A legtöbb rejtélyt a történelem során sikerül tisztázni, okaira tudományos magyarázatot adni. Például az ősember számára rejtély volt a villámlás, amelyet ma a tudomány többé-kevésbé megmagyarázott. Azonban tény, hogy több jelenség még ma sincs teljes mértékben tudományosan megmagyarázva, s mint jól tudjuk, semmi sem izgatja jobban az emberi fantáziát, mint a rejtélyes eltűnések, felbukkanások, robbanások és a megmagyarázhatatlan jelenségek, melynek kapcsán az ember csak a fantáziájára és mások véleményére tud támaszkodni. Ebben a cikkemben összegyűjtöttem nektek 6+1 esetet, amelyek megoldására a mai napig nem sikerült fényt deríteni.
Szellemhajó: Mary Celeste
1872. december 4-én a Mary Celeste nevű brit-amerikai hajót üresen, sodródva találták meg az Atlanti-óceánon. Tengerjárásra alkalmasnak találták, rakománya teljesen ép volt, kivéve egy mentőcsónakot, amelyről kiderült, hogy rendezetlen módon szálltak fel rá. De mi történt a hajó legénységével? Talán soha nem tudjuk meg, mert a fedélzeten tartózkodók közül senki nem került elő.
1872 novemberében a Mary Celeste New Yorkból az olaszországi Genova felé vette az irányt. A hajót Benjamin Briggs kapitány és a legénység hét tagja, köztük Briggs felesége és kétéves kislányuk vezette. A fedélzeten hat hónapra elegendő ellátmány volt. A vélemények általában egyetértenek abban, hogy egy tengerjáró hajó elhagyásához valamilyen rendkívüli és riasztó körülménynek kellett bekövetkeznie. A hajónapló utolsó bejegyzése azonban semmi szokatlanról nem árulkodik, és a hajón belül minden rendben volt.
Az elméletek között az évek során szerepelt zendülés, kalóztámadás és egy óriás polip vagy tengeri szörny támadása. Az utóbbi években a tudósok felvetették azt az elméletet, hogy a fedélzeten lévő alkoholgőzök okozták a robbanást, amely egy tudományos anomália következtében nem hagyott égésnyomokat maga után – de elég ijesztő volt ahhoz, hogy Briggs mindenkit a mentőcsónakba parancsoljon.
Ki DB Cooper?
A következő megoldatlan rejtély 1971. november 24-én történt, amikor Dan Cooper a Northwest Airlines 305-ös járatának utasaként utazott Portlandből Seattle-be. Az utasok és a légiutas-kísérők a 40-es évei közepén járó férfiként írták le, aki sötét öltönyt, fekete nyakkendőt viselt gyöngyház nyakkendőcsipesszel, valamint tisztára vasalt fehér galléros inget. Helyet foglalt, cigarettára gyújtott és udvariasan bourbont és szódát rendelt, amiért készpénzzel fizetett. Röviddel a felszállás után átadott egy cetlit egy 23 éves légiutas-kísérőnek, aki figyelmen kívül hagyta, feltételezve, hogy az csak a férfi telefonszáma.
„Kisasszony, jobb, ha megnézi azt a cetlit” – mondta neki Dan Cooper. – „Bombám van.”
A levél pontos szövege is a rejtély része, mivel Cooper visszakövetelte, miután a légiutas-kísérő elolvasta, de a követelései között szerepelt 200 000 dollár „forgalomképes amerikai valutában”, négy ejtőernyő és egy Seattle-ben készenlétben álló üzemanyagkocsi, hogy a gépet érkezéskor feltölthesse. A légiutas-kísérő vitte a követeléseket a kapitánynak. A légitársaság elnöke engedélyezte a teljes együttműködést. A többi utasnak fogalma sem volt arról, hogy mi történik, mivel azt mondták nekik, hogy a leszállás technikai nehézségek miatt később történik majd meg.
