A történelem során rengeteg állam alakult, szűnt meg és került idegen megszállás alá. Minden, ma már nem létező, egykori államnak van egy saját, különleges története. A következőkben három ilyen történetet szeretnék röviden bemutatni.
Hawaii Királyság
Hawaiit európaiak először 1778-ban érték el, ezután polgárháborús szituáció alakult ki.
I. Kamehameha király ebben a háborúban sikeresen legyőzte ellenfeleit, uralma alatt 1795-ben létrejött a Hawaii Királyság. Dinasztiája 1872-ig uralta a teljes szigetcsoportot, uralkodásuk alatt jelentősen fejlődött az ország, nagy ütemben terjedt az írásbeliség. A királyság ugyan elszigetelt, de nemzetközileg elismert és független állam volt, saját őslakos kultúrával. Problémát jelentett azonban a külföldi telepesek és a helyiek rossz viszonya, valamint a behurcolt betegségek okozta pusztítások.
A legveszélyesebbnek mégis az bizonyult, hogy a korabeli nagyhatalmak – különösen Nagy-Britannia, Franciaország és az Egyesült Államok – mind befolyást akartak szerezni az országban.
A 19. század második felére azonban egyre erősebb lett az Egyesült Államok befolyása és a befektetők érdekeltségei: Hawaii éghajlata tökéletes a cukor és az ananász termesztésére, ebből az amerikai és más külföldi telepes tőkéseknek jelentős bevételei voltak. Cukorültetvényeket vásároltak, majd pedig a környező földterületeket is megszerezték, egyre növelve a kezükben lévő földek nagyságát.
A korszakban telepesek csoportjai hoztak létre fegyveres alakulatokat, akik fegyveres erővel kényszerítették ki az új, 1887-es alkotmányt. Ennek rendelkezései teljes mértékben a fehér, külföldi telepeseknek kedveztek. A képen egy ilyen alakulat látható.
Törekvései miatt említésre méltó az ország utolsó uralkodója és egyben első királynője Lili’uokalani. 1891-ben került trónra, ebben az időszakban már feszült volt a helyzet, az ország sorsa bizonytalan volt, ő mégis határozottan próbált fellépni az idegen befolyás ellen. Emellett számos, a lakosság életét segítő kezdeményezést támogatott: kórház, idősek otthona, leányiskola alapítása fűződik a nevéhez. Létrehozott egy olyan bankot is, ami csak nőknek adott hitelt – ez azért volt nagy segítség sokaknak, mert a korszakban más bankok szinte egyáltalán nem szolgáltak ki női ügyfeleket.
A királynő ellen 1893-ban a külföldi telepesek segítségével az amerikaiak sikeres puccsot hajtottak végre. Lemondatták és berendezték a Hawaii Köztársaságot, ahol a helyiek teljesen ki lettek zárva a döntéshozásból.
Lili’uokalani a vele történteket a „Hawaii története Hawaii királynőjének szemével” (Hawaii’s Story by Hawaii’s Queen) című emlékiratban foglalta össze.
1898-ban végül az Egyesült Államok annektálta a területet a társadalmi elégedetlenség ellenére. A királyság megdöntéséért 1993-ban formálisan kértek bocsánatot a lakóktól.
1959-ben az Egyesült Államok 50. állama lett. Lakói azóta is sajátos nemzeti öntudattal rendelkeznek, megőrizték saját kultúrájukat is.
Mexikói Császárság
Az 1860-as évek elején, a polgárháború finanszírozására a mexikói elnök Benito Juárez nagy összegű hiteleket vett fel Franciaországtól, egy év után azonban abbahagyta azok törlesztését.
A francia hegemóniát kiterjeszteni vágyó III. Napóleon erre hivatkozva félgyarmatot alakított ki Mexikóban. Elhúzódott harcok után a francia csapatok elérték Mexikóvárost és egy konzervatív kormányt juttattak hatalomra. Ez a kormány kérte, hogy az ország császára Habsburg Miksa osztrák főherceg legyen, aki Ferenc József öccse volt. Miksa elfogadta a felkérést abban a tudatban, hogy az ország népe őt szeretné uralkodónak. Így létrejött a császárság.
Az Egyesült Államok 1823-ban kihirdette a Monroe-elvet, aminek értelmében beavatkozhatott volna bármilyen Latin-Amerikára irányuló európai terjeszkedés ellen. 1861 és 1865 között azonban az ország polgárháborút vívott, így ez elmaradt. 1866-ban viszont az USA követelte a francia csapatok kivonását, ami meg is történt. Ezután franciaellenes felkelők megfosztották Miksát a trónjától és Santiago de Querétaro város főterén kivégezték.
Az új köztársaságban az elnöki hatalmat és a nép támogatását ismét az előző elnök, Juárez szerezte meg.
Egyesült Arab Köztársaság
1958 és 1961 között Szíria és Egyiptom uniója volt. Vezéralakja és egyetlen elnöke az egyiptomi köztársasági elnök Gamal Abden-Nasszer volt, akit sokan a legsikeresebb és legismertebb arab politikusként emlegetnek. Az arab térségben nagy befolyásra tett szert a szuezi válság kezelése miatt, határozottan lépett fel Egyiptom korábbi gyarmatosítója, Nagy-Britannia ellen.
Ez az állam a 20. században elterjedt eszme, a pánarab nacionalizmus szüleménye. Az ideológia célja az összes arab tudatú ember egyesítése egy nemzetállamban, ami magába foglalná az Arab-félszigetet és Észak-Afrikát. Emellett támogatói olyan államközti szövetségekre és gazdasági stratégiákra is törekedtek, amelyek megvédték az arab világot az idegen, gyarmatosító erőktől.
Az uniót eredetileg Szíria kezdeményezte, Egyiptom eleinte idegenkedett egy új, egységes állam létrehozásától. Végül a két államfő (a szír Sukri l-Kuvatli és az egyiptomi Nasszer) 1958. február 21-én írta alá a paktumot.
Az EAK létrejöttével azonban Nasszer kisajátította az államhatalmat. Szíria egyre elégedetlenebb lett a szövetséggel, hiszen az új államban egyiptomi túlsúly érvényesült a hadvezetésben, a külpolitikában és a hivatali rendszerben is. Diktatúrát rendezett be, a rendszerkritikus politikusokat letartóztatták vagy elüldözték külföldre.
1961-ben egy szíriai hatalomátvétel után Damaszkuszban bejelentették az unió felbontását, amit Egyiptom kénytelen volt elfogadni.
