Számos illegális tevékenység kapcsolódik a dark webhez, a weboldalak „földalatti” hálózatához, amely a nagyközönség számára nem könnyen hozzáférhető. A dark weben zajló számos illegális tevékenység közül az egyik legzavaróbb, legfelkavaróbb talán a „vörös szobák” (red rooms) létezése. De mi is pontosan az a dark web és miért tartják az emberek az egyik legszörnyűbb dolognak a vörös szobát?
Mi az a dark web?
Ahhoz, hogy a címben szereplő jelenséget elemezzük, szükséges az alapoknál kezdeni, hogy mindent megértsünk!
Az internet valójában három különböző rétegből áll: a felszíni, a mély és a sötét hálóból. A legtöbbet a legfelső réteget látjuk, amelyet felszíni webnek nevezünk, ez az a hely, amelyet az emberek többsége ismer és használ. Ezek azok az oldalak, amelyek a Google-höz hasonló keresőmotorok segítségével jelennek meg számunkra.
Eközben a mély web a keresőmotorok számára elérhetetlen és rejtett, általában jelszavas védelem és engedélyezés mögé rejtett oldalak. Minden alkalommal, amikor valaki bejelentkezik valamelyik fiókjába, olyan mély webes tartalmakhoz fér hozzá, amelyek nem jelennek meg a keresőmotorokban, például a munkahelyi intranetek, az online banki szolgáltatások jelszóval védett területei és a blogbejegyzések vázlatai mind a mélyhálón tárolódnak. Ez azt jelenti, hogy ha valaki rákeresne a nevére, a banki adataira vagy az Amazon kívánságlistájára, azok nem jelennek meg a találatok között.
A dark web tehát az interneten nyomon követhetetlen online tevékenységek és weboldalak hálózata. Mint már említettem, ezeket nem lehet megtalálni a keresőmotorok segítségével, hozzáférésükhöz speciális szoftverek, konfigurációk használata vagy engedélyek megléte szükséges. Rengeteg különböző ember használja ezt arra, hogy webes tevékenységüket rejtve tartsák, így tehát nem meglepő módon a bűnözők is ebbe a csoportba tartoznak.
A „vörös szobák” – mítosz vagy valóság?
Most, hogy nagyvonalakban felvezettem a dark web létezésének „célját” és működését, ideje, hogy ez a cikk egy kicsivel még sötétebb fordulatot vegyen.
A vörös szobák állítólag olyan weboldalak, ahol a felhasználók élőben, valós időben nézhetik, ahogyan embereket kínoznak és gyilkolnak. Ha ez nem lenne elég, a néző saját maga is részt vehet ebben a kínzásban azáltal, hogy ötletekkel vagy kérésekkel járul hozzá, mindez attól függ, hogy mennyi pénzt fizetett be. A fizetés természetesen kriptovaluták (például Bitcoin) használatával történik az anonimitás garantálása és a problémák elkerülése érdekében.
Most az olvasó biztosan azt gondolhatja, hogy az ilyen oldalak eléréséhez nagy erőfeszítésre van szükség, azonban ironikus módon ez nem így van. Ugyan szükséged lesz a deep webhez való hozzáférésre, biztosan nem lesz szükséged olyan elvetemült dolgokra, mint például egy megállapodásra a maffiával vagy kapcsolatba lépni sátáni szektákkal. (Itt szeretnék kis megjegyzést tenni, hogy a cikk kutatása során minden oldalon írták, hogy mit kell beírni a Google-be, hogy kiadjon dolgokat, azonban ezt nem szándékozom itt megosztani, mert nem gondolom, hogy ez annyira szükséges lenne, továbbá így is eléggé felkavaró a téma.) Természetesen eléggé le van egyszerűsítve ez a folyamat azzal, hogy belépsz, fizetsz és nézed, azonban vannak itt korlátok!
