Fények, hosszú hajú fiúk és lányok, gitár- és dobszólók, elképesztő hangulat és hihetetlenül jó metál zenék. Ezt nyújtotta nekünk április 8-án Budapesten a Barba Negra, amikor is vendégül látott az Awaken The World Tour utolsó állomásaként négy világhírű metálbandát. A jegyeket a barátom születésnapjára vettem, de nagyon tartottam magától az estétől, mivel szeretem én a metál zenét, de eddig azt hittem, egy teljesen másik oldalát. Amennyire féltem tőle, annyira élveztem végül a koncerteket, életre szóló élmény volt számomra. Erről a meghatározó estéről szeretnék most beszámolni és a bandáktól a kedvenc zenéimet ajánlani, hátha másnak is úgy fognak tetszeni és mást is úgy meg fognak lepni, mint engem.
League of Distortion
A League of Distortion egy német származású metál banda, akik még viszonylag fiatalnak számítanak a műfajban már befutott társaik mellett. A legtöbb zenéjük csupán egy vagy két éve jelenhetett meg, nevük pedig még nem lehet túl ismerős a nagyközönség számára, ennek ellenére folyamatosan törnek előre és szereznek egyre nagyobb elismerést. Őszintén szólva, jómagam a koncert előtt még sosem hallottam egyetlen zenéjüket sem, nem is tudtam mire számíthatok, csupán annyi információm volt róluk, amennyit a páromtól hallottam, miszerint ők lesznek talán a legkeményebbek az egész este alatt. Pontosan emiatt tartottam is tőlük, hiszen a nagyon brutális zenéket és a folyamatos hörgést én is csak korlátozottan tudom elviselni, de szerencsére az este folyamán nem találkoztam egyetlen ilyennel sem. Ők indították az egész eseményt negyven perccel a kapunyitás után. Kezdéskor oda is álltunk izgatottan, amikor nagyon meglepődtem, hiszen egy nő állt a színpadon félig felnyírt- félig hosszú hajjal, fekete sminkben és egy nagyon extrém fekete ruhában. Elképesztő koncertet tartottak annak ellenére, hogy nem volt túl sok idejük szerepelni. Rengeteg embert odavonzottak attól függetlenül, milyen korai volt még az időpont, a hangulatot ők alapozhatták meg. Tökéletes nyitánya volt ez az estének, két zenéjüket pedig már el is kezdtem hallgatni. Egyelőre azt kell mondjam, élőben sokkal jobb élményt nyújt a zenéjük a stúdióban felvettekhez képest, mert több benne az energia és jobbak a hangok is. A két zene címe pedig, amiket ajánlok tőlük nem más, mint a My Revenge és a Wolf or Lamb.
Eleine
Az Eleine egy Svédországban született metál banda, akik már évek óta gyűjtik rajongóikat világszerte, beleértve Magyarországot is, ahol az említett koncert második fellépőjeként hallgathattuk meg őket. Náluk már fel voltam készülve arra, hogy énekesnőt várhatok majd feltűnni a színpadon, így nem volt meglepő számomra, mikor egy kimondottan csinos nő érekezett a banda élén egy különleges jelmezben. Mindenkit lenyűgözött a gyönyörű hang és a csodálatos produkció. Ami nekem kifejezetten tetszett, az az volt, amikor bizonyos helyeken a zenére egyszerre kezdték el rázni a fejüket (synchronized headbang), ami nagyon látványos volt az összes tag hosszú hajkoronájának köszönhetően. Emellett megénekeltették a közönséget is, ami szintén nagyon hangulatos volt és mindenki nagyon élvezte és együttműködött benne (itt szeretném megjegyezni, hogy igazán jó közönség lepte el aznap este a Barba Negra területét, így az éneklésből, fejrázásból, tapsviharból és kiáltásokból nem volt hiány). A zenéjük nekem kifejezetten tetszett, magát a hangulatát misztikusnak tudnám leírni, de mégis keménynek. Nagyon érdekes zenét játszanak, érdemes hallgatni őket. Persze azt az élményt, amit élőben kapunk a zenétől nem lehet egyik készüléken és felvételen sem visszaadni, viszont náluk talán jobbak a stúdióban felvett zenék, mint a League of Distortion esetében. Óriási piros pontot adnék a bandájuknak még a remek zene mellett azért is, mert kiálltak a közönség soraiba és mindenkivel végtelenül kedvesen és türelmesen beszélgettek, dedikáltak és készítettek közös fotót. Nem sajnálták sem az idejüket, sem a kedves szavaikat, mi magunk is beszélgettünk velük és nagyon kellemes társaság voltak. Eltűnt az a brutalitás, amit a metál zene megkíván és amit emiatt a színpadon is mutattak és olyan emberekké váltak, mint mindenki más. Tőlük pedig a következő zenéket ajánlanám, amiket már természetesen napokkal ezelőtt letöltöttem a telefonomra: Enemies, Death Incarnate, Ava of Death.
