizonyultak. A bizonyítékokat megtagadták, a vallomásokat elvetették, az alapvető emberi jogokat lekorlátozták a tárgyaló terem falai között. De mind hiába, hisz a vádlottak hatalmas médiafigyelmet kaptak, és egy egész ország skandálta, hogy „The whole world is watching!”
A tárgyalás lezárása
Hoffman bíró engedményt ígért Tom Hayden-nek a bíróság, és személye iránti tisztelet okán. Az alkalmat megragadva nem saját magát mentette, hanem a vietnámi háború elesettjei előtti tiszteletét kifejezve, felolvasta az elhunytak neveit. A tárgyalás lezárult, bár tagjai nem távozhattak teljesen szabadon, de megmutatták a világnak, hogy a gondolatok és az akarat hatalma végtelen. Összegezve Aaron Sorkin megtette a tőle telhetőt, hogy a leghitelesebben bemutassa milyen világban is élünk, és milyen mikor pár ember akarata történelmet ír.
Források:1,2,3,4,5
A film maga
Biró Sára vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar jogász szakos hallgatója. A jog gimnazista korom óta közel áll a szívemhez, emellett a közösségi életből is kivettem részem. A Media Iurisnak hála, a kettőt egyszerre élvezhetem, és remélem mások is szívesen olvassák majd cikkeimet.