Először is, ezek az oldalak a TOR-on keresztül élőben és jó minőségben kínálják, hogy lehet videókat nézni. Azok, akik ismerik vagy „élvezték” a TOR technikai és biztonsági korlátait, tudják, hogy ez lehetetlen a javascript, flash stb. futtatására vonatkozó korlátozások miatt, amiből az következik, hogy teljesen lehetetlen a dark weben streamelni. De tegyük fel, hogy varázsütésre átugorjuk az összes technikai és biztonsági korlátozást, és engedélyezzük a flash és a javascript használatát, hogy a Red Room oldalát nézhessük. Aki már navigált a TOR segítségével, az tudja, milyen a böngészési sebesség: szuper mega lassú. Pontosabban, ahogy a TOR metrikusai a honlapjukon jelentik, egy 1 Mb-os kérés megoldása 8 és 10 másodperc között van, ami a legjobb esetben is maximum 150kb/sec, azaz 0,15 Mb/sec sebességet jelent, tehát videók lejátszása szinte lehetetlen, élő streamingről pedig jobb, ha nem is beszélünk.
Másodszor, mint már említettem, a kifizetések bitcoinban történnek. Ez a pénzes rész lehet talán a legérdekesebb, hiszen nehezen lehet elképzelni, hogy az ilyen honlapok tulajdonosai hogyan népszerűsítik a marketingjüket, ha a Google-n vagy a YouTube-on megtalálhatók a linkek, így tehát az ötlet, hogy a vörös szobák titkosak és privátak, nem igazán áll össze.
Mindezeken felül, ha valaki egy egyszerű tranzakcióelemzést végez bármelyik Red Room-linken, észreveheti, hogy nagyon kevés ember fizet a szolgáltatásért, sokszor nem több, mint 2 személy, ami azt jelenti, hogy ez nem igazán jó üzleti modell a szükséges erőfeszítések szempontjából.
A vörös szoba fogalma először a 2010-es évek elején jelent meg a dark weben, neve annak a szobának a színéből ered, ahol a feltételezett cselekmények zajlanak. Az ötlet lényege, hogy a nézők fizetnek azért, hogy élőben nézhessék, amint egy személy megkínoznak és végül megölnek, mindeközben a kínzóval és a többi nézővel is kapcsolatot tartanak fent chat- vagy üzenetküldő funkciókon keresztül.
Az egyik ok, amiért nehéz ellenőrizni ezeknek a szobáknak a létezését, az az, hogy a dark webet köztudottan nehéz navigálni és ellenőrizni. A dark weben nem lehet hagyományos keresőmotorok, például a Google vagy a Bing segítségével konkrét weboldalakat keresni, ezeknek az eléréséhez egy olyan speciális szoftver szükséges, mint a Tor vagy az I2P. Ezen túlmenően számos dark webes oldal titkosítást és egyéb biztonsági intézkedéseket alkalmaz a felhasználók személyazonosságának és tevékenységeinek védelme érdekében, ami megnehezíti a felhasználók nyomon követését.
Voltak azonban olyan esetek, amikor a bűnüldöző szervek azt állították, hogy lezárták a vörös szobákat vagy letartóztatták az üzemeltetőiket. 2015-ben az FBI letartóztatott egy Peter Scully nevű férfit a Fülöp-szigeteken, akit azzal vádoltak, hogy egy „Daisy’s Destruction” nevű vörös szobát működtet. Az oldalon állítólag olyan videók voltak, amelyeken Scully kisgyerekeket kínzott és szexuálisan molesztált, és állítólag ez volt az egyik legszélsőségesebb példa a vörös szobára, amelyet valaha felfedeztek. Scullyt végül több bűncselekményért is elítélték, többek között gyermekek szexuális zaklatásáért, emberkereskedelemért és gyilkosságért. Ha többet szeretnél megtudni erről a sztoriról, akkor itt olvashatsz róla bővebben: https://mediaiuris.hu/arra-kenyszeritette-a-gyerekeket-hogy-sajat-sirjukat-assak-meg-a-bantalmazasok-mellett-a-peter-scully-ugy/
A nagy visszhangot kiváltó ügy ellenére egyesek még mindig kételkednek a vörös szobák létezésében és azt állítják, hogy ezek nem mások, mint az 1980-as és ’90-es években pletykált „snuff-filmek” modernkori változata. A snuff-filmek állítólag olyan filmek voltak, amelyek valódi gyilkosságokat ábrázoltak, és amelyeket gyakran kifejezetten azzal a céllal forgattak, hogy gazdag és szadista személyek egy kiválasztott csoportjának adják el őket.