Myrath
A harmadik banda a Myrath volt, aminek tagjai arab származású zenészek, ennek ellenére számaik nagyrészt angol nyelvűek. A számokban itt-ott szerepelnek arab nyelvű elemek is, de ezek csak feldobják az egészet. A tagok egyébként Tunéziából származnak, erre pedig úgy ébredtem rá, hogy a koncert közben egy igazán lelkes rajongó tunéz zászlót lengetett az előadás közben. A megjelenésük a színpadon tükrözte származásukat és kultúrájukat, mivel ezekhez passzoló ruhákat vettek fel annyi csavarral, hogy részben persze a stílus megfelelt a metálbandáktól elvártnak. A jegyet eredetileg miattuk vettük meg, tehát a rendezvény alatt végig az ő pólóikban tomboltunk a jobbnál jobb zenékre. Az általuk játszott számok könnyedebbek voltak a többinél, sok közülük kellemes, motiváló témákat adott át, ami mindenkit fel tudott tölteni. A barátom beszámolója alapján számítani lehetett hastáncosokra is a műsor közben, mivel a saját nagykoncertjeiken szoktak szerepelni, azonban most egy meglepő és humoros csavart vittek előadásukba. Mint előzenekar az egyik ismerősüket öltöztették be ilyen táncoslánynak, aki néhány lépést be is mutatott a nevetéstől dülöngélő közönségnek. Sajnos ők nem jöttek le a koncert után a közönséghez, de a szimpátiát a színpadon is ki tudták váltani az emberekből azáltal, ahogyan viselkedtek és kommunikáltak a tömeggel. Meg is énekeltettek minket, ami elképesztő hangulatot varázsolt a nézőtérre és látszott, hogy ők is legalább annyira élvezik, mint mi. Mindennek a tetejébe még egy ereklyét is sikerült szereznünk, amikor eldobták a legvégén a dobverőiket, amik közül az egyiket a barátom el is kapta. Zenéjüket azóta is hallgatom és ajánlanék is közülük egy párat: Beliver, Dance, No Holding Back.
Kamelot
A Kamelot volt az est főműsorszáma, azonban erre vicces módon csupán utólag jöttem rá . Mivel nem ismertem ezt a zenekart, először azt hittem a jegyek vásárlásakor, hogy a Kamelot maga a koncertegyüttes és turné neve, ezután világosítottak fel róla, hogy ők úgymond a lényeg. Nyilvánvalóan ők léptek fel utoljára és ők kapták a legtöbb időt. Őszinte leszek, ennek ellenére ennek a bandának számait hallgattam a legkevésbé, bár ennek biztosan oka volt az izgatottság az aznap történtek miatt. Mindenesetre az énekeseknek (nő és férfi) egyaránt gyönyörű és tiszta hangjuk volt, hihetetlenül tehetségesek voltak és hatalmas közönséget mozgattak meg. Saját díszlettel dolgoztak és igazán szórakoztató műsort nyújtottak számunkra. Nekem nagyon meglepő volt, hogy a durva, hörgős részeket a zenékben nem a férfi énekesek, hanem az egyetlen női tag adta elő, ami szerintem nagyon menő dolog. Annak ellenére, hogy az ő zenéik az én ízlésemnek kicsit egyhangúak, mégis élvezhetőek voltak. Egy nagyon érdekes show-elemet pedig kiemelnék, az egyik zenéjük alatt magyar zászlót lengetett az egyik énekes. Nagyon jól mutatott a színpadon és mindenkinek melengette a szívét ez a gesztus. Voltak zenék, amik tőlük is megtetszettek, ezeket ajánlanám végezetül: Liar Liar, One More Flag in the Ground.
Sziasztok! Molnár Nadin vagyok, jogász szakos hallgató a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Elsőéves korom óta szerkesztőként tevékenykedek a Media Iurisnál, ahol igyekszem mindig változatos, aktuális és érdekes cikkekkel lekötni az olvasók figyelmét. Az írás már nagyon régóta fontos szerepet tölt be az életemben, ezért boldog vagyok, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy gondolataimat másokkal ilyen módon is megoszthassam.