17:39-kor a gép leszállt, a légitársaság egyik alkalmazottja átadott egy készpénzzel teli hátizsákot és ejtőernyőket, Cooper pedig engedélyezte, hogy az összes utas és két légiutas-kísérő elhagyja a gépet. A tankolás közben Cooper felvázolta a személyzetnek a tervét: délkeleti irányba, Mexikó felé, egy további tankolási megállóval Nevadában. Két órával később a gép felszállt, amikor leszállt Renóban, Cooper távollétét észrevették. Coopert (akit a média tévesen „DB Cooper”-ként emlegetett) soha többé nem látták és nem is hallottak róla. Az ejtőernyőt nem találták meg és a váltságdíjat sem használták fel. 1980-ban egy fiatal fiú, aki családjával Oregonban nyaralt, több csomag váltságdíjpénzt talált (a sorozatszám alapján azonosítható), ami a terület intenzív kutatásához vezetett Cooper vagy a maradványai után, azonban semmit sem találtak.
Barangoló romok
Nem szokatlan, hogy a brazíliai Guanabara-öbölben szemetet találnak, de amit Robert Marx 1982-ben ott feltárt, az egy szokatlan idegen anyag volt. Egy három teniszpálya méretű víz alatti mezőn, 15 mérföldre a parttól, mintegy 200 római kori kerámiaedény maradványai hevertek, néhány teljesen ép állapotban. Marx, a hivatásos régész szerint az edények kettős nyelű amforáknak tűntek, amelyeket a harmadik században olyan áruk, mint a gabona és a bor szállítására használtak. De hogyan kerültek oda? Az első európaiak csak 1500-ban érkeztek Brazíliába. A rómaiaknak, akik elsősorban a mediterrán kikötővárosokban és a Közel-Keleten kereskedtek, nem volt céljuk óceánokon átkelni, képes hajókba fektetni, azonban tény, hogy egészen Indiáig elhajóztak. Talán egy képzetlen navigátor eltévedt egy viharban, vagy talán lázadók irányították a hajót nyugat felé?
Talán soha nem tudjuk meg, és valószínűleg nem is fogunk több bizonyítékot találni. Brazília 1983-ban lezárta a Járás-öblöt a további kutatások elől, hogy elrettentse a fosztogatókat. Marx azt állítja, hogy a kormány azért nem akarta, hogy a területet feltárják, mert ha római kori leleteket találnának ott, az azt jelentené, hogy Brazília hivatalos történelmével ellentétben nem a portugálok voltak az első európaiak, akik elérték az országot.
Mi az a Voynich-kézirat?
A Voynich-kézirat egy körülbelül 250 oldalas könyv, amely egy teljesen ismeretlen nyelven/írási rendszerben íródott. Az 1400-as évekre datálták, és olyan növények illusztrációit tartalmazza, amelyek nem hasonlítanak egyetlen ismert fajra sem. Nevét arról a lengyel könyvkereskedőről kapta, aki 1912-ben megvásárolta. A feltételezések szerint orvosi szövegnek szánták. Első igazolt tulajdonosa Georg Baresch (1585-1662) prágai alkimista volt, aki felfedezte, hogy „haszontalanul foglalja a helyet a könyvtárában”. Baresch megpróbált utánajárni a kézirat eredetének, sikertelenül.
A kézirat évszázadokon át gazdát cserélt, mígnem Voynich megvásárolta, aki azt állította, hogy Albertus Magnus (egy alkimista) vagy Roger Bacon (egy korai tudós) írta. Egyesek azonban úgy vélik, hogy Voynich a kéziratot és annak történetét maga fabrikálta. Az évek során számos más átverést is felvetettek. Ez persze nem magyarázná meg a papír és a tinta karbonos datálását. Évszázadokkal az első (állítólagos) felfedezése után a Voynich-kézirat ugyanolyan átláthatatlan és megmagyarázhatatlan, mint valaha.
A Flannan-szigeteki világítótorony eltűnései
1900-ban a Skócia nyugati partjainál található Flannan Isles világítótorony három őrzője a legkülönösebb körülmények között tűnt el. A világítótornyot egy háromfős csapat: Thomas Marshall, James Ducat és Donald MacArthur őrizte, egy negyedik emberrel pedig a partról váltották egymást. 1900. december 26-án a helyettesítő őr megérkezett és a világítótorony egyik őrét sem találta jelen. Az egyetlen gondra utaló jel egy felborult szék volt a konyhaasztal mellett. Holttesteket soha nem találtak, ami végtelen találgatásokhoz vezetett.
