A plátói szerelem – egy elérhetetlen személy, múzsa után történő vágyakozás – sok ember életében előfordul, azonban ez az érzés legtöbbször csak ideig-óráig van jelen. Nem így történt azonban Juhász Gyulával, akinek Sárvári Anna iránt érzett rajongása, epekedése az egész életét végig kísérte.
A plátói szerelem kezdete
Juhász Gyula Váradon, a színházban pillantotta meg először Annát, akinek szőke haja, kék szeme volt. A lány azonnal lenyűgözte Gyulát, a férdi még a próbákra is bejárt, hogy minél többször láthassa a lányt. Megszólítani azonban sosem merte. A költő annak ellenére, hogy Anna nem volt kimagasló tehetség a színészetben, mégis lelkes kritikákat írt a lányról. Esténként gyakorta Anna ablaka előtt virrasztott, mialatt Anna szórakozni volt a barátaival. Hosszú hónapok teltek így el, mire Juhász Gyula 1908-ban végre erőt vett magán és tett egy lépést. Megkérte egyik barátját, hogy mutassa be a lánynak. Így kezdődött tehát Juhász Gyula és Sárvári Anna kapcsolata, azonban mondhatni ezzel véget is ért. Anna, akihez annyi vers szólt, tulajdonképpen nem ismerte a költőt. Így emlékezett meg később kapcsolatukról: „Mindössze egyszer beszéltem vele, akkor is különös körülmények között. Lakásomon víg társaság gyűlt össze, s valaki szólt, hogy künn a jeges téli estben, az utca túlsó oldalán a fiatal tanár, Juhász Gyula toporog és fagyoskodik. Kimentem hozzá és behívtam. Halk hangon válaszolt, ha kérdeztem és csak hallgatott és hallgatott.”
Egy majdnem házasság
Fontos megemlíteni, hogy Juhász Gyula egész élete során súlyos depresszióval élt együtt, többször is megkísérelte az öngyilkosságot. A rövid boldog időszakaiban rendszerint rajongásig szerelmes lett, azonban Anna volt az egyetlen, aki egész élete során a szívében maradt. 1919-től Juhász Gyula életében megjelent egy nő, Kilényi Irma, aki a mai szóval menedzsere lett a költőnek. Levelezett a kiadókkal, szerepléseket intézett, kéziratokat másolt, de ha szükség volt rá szanatóriumot, orvost is ő keresett Gyulának. Irma volt az egyetlen nő, akit Juhász Gyula édesanyja el tudott képzelni a fia mellett, mint feleség. Annak ellenére azonban, hogy Irma és Gyula szívesen voltak egymás társaságában az esküvőre végül sosem került sor. Ennek oka az volt, hogy Irma más valakibe volt szerelmes, Vajda Bélánéba, aki egy szegedi irodalmi szalon háziasszonya volt. Irma és Gyula kapcsolata nem a szerelmen, hanem a kölcsönös szereteten és elfogadáson alapult.
Öngyilkosságok sora
Móra Ferenc így jellemezte barátját: „a nő után való mérhetetlen vágy és a nőhöz való közeledni nem merés betege volt. Serdülő gyermek maradt…”. Juhász Gyula depressziója az évek során egyre csak súlyosbodott, utolsó éveiben már küzdeni sem volt ereje ellene. 1937-ben több sikertelen próbálkozás után Gyula végül véget vetett az életének.
A közvéleménynek természetesen nem kellett sok idő, hogy találjon egy bűnbakot. A társadalom többsége úgy vélte, Anna, a szívtelen múzsa volt a költő halálának okozója. Anna hiába próbálkozott tisztára mosni a nevét, hiába bizonygatta, hogy csak egyszer találkozott a férfival, akkor is csak futólag, és e találkozás után évekkel jutott csak a tudomására, hogy Gyula egyáltalán költő és verseket ír hozzá, nem sokakat hatott meg a lány magyarázata. „Nekem ezekhez az Anna-versekhez semmi közöm. Ezek a csodálatos versek szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának és nem hozzám szóltak.” 1938-ban Annát baleset érte, csípősérülése miatt többé nem tudott a színpadra állni. Kis idő elteltével Anna férje is elvesztette állását, így a pár kilátástalan helyzetbe került. Anna pont úgy vetett véget életének, mint Juhász Gyula, ugyanúgy mérgezte meg magát. Érdekesség, hogy a lány holtteste mellett egy Juhász Gyula kötet feküdt mikor rátaláltak, amely az Anna-verseknél volt kinyitva. „Az ágy mellett, a földön Juhász Gyula verseskötete feküdt. Ahogy a könyv leesett a földre, éppen az első oldalon nyílott ki: Annának örök szerelemmel, Juhász Gyula – olvasható rajta a költő dedikációja. A szerencsétlen színésznő utolsó pillanataiban is az Anna-verseket olvasta” – írta a 8 Órai Újság.
A történet harmadik szereplője, Kilényi Irma a költő halála után is Juhász Gyulát szolgálta. Lelkiismeretesen gondozta Gyula hagyatékát, összegyűjtött minden újságcikket, kéziratban megmaradt verset. Sajnos az ő történetének sem lett azonban boldog vége. 1944-ben Auschwitzba deportálták az asszonyt, akit szeretett. Ezekután ő is úgy határozott, mint Gyula és Anna, nem kívánt tovább életben maradni. Öngyilkos lett, mint mindenki ebben a történetben.
Sziasztok! Klász Bettina vagyok, a PTE-ÁJK jogász szakos hallgatója. A Media Iuris szerkesztőségéhez harmadévesen, 2022 tavaszán csatlakoztam. Cikkeim célja, hogy a mindennapi témák, illetve a szórakoztatás mellett számomra fontos témák mellett is kiálljak, illetve olyan témákat is érintsek, amelyek talán kevésbé népszerűek, de számomra kedvesek és érdekesnek találom őket