A „vörös szoba” kifejezés azután vált népszerűvé, hogy egy japán animációban egy felugró hirdetésben a „Tetszik a vörös szoba?” kérdést tették fel. Ha a felhasználók megpróbálták bezárni a hirdetést, akkor egy teljes méretű ablak nyílt meg olyan személyek nevével, akik állítólag korábban már jártak a vörös szobában, és holtan találták őket.
A kiberbűnözés szakértője, Vaibhav Shrivastav SP, a MP állami kibervédelmi egységének szakértője szerint, ha a bűncselekményt megvalósító személy magatartása például egy Indiában található számítógépet vagy számítógépes rendszert vagy hálózatot érint, akkor az illető állampolgárságától függetlenül az indiai információtechnológiai törvény alapján büntethető. Bármilyen illegális tevékenység, legyen az a vörös szobákban vagy bárhol máshol az interneten keresztül, egy Indiában található számítógépes rendszer vagy számítógépes hálózat felhasználásával, a bűncselekménytől függően a vonatkozó törvényi rendelkezések, például az IT-törvény, az IPC, az UAPA, az NDPS-törvény stb. alapján büntetendő. Meg kell értenie, hogy a kiberrendőrségnek megvannak a maga határai, az interneten elkövetett bármely bűncselekmény az állam kiberosztálya által letartóztathatóvá és büntetőeljárás alá vonhatóvá teszi az illetőt. Az IPC különböző szakaszai más típusú bűncselekményekre vonatkoznak, amelyeket aztán az interneten közvetítenek. Ha valakit megkínoznak, meggyilkolnak vagy bántalmaznak a „vörös szobákban”, amelyek élőben futnak a dark weben, akkor (folytatva az előző gondolatmenetben felvázoltakat) az Indiai Büntető Törvénykönyv különböző szakaszai rendelkeznek az elkövető megbüntetéséről.
Bár a vörös szobák létezését nem lehet megerősíteni, a Deep Webről köztudott, hogy számos zavaró és illegális tevékenységnek ad otthont. Hogy a vörös szobák ezek közé tartoznak-e, azt még nem tudjuk. A snuff-filmekkel ellentétben azonban kevés bizonyíték utal arra, hogy a vörös szobák többek lennének, mint egy városi legenda. Nem volt olyan igazolt eset, hogy a dark weben valós időben gyilkoltak volna meg embereket, és sok szakértő úgy véli, hogy a vörös szobák koncepciója inkább fantázia, mint valóság. Ráadásul még a legelvetemültebbek számára is nehezen elképzelhető, hogy az emberek nagy összegeket fizetnének azért, hogy végignézzék, ahogy valakit megkínoznak és megölnek.
Összefoglalva, bár a vörös szobák gondolata nyugtalanító, sőt ijesztő lehet, kihívást jelent annak megállapítása, hogy valóban léteznek-e vagy sem. A dark web egy homályos és titokzatos hely, és a róla szóló állítások nagy részét nehéz ellenőrizni. Bár egyesek ragaszkodnak ahhoz, hogy a vörös szobák léteznek, kevés bizonyíték támasztja alá ezt az állítást, és sok szakértő úgy véli, hogy alig van többről szó, mint egy városi legenda, amelynek célja az emberek megijesztése.
Képek forrásai: kiemelt, 1, 2, 3
Sziasztok! Berki Vivien vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Gyerekkorom óta az egyik kedvenc elfoglaltságom az írás, a Media Iuris tagjaként pedig lehetőségem nyílik arra, hogy ezt a képességemet fejlesszem, valamint, hogy másokkal is megosszam írásaimat. Érdeklődési köröm igen tág, így valószínűleg nagyon különböző témájú cikkeket fogtok olvasni tőlem.
