Kleopátra neve bizonyára ismerősen cseng mindenki számára. Bátran kijelenthetjük, hogy a hatalomvágy és folyamatos taktikázás vezérelte királynő nem mindennapi életet tudhatott magáénak. Ezt elsősorban annak köszönhette, hogy sikeresen csábította el és egyben tette politikai szövetségesévé is mind az első, mind a második triumvirátus egy-egy tagját. Ki is volt ő valójában és hogyan tudott fennmaradni neve évtizedeken, évszázadokon keresztül, mind a mai napig?
A dinasztia szeme fénye
Egyiptom utolsó uralkodója, VII. Kleopátra Kr.e. 69-ben született a meglehetősen hírhedt Ptolemaiosz-dinasztiába. Hatan voltak testvérek, és mindegyiküknek megadatott a lehetőség, hogy Egyiptom trónján üljön, kinek kevesebb, kinek több ideig. Utóbbi kategóriába tartozott a cikk főszereplője is, ugyanis Kr.e. 51-től 30-ig, azaz 21 évig viselhette az egyiptomi koronát. Gyermekkorában kiváló nevelést kapott, tanult matematikát, filozófiát, csillagászatot, de még a költészet sem állt tőle messze. Azonban leginkább nyelvérzékével emelkedett ki testvérei és a kor emberei közül. A makedón és görög nyelveken kívül igyekezett elsajátítani Egyiptom népének különféle nyelveit is. Ilyenek voltak például az etióp, héber, arámi stb. nyelvek, de egyes feljegyzések szerint még a primitív barlanglakókkal is szót tudott érteni. Mindemellett a gyógynövények és mérgek tanulmányozására is elszánta magát (ezt a képességét egyébkén élete végén kamatoztatni tudta).
Kleo, a társuralkodó
Amikor a fiatal Kleopátra tudomást szerzett arról, hogy Egyiptom trónján korábban már többször is foglaltak helyet nők, kezdett benne felerősödni – az amúgy élete végéig folyamatosan csak növekvő – hatalomvágy. Így aztán nem érte meglepetésként a tény, miszerint apja halála után őt tették meg az ország uralkodójává. Azonban öröme nem lehetett igazán teljes, ugyanis 10 éves öccsével, XIII. Ptolemaiosszal kellett megosztania a koronát, társuralkodóként. Ráadásul férjhez is kellett mennie öccséhez, mely nem volt igazán meglepő a vérfertőzésről, ármánykodásról, illetve nem egy esetben családon belüli gyilkosságról hírhedt dinasztia esetében. Ahogyan az várható is volt, azonnal felütötte a fejét a viszály kettejük közt, mindketten törekedtek kisajátítani a hatalmat, azaz egyeduralkodóvá válni. Egyiptom népe és az uralkodói hadsereg, tanácsosok többnyire a kis Ptolemaioszt támogatták, előnyösebbnek tartották, ha az ország keze „férfi” kezekben van. Mindazonáltal Kleopátra is megtette első lépéseit céljának elérése érdekében. Olyan pénzt veretett, amelyen csakis kizárólag a saját arcképe szerepel, társuralkodójáé nem. A köztük lévő ellenségeskedés egyre csak fokozódott, mindketten féltek a másiktól, pontosan tudták, hogy előbb vagy utóbb – dinasztiájukra méltóan –, egyikük elteszi majd a másikat láb alól.
Az első szerelem
Kr.e. 48-ban, amikor Iulius Caesar serege végső csapást mért Pompeius hadára, a vesztes fél Egyiptomba menekült, ahol XIII. Ptolemaiosztól várt menedéket az egyiptomi uralkodónak korábban tett szolgálataiért. Csakhogy ez közel sem így történt, a római vezért segítség helyett egyenesen lefejeztették, ezzel próbálva a győztes római hadvezér, Caesar kegyeibe férkőzni. Ám csakugyan, mint Pompeiusnál, az egyiptomi uralkodó esetében is fordítva sült el a taktikázás. Caesar az ország fővárosába, Alexandriába érkezvén éktelen haragra gerjedt és a Talio-elvet alkalmazva lefejeztette XIII. Ptolemaiosz egyik legfőbb tanácsosát. Kleopátrának mi sem kellett több. A római vezér alexandriai látogatása tökéletes alkalom volt arra, hogy szeretőjévé, és nem mellesleg politikai szövetségesévé tegye Caesart. Kettejük találkozására három lehetséges szcenáriót vázolnak fel korunk történészei. Pontosabban csak kettőt, ugyanis a harmadik, mely „a szőnyeg meséje” névre hallgat, inkább csak egy legenda. Eszerint a legenda szerint Kleopátra magát szőnyegbe csavarva és e szőnyeget Caesar rezidenciájára vitetve lopta be magát Caesar szívébe, a szó szoros értelmében. Viszont ezt az elméletet hamar elvetették a hozzáértők és mesének titulálták. Egy másik történet nagyban hasonlít az előzőre, csakhogy ez esetben a királynő szőnyeg helyett ágyneműtartóba rejtőzött. A harmadik elmélet szerint Kleopátra nemes egyszerűséggel, az őröket kijátszva besétált Caesar szobájába és levette őt a lábáról. Kétségkívül mindhárom történet végkifejlete ugyanaz, és ez a számottevő: Kleopátrának sikerült elérnie célját, a római dictator szeretőjévé és nem mellesleg politikai szövetségesévé válni. Ezek után Caesar visszaültette Egyiptom trónjára Kleopátrát, öccse mellé. Azonban a régóta tartó családi viszályt nem oldotta meg az idő múlása, nem sokra rá a két egyiptomi uralkodó seregei összecsaptak, victorként pedig a királynő került ki az ütközetből. Társuralkodója, egyben öccse pedig menekülésre kényszerült, de útközben elkapta a II. Lajos-szindrómát és az egyiptomiak szent folyamába, a Nílusba fulladt.