Az elméletek a vízbefulladástól kezdve a külföldi kémek általi elrablásig, egy szellemhajóig vagy egy óriási tengeri szörnyig terjedtek. Bármi is történt 1900 decemberében a Flannan Isles világítótoronyban, talán soha nem tudjuk meg.
A Circleville-i levelek
1976-ban az Ohio állambeli Circleville lakói gyűlöletleveleket kaptak, amelyek azóta is sok fejfájást okoznak. A Columbusból postázott levelek támadó és vádaskodó hangvételűek voltak, és egy állítólagos viszonyt emeltek ki Mary Gillespie iskolabusz-vezető és az iskolaigazgató között. Az egyik levél Mary férjének, Ronnak szólt, és az életével fenyegette, ha nem vet véget a viszonynak.
1977-ben a férj meghalt egy gyanús, lövésekkel járó autóbaleset következtében. Amikor azonban a seriff a halálesetet balesetnek minősítette, a lakosok leveleket kaptak, amelyekben a seriffet eltussolással vádolták. A levelek az 1970-es években és az 1980-as évek elején is folytatódtak, még azután is, hogy Ron húgának férjét, Paul Freshourt elítélték a levelek megírásáért és Mary meggyilkolásának kísérletéért egy pisztoly segítségével.
A levelek azonban még Freshour börtönben ülése után is folyamatosan érkeztek, sőt még ő maga is kapott egyet. Freshour 1994-ben szabadult és egészen 2012-ben bekövetkezett haláláig fenntartotta ártatlanságát. A Circleville-i levélíró valódi kiléte továbbra is ismeretlen. Egyesek még mindig úgy vélik, hogy Freshour volt az, mások úgy vélik, hogy maga Mary volt, és hogy a leveleket saját férje tökéletes meggyilkolásának kitalálására és támogatására használta fel.
A tunguszkai esemény
Váratlanul jött és pusztított 1908-ban az az égitest, amely tunguszkai eseményként vonult be a történelembe. Tunguz-katasztrófának nevezik azt a voltaképpen tisztázatlan eredetű, szokatlan méretű kozmikus eseményt, amely 1908. június 30-án a szibériai Köves-Tunguszka folyó partján pusztított, hatalmas tölcsér alakú nyomot hagyva a tajgában, s 2000 négyzetkilométernyi területen döntve ki a fákat.
A robbanás, amely 5-10 kilométeres magasságban történt, erejét tekintve 15 megatonna trotilnak, vagy 1500 olyan atombombának felelt meg, amely Hirosima pusztulását okozta – vélik a tudósok. A robbanás okozta hőhullámokat több száz kilométerre is érezni lehetett, Londonban és Európa északi részén napokig világított az ég. Már a becsapódás után is egy hatalmas meteoritra gyanakodtak, ám a helyszínen egyetlen meteoritdarabot sem találtak. Bár az elmúlt évtizedekben számos elmélet látott napvilágot (a hidrogénbomba felrobbantása után például a neves szovjet sci-fi író, Alekszandr Kazancev azt állította, hogy a jelenséget egy nukleáris meghajtású űrhajó felrobbanása okozta), a legvalószínűbb magyarázat szerint a felrobbant objektum egy üstökös darabja volt.
Az esetek megismerése után szerinted melyik a legrejtélyesebb, s melyik az, amit a legkönnyebben meg lehetne magyarázni?
Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
Képek forrása: kiemelt, 1, 2, 3, 4
Sziasztok! Miklai Kamilla vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, a Media Iuris szerkesztője. Mindig is szerettem az irodalmat, vonzott a betűk világa, a regények, versek, könyvek birodalma. Számos témakör foglalkoztat, amelyekkel kapcsolatban szeretem másokkal megosztani a felmerült gondolataimat, „Látni, amit mindenki lát, és gondolni, amit még senki sem gondolt.”, ahogy Szent-Györgyi Albert is mondta. Az egyetem számos lehetőséget rejteget, ezért a cikkírás mellett egyéb hallgatói szervezetekben is tevékenykedem. Ezekben a közösségekben szerzett élményeim, információim és tapasztalataim elősegítenek engem abban, hogy mindig érdekes és izgalmas cikkekkel szolgáljak Nektek!
