Minden egyes nap döntések százait hozzuk meg; sokszor ebbe bele sem gondolunk, mivel annyira hétköznapivá és megszokottá vált a millió lehetőség közül való szabad választás. Ám ha mégis vesszük a fáradtságot, lelassítunk ebben a rohanó világban és kicsit körülnézünk, megfigyelhetjük, hogy mennyi káros és/vagy jótékony hatása és következménye van ennek a rengeteg lehetőségnek.
Mint már említettem, az élet tele van döntésekkel. Ezek lehetnek egészen hétköznapiak, például, hogy melyik sampont vegyük meg az ezerféle közül, de lehetnek igazán fontosak, „életbevágók” is. Ilyen választás lehet a gyermekvállalás kérdése, vagy akár egy telek, ingatlan megvásárlása.
Alapvetően az ember minden körülmények között képes szabadon dönteni. A választás szabadsága A és B között az ember egyéni szabadságának, alapvető jogának tekintendő. Mindig van más választás, ha éppen nem látszik kiút, akkor csinálni kell egyet. Az egyéni szabadságát az embernek le lehet bontani pozitív, illetve negatív szabadságra. Az előbbi azt foglalja magába, mi áll szabadságában az egyénnek, és mi nem. Ellenben a negatív szabadság a korlátozásoktól való szabadságot jelenti. Például, ha azért nem sétálhatok szabadon este a parkban, mert rokkant vagyok, akkor az a pozitív szabadságomat gátolja. Viszont, ha ezt azért nem tehetem meg, nehogy kiraboljanak, az a negatív szabadságom gátlása.
Úgy tartják, régebben sokkal kevesebb döntést kellett meghoznia az embernek. Mivel a választási lehetőségek száma jóval kevesebb volt, ezért dönteni is sokkal kevesebbszer kellett. Azonban a mai világban – és ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni – döntések millióit kell meghoznunk, ráadásul napi szinten. Éljünk egy bagatell példával: tegyük fel, hogy régebben csak egyetlenegy féle ágyat lehetett venni. Természetesen, ha a későbbiekben valami gond adódott vele, a gyártót, a bútoráruházat okoltuk, mivel csak ezt az egyet lehetett megvásárolni. Ellenben manapság már akár külön darabokból is össze lehet rakni egy ágyat. Rengetegféleképpen lehet variálni, szín, méret, anyag szerint. Tehát ha az ágy a későbbiekben nem válik be, már nem a gyártót, és nem a világot kezdjük el hibáztatni, hanem önmagunkat. Hiszen mi hoztuk meg ezt a döntést, mi választottuk ki a méretet, az anyagot, a matracot stb. Azzal, hogy a választási lehetőségek megsokszorozódtak, a döntésért való felelősséget és terhet abszolút átengedték az adott személynek; ezentúl egyedül ő felel minden általa meghozott döntéséért.
Éppen ezért, az, ha van szabad döntési akaratunk lehet átok és egyben ajándék is. De mégis miért? Elsősorban tekinthetünk rá ajándékként: minél több a választási lehetőség, annál több az esély. A több opció mindig is szélesebb körű individualitást jelentett az élet különböző területein; például, ha külsőségekben gondolkodunk, a megannyi ékszer, ruhadarab segít kifejezni az adott személy egyéniségét és különbözőségét a többi embertől. Könnyebb kibontakozni, egyedinek lenni. Személyiséget, életutat ugyanígy lehet formálni – többnyire saját kedvünkre. Ennek ellenére a több választási lehetőségre lehet átokként is tekinteni: mindez egyenlő lehet több dilemmával, több stresszel… Sokkal többen érzik ezt tehernek, mint ajándéknak, lehetőségnek. Hiszen, mint ahogy már azt korábban is leírtam, a felelősség és a döntés meghozatalát követő stressz mind az egyént terhelik. Annak ellenére, hogy a sok lehetőséget sokan felszabadítónak tartják, vannak, akikből ez szorongást vált ki, és bénító hatás öleli fel őket. A FOBO, vagyis fear of a better option a félelmet jelenti egy jobb, elszalasztott lehetőségtől. A döntéspszichológia már megállapította, hogy az ember képtelen minden egyes helyzetben a körülményekhez képest a lehető legjobb döntést meghozni. Ez a lényege: nem a legjobb döntést sikerült meghozni, hanem csak a lehető legjobbat. Ezért a sarokban mindig ott fog gubbasztani a gondolat, hogy lehetett volna sokkal jobban is dönteni. Ez egy végeláthatatlan ördögi körbe fogja taszítani az embert, hiszen legközelebb már a következő döntést sokkal jobban próbálja meghozni, aminek köszönhetően szorongás és döntésképtelenség törhet rá. Ennek a folytatása, ha a rengeteg lehetőség közül annyira nem mer választani – mivel fél, hogy rosszul dönt -, hogy egyáltalán nem is hoz semmilyen döntést. Ez pedig folyamatos frusztrációhoz, szorongáshoz, csalódottsághoz, megbánáshoz vezet. Meg kell tanulnunk, hogy nem tudunk minden egyes döntési helyzetben a legjobban cselekedni, spórolni kell az úgynevezett döntési energiával. Ez annyit tesz, hogy ne próbáljunk meg az élet minden apróságán fennakadni, és a „felesleges” dolgok felett is órákat ülni; például így van ez a ruhákkal kapcsolatban is: megannyi időt és energiát meg lehetne spórolni azzal, ha nem állnánk hosszú perceket a ruhatár felett siránkozva, hogy nincs mit felvennünk, vagy nem tudunk dönteni piros és fekete között. Ezt úgy tudjuk megelőzni, ha eldöntjük és megelégszünk azzal, hogy nem lehet mindig a legjobb döntést meghozni; optimális helyett kielégítő döntésre kell törekednünk.
Sziasztok, Soltész Evelin vagyok, A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar hallgatója. Középiskolában döntöttem el, hogy az egyetem mellett szeretnék írással is foglalkozni, amire tökéletes megoldásnak bizonyult a Media Iuris. Szeretek új kapcsolatokat kialakítani, az interjú készítés nagyon közel áll hozzám. Szinte minden témában otthonosan érzem magam, ezért sokféle cikket fogtok tőlem olvasni; a közélettől kezdve, a gasztronómián át egészen a tudományos cikkekig.