A királynő kételyekkel övezett aranykora
Kleopátra ezáltal egyeduralkodóvá, mondhatni istenkirálynővé, despotává avanzsálódott. Ízisz alakban tisztelgett, már-már el is hitte magáról, hogy ő Ízisz, az Anyaistennő. Ha az Anyaistennőit nem is, de az anyai szerepet bizonyosan magáénak tudhatta, ugyanis a Caesarral való gyümölcsöző kapcsolatából született egy fia, a kis XV. Ptolemaiosz Caesar, avagy ismertebb nevén Caesarion („kis Caesar”), aki egy személyben egyesíthette volna a két birodalmat. A történelmet ismerve azonban tudjuk, hogy az előző mondat utolsó mondatrésze miért feltételes módban van. A római és az egyiptomi uralkodó kapcsolata igencsak elmélyült, rengeteg időt töltöttek együtt. Kleopátra és új családja Rómába költözött, ahol viszont nemigen szívlelték őt, köztük a neves jogtudós, Cicero sem. Ami Egyiptomban elfogadott, megszokott és tisztelt volt, Rómában ennek a szöges ellentéte, egyszóval Kleopátra értékrendje igencsak ütközött a római szokásokkal. Ha közvetlenül nem is, de közvetetten mindenféleképp közrejátszott Caesar Kr.e. 44. március idusán való meggyilkolásában. A haláleset nagy csapásként érte a királynőt, fiával együtt azon nyomban távozott is Rómából.
A második szerelem
Miután a második triumvirátus legyőzte a Caesar-összeesküvők seregét, az egyik triumvir, Marcus Antonius magához hívatta Kleopátrát, hogy számon kérje, miért késlekedett a kért segítséggel. A királynő magyarázkodás helyett ismételten egy politikai-szerelmi játszmába kezdett, ugyanaz a cél vezérelte, mint néhai szeretőjénél. Ismételten sikerrel járt, tán még könnyebben sikerült elcsavarnia Antonius fejét, mint Caesarét. Az, hogy miért volt ennyire vonzó és csábító Kleopátra a férfiak szemében, a mai napig vitatott, hiszen a mindennapi ember szemében egy gyönyörű nő képe díszeleg, ám ezt a történészek nagy része ha nem is cáfolja, de mindenképpen vitatja. Az viszont nem képezi kérdés tárgyát, hogy elbűvölő személyiséggel rendelkezett. Karizmatikus volt, eszes és példátlanul tudta irányítani, manipulálni az embereket. Antoniusnak három gyermeket szült, két fiút és egy lányt. Rómában még mindig nem gondolkodtak a királynő díszpolgárrá avatásán, sőt egyenesen szajha királynőnek, ’regina meretrix’-nek nevezték. A fényűzés és hedonizmus sem állt tőle messze, a legenda szerint levette méregdrága fülbevalóját, egy serlegben lévő borecetbe dobta, majd kivárva a pezsgést, megitta azt, büszkén mutogatva, hogy egy csepp – fülbevaló pedig főként – sem maradt a serlegben.
A bukás
Természetesen ennek a jó életnek is vége szakadt Antonius és Octavianus egyre élesedő szembenállásával, mely végül polgárháborúba torkollott. E háborút utóbbi serege nyerte meg az actiumi (Kr.e. 31.), döntő ütközetben. A vereség után Kleopátra megkezdte újabb, végső játszmáját. Felmérte, hogy az Antoniusszal való kapcsolata a végét járja, így feláldozta szerelmét céljának elérése érdekében. Levelet küldött Antoniusnak, melyben leírta, hogy öngyilkosságot követett el. Meglehetősen jól ismerte már szeretőjét ahhoz, hogy tudja, válasza e levélre az öngyilkosság lesz. Így is történt, Antonius egy tőrt szúrt a hasába, ezzel kioltva saját életét. A legenda szerint a halott Antoniust Kleopátra magához vitette, majd ráfeküdt és egy kígyóval megmaratta saját magát is, így egymáson fekve kerülhetett a túlvilágra a két szerető. A királynő viszont ettől furmányosabb, minthogy ezt a mesét elhiggyük. Valójában az újonnan kikerült győztest, Octavianust próbálta elcsábítani, azonban ezúttal nem járt sikerrel. Rájött, hogy a római vezér terve, hogy láncra verve végighurcolja őt Róma utcáin, miközben rohadt zöldségek ezreit zúdítják rá. Így hát Kr.e. 30-ban, végső elkeseredésében az öngyilkossághoz folyamodott, ám ezúttal ténylegesen meg is tette. Gyermekkori tudását felhasználva mérget fecskendezett ereibe, majd örök álomra hajtotta fejét.
Kleopátra emléke, illetve a Kleopátra-kultusz mind a mai napig fennmaradt a kultúra, a művészetek és az esztétika terén. Versek, dalok szólnak róla, emellett a filmipar egyik szeretett alakja lett. Világhírű színészek, mint például Monica Bellucci vagy éppen Gal Gadot játszották az ő szerepét. A szépítkezésben híressé vált a nyakig-vállig érő, sima, fényes, fekete Kleopátra-haj, illetve a szemekre nagy hangsúlyt helyező Kleopátra-smink.
Sziasztok! Csillik Szilárd vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Legkiemelkedőbb erényeim között tartom számon azt, hogy mióta csak az eszemet tudom, rengeteg minden tartozik az érdeklődési körömbe, és az ezekkel kapcsolatban való véleményformálás sem áll tőlem távol. Ezen véleményeim pedig rendszerint nem is rejtem véka alá.
