Gondolom, sokunknak megfordult már a fejében, hogy milyen lehet a világ legélhetőbb városában élni. Tavaly ezt a címet – nem először – Bécs érdemelte ki. De milyen érzés lehet a legélhetetlenebb városban létezni? Legalább annyira foglalkoztat ez a kérdés is. Bécs még akár egyszer össze is jöhet, de a legkevésbé élhető hely felkeresését külföldiek számára szinte lehetetlenné tették. A város nem más, mint Norilszk, amely Oroszország közép-szibériai területének északi részén fekszik.
Elzárva a külvilágtól
Az északi sarkkör közelében fekvő, kb. 180 ezer lakosú település népessége teljes mértékben a helyi bányák és acélművek dolgozóiból és azok családtagjaiból áll. Nyugdíjas nagyon kevés van, ugyanis a nyugdíjas kort nemigen éri meg senki. Az elképesztő méretű környezetszennyezés miatt a városban élők átlagéletkora nem éri el az 50 évet sem.
A Sztálin által 1935-ben alapított település kezdetben munkatáborként működött, ahová nem politikai foglyokat, hanem köztörvényes bűnözőket toloncoltak. A tomboló kommunizmus csitulása után a terület gazdasági szempontból felértékelődött. Ma a főként állami tulajdonban lévő Norilsk Nickel nevű óriáscég működtet ott mindent, a szó szoros értelmében. A cég orosz viszonylatban jól fizet és ezzel minden pozitívumot el is mondtam róla és magáról a városról is. A lakók a megkeresett pénzt közvetett módon vissza is áramoltatják a cég kasszájába. Szupermarket, kocsma, benzinkút, mozi, mindent e cég üzemeltet. Az emberek szinte teljesen el vannak zárva a külvilágtól. Észak felé, a tengerhez ugyan vezet vasútvonal, de nincs ott semmi látnivaló. Dél felé az ember hajóval leereszkedhet a Jenyiszej folyón, azonban kétezer kilométert kellene utazni az első érdemleges cél felé. Repülő van, feltéve, hogy le és fel tud szállni. Az extrém éghajlati viszonyok miatt sokszor heteket(!) is késhetnek a járatok.
Időjárás-jelentés: Norilszk
A világ egyik legnagyobb nyersanyag-lelőhelyéről beszélünk. A bányák és a gyárak kéményei három műszakban okádják a füstöt. A kén-dioxid szennyezettség olyan szintű, hogy 30 kilométeres körzetben nincsenek zöld levelű növények, évente 20-30 alkalommal savas eső esik. Főleg nyáron, szinte állandóan szmog van. Annyi káros anyag kerül a levegőbe csak ebben az egy városban, mint amennyi Franciaország teljes területéről. Pusztít a tüdőrák, gyomorbajokkal, bőrbetegségekkel, pszichés problémákkal fordulnak orvoshoz a lakosok. Óriási mértékű az alkoholizmus, nagyon gyakori az öngyilkosság. A lehulló hó többször fekete, néha sárga, de rózsaszínű is előfordult már.
Mondanom sem kell, hóból van elég, nyár kivételével szinte mindig havas a táj, télen többnyire 2-4 méter hullik. Az extrém módon szélsőséges (szubarktikus) éghajlatnak köszönhetően évi 110-130 hóviharos nap van, előfordult már az is, hogy a vihar 20 méteres falakat hordott össze. Decemberben és januárban körülbelül hat hétig nem kel fel a nap, júniusban és júliusban pedig nem megy a horizont alá. Az évi középhőmérséklet mínusz 10 fok körüli, télen a mínusz 30-40 fokon sem csodálkozik senki, a rekord mínusz 58 fok. Ezzel szemben nyáron a plusz 25-30 fok sem ritka. A föld kissé mélyebb részén a fagyot még a forróság sem oldja.
Silány kilátások az életre
Cikkem elején a jó fizetéssel kapcsolatban jegyeztem meg, hogy ezzel minden pozitívumot elmondtam, azonban akad még egy. A hosszú idejű bezártság miatt a népszaporulat magasan az orosz átlag feletti értéket mutat. Megdöbbentő viszont, hogy a speciális éghajlati viszonyok és a brutális környezetszennyeződés eredményeképpen a terhes nők szinte csak császármetszéssel, azaz művi beavatkozással tudják utódjaikat világra hozni. Az embernek az lehet az érzése, hogy ebbe a világba a baba sem szívesen megy. A magas születésszám és az idősebbek korai elhalálozása miatt az ottani társadalom akár fiatalos is lehetne, de a mostani generáció már nem akar feltétlenül a bányák és az üzemek „hősi halottja” lenni, mint elődeik. Jelentős számban hagyják el azt a vidéket, ahol UV- fénnyel, szoláriummal pótolják a napfényt és a korai öregedést nincs az a krém, ami megállítaná.
Az elvándorló fiatalokat a cég többnyire a Kaukázusból, életük zenitjén túl lévő munkásokkal pótolja. Az elképesztő méretű bányák (800 km a tárnák hossza) minden négyszázadik dolgozója komoly sérülést szenved (2005-ös adat). A világ nikkeltermelésének húsz százaléka erről a területről származik. Palládium esetében ötven(!), a kobalt tíz, a réz pedig három százalékot képvisel. A termelésnek azonban folyamatosnak kell lennie.Az orosz állam 2001-ben úgy gondolta, hogy külföldinek (így újságírónak sem) semmi keresnivalója a környéken, kivéve, ha meghívóval vagy speciális engedéllyel rendelkezik. Élek a gyanúperrel, hogy ilyesfélékkel én nem fogok rendelkezni, ezért a bakancslistámon nem szerepeltetem Norilszk szomorú sorsú városát. Remélem, hogy egyszer az ember és az egészség fontosabb lesz az anyagi javaknál. Sajnos, elnézve az elmúlt másfél év történéseit, a változás még várhat magára.
Források: 1, 2, 3, kiemelt kép, kép1
Sziasztok! Csillik Szilárd vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Legkiemelkedőbb erényeim között tartom számon azt, hogy mióta csak az eszemet tudom, rengeteg minden tartozik az érdeklődési körömbe, és az ezekkel kapcsolatban való véleményformálás sem áll tőlem távol. Ezen véleményeim pedig rendszerint nem is rejtem véka alá.
