A Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark, azaz a Veszprémi Állatkert Magyarország legnagyobb hagyományokkal rendelkező vidéki állatkertje. A Vadaspark életében a kezdetektől fontos szerepet töltenek be az afrikai állatok, közülük a valaha volt legismertebb egy Böbe nevű csimpánz volt. Böbe az 1960-as években hét évig volt a Veszprémi Állatkert legnagyobb „ékköve”, és máig minden idők leghíresebb magyar csimpánzaként emlegetik. Böbéről kisiskolás koromban hallottam először, mikor egy osztálykirándulás keretében volt szerencsém eljutni a Veszprémi Állatkertbe.
Hogyan került Böbe Afrikából Veszprémbe?
1963 elején Rózsavölgyi Imre vízügyi mérnök az afrikai Új-Guineában kapott megbízást vízmű építésére egy kisváros számára. Kollégáival együtt egy vadászatra is meghívták őket, amiért Rózsavölgyi nem lelkesedett, így puska helyett a fényképezőgépét vitte magával. Már bent jártak a dzsungelben, ahol egy nőstény majom bukkant fel a sűrűből, nyakában a kicsinyével. Rózsavölgyi szerint az anyamajom kétségbeesve próbált menekülni, azonban sajnálatos módon az egyik vadász áldozatául esett. A kölyök kétségbeesetten, sikoltozva rázta anyját, sikertelenül. A vízügyi mérnök meghatódott az anyját sirató kismajom láttán, így arra kérte a fővadászt, adják őt neki. A csimpánz ezután ragaszkodott a férfihez, csak mellette érezte magát biztonságban. Rózsavölgyi Böbének nevezte el a csimpánzkölyköt, akit a hazatérését követően a Veszprémi Állatkertnek adományozott. Nagy szó volt ez Magyarországon a szocializmus idejében, hiszen a budapesti állatkertnek is csupán egy majma volt. Az adminisztratív akadályok leküzdése után a majom végül pénzügyminiszteri közbenjárással juthatott át a vámon.
Mivel ekkor még nem volt majomház sem az állatkertben, Böbe „lakhelye” kezdetben az irodaépület volt. Bécsből szállíttattak neki banánt és narancsot, olajkályha helyett – készlethiány okán – vaskályhával igyekeztek számára az afrikai klímát pótolni. A kismajom itthon emberi környezetben szocializálódott: reggelire párizsis szendvicset, ebédre levest evett, méghozzá kanállal, uzsonnára pedig mézes kenyeret fogyasztott.
Böbe, a „csodacsimpánz”
A kis Böbe már a kezdetektől fogva igen éleseszűnek bizonyult, rövidesen „csodacsimpánznak” titulálták. Rózsavölgyi Imre elmondása szerint a kis csimpánz „mindent megfigyelt, felült az asztalra, tollal telefirkálta a naplót, majd kitépkedte a lapokat”. ”Gazdájától” elleste a borotválkozást is, meg is próbálkozott ezzel a művelettel: mikor „pótapja” borotválkozás után a sarokba ment mosakodni, Böbe mellételepült az ablakba, tükörrel a kezében bekente magát borotvahabbal, sőt a felét meg is ette.
Böbe később megtanulta kezelni a gyümölcsautomatát, tudott festeni – ecsetjével kört is tudott alkotni, ami elég nehéz egy csimpánz számára – és gyurmázni, felügyelettel pedig más állatokat is szívesen etetett. Megtanították tüzet rakni és szörpöt készíteni, de még agyagozni és gyurmázni is. Szívesen „segédkezett” a takarításban is, bár felmosórongy helyett a takarítónő ott felejtett kardigánját mártogatta a felmosóvízbe. Szeretett autózni és motorozni. A Kincses Kalendárium című kiadvány egyszer arról számolt be, hogy Böbe egy kiselejtezett motorkerékpárt is szétszerelt egy csavarhúzó segítségével mindössze néhány nap alatt, majd bámulatos módon össze is rakta.
A csimpánz kávét főzni is megtanult, egyszer Kádár Jánost is megkínálta egy feketével, aki viszonzásul magához ölelte a csodamajmot, az MSZMP első titkára ugyanis szívesen látogatta Böbét az állatkertben. Az is előfordult, hogy Böbe meglógott az állatkertből és egy veszprémi családnál „vendégeskedett” vacsorára. A rendkívül intelligens és játékos csimpánz nemcsak a veszprémiek kedvence volt, hanem országszerte hatalmas népszerűségre tett szert, minden évben több százezer látogatót vonzott a Veszprémi Állatkertbe.
Böbe és Kasza László, a Veszprémi Állatkert egykori igazgatója
Böbe gyakran szerepelt a híradóban és az újságokban – mondhatni igazi sztár volt a hatvanas években, két filmet is készítettek róla, az egyiket 1965-ben, Böbe címmel. Az ELTE tudományos-ismeretterjesztő filmet készített a „csodamajomról”, így a kételkedők is meggyőződhettek rendkívüli értelmi képességeiről, magabiztos eszközhasználatáról. A csimpánzlány a forgatásokat hamar megszokta, a forgatás közti szünetben szívesen időzött az operatőr társaságában.
Böbe rendkívüli intelligenciájának köszönhetően számos etológiai megfigyelést és kísérletet végeztek a csimpánzzal, azt kutatták, miként tanulhatott az ősember, hogyan lett az utánzásból találékonyság.
Az egyik „kísérlet” keretében Böbét 1969 decemberében szülőföldjére, Afrikába vitték abból a célból, hogy megfigyeljék, hogyan reagál a fajtársaira. Kiderült, hogy Böbe egyáltalán nem vonzódott a többi csimpánzhoz, megrémült tőlük és hangosan sírva szaladt ki az őserdőből gondozójánál biztonságot keresve. Afrika és a fajtársai helyett Böbe azt a helyet választotta, ahol felnevelkedett és azokat, akik körében az életét töltötte: Veszprémet és az embereket.
A csodacsimpánz emléke
Böbe az afrikai utat követően nem sokkal megbetegedett és 1970 őszén az égi állatkertbe költözött. Romhányi József In Memoriam című versében így emlékezett meg a csodamajomról:
Elhunytál egy csendes őszi napon
Veszprémi Böbe, nagyhírű majom
Vagy az történt csupán,
hogy a kutató tudomány után
a halál sem késett,
hogy tanulmányozza végső viselkedésed,
amint lényed emberszabásúan
a semmibe suhan.
Remélem, ezen illő módon
elmondott nekrológon
senki sem nevet.
Vagy csak néhány – majom-
szabású emberek.
Böbét az állatkert bejárata közelében temették el. Sírja mögött 2004-ben szobrot állítottak a csimpánz emlékére, 2009-ben pedig átadták a Böbe Majom tanodája elnevezésű oktató- és kiállítóházat.
Képek forrása: kiemelt, 1, 2, 3
Hautzinger Anna vagyok, a Pécs Tudományegyetem jogász szakos hallgatója. 2022 októberében lettem a Media Iuris csapatának a tagja. A magazin sokszínűsége már korábban, külső szemlélőként is vonzott, így nagy örömmel tölt el, hogy szerkesztőként már én is szélesíthetem a Iuris ’palettáját’ a cikkek terén.
