Influenszer. A szó, aminek hallatán egyesek szemüket forgatva a közösségi média különböző platformjain jelenlévő, többnyire saját vagy más személy, adott esetben cég termékeit a nyilvánosság irányába népszerűsítő fiatalokra asszociálnak, akik egy-egy posztért cserébe olykor irreálisan magas összegeket keresnek. Influenszer alatt olyan, a közösségi médiában ismert embert értünk, aki „véleményvezérként” képes befolyásolni rajongói, követői véleményét, ízlését, életmódját, döntéseit, illetve vásárlási szokásait. Noha az utóbbi években meglehetősen negatív jelentéstartalom társult ehhez a kifejezéshez – hozzáteszem, jogosan -, jobban belegondolva a szó lényegi jelentésébe, ami az angol „influence”, „hatással van, rábír, befolyásol” szóból ered, realizálhatjuk, hogy influenszernek lenni nem is annyira újkeletű dolog. Az emberiség történelmét végigkísérték olyan személyek, akik lényükkel, gondolkodás- és életmódjukkal valami újat és egyben maradandót alkottak, ezáltal jelentős hatást gyakoroltak koruk társadalmára és az azt követő generációkra egyaránt. Cikkemben a történelem 10 legnagyobb befolyással bíró személyét gyűjtöttem össze.
William Shakespeare
„Lenni vagy nem lenni: ez itt a kérdés.” – hangzik el a szállóigévé vált mondat William Shakespeare „Hamlet” című drámájában. Az angol költő, illetve drámaíró színészként, valamint rendezőként élte és alakította a színház világát. Shakespeare az angol nyelvű drámaírás egyik legnagyobb alakja, világirodalmi öröksége szinte mindenhol fellelhető, szülőhazájában pedig a nemzet dalnokaként tisztelik („Bard of Avon). Azon kevés drámaírók közé tartozik, akik mind a komédia, mind a tragédia műfajában maradandó műveket alkottak. Előbbi csoportba sorolható többek között a „Sok hűhó a semmiért”, „A makrancos hölgy” vagy a „Szentivánéji álom”. Legismertebb tragédiái, mint a „Rómeó és Júlia”, „Hamlet”, „Julius Caesar” vagy az „Othello” pedig a színházon túl a filmipart, képzőművészet és tánc világát is megihlették. William Shakespeare szókincse a munkáit ismerők szerint megközelítőleg 17-29 ezer szó között lehetett, amely kétszeres mennyisége annak, amelyet egy átlagos ember napi szinten használ. Nem pusztán kultúrára gyakorolt hatása jelentős, hanem az angol nyelv területén eszközölt újításai is, valamint az általa megalkotott és az angol köznapi szóhasználatba bevezetett mintegy 3000 szó, melyet korábban nem alkalmaztak. Emellett az Oxford Dictionary Quotes szerint a leggyakrabban citált angol nyelvű idézetek 10%-a is Shakespeare tollából származik.
Adolf Hitler
A világtörténelem egyik legnagyobb diktátora, Adolf Hitler Németország kancellárjaként, a Nemzetszocialista Német Munkáspárt vezetőjeként, a II. világháború kirobbanásának legfőbb okozójaként és a Holokauszt néven ismertté vált, a nemzetszocialista német kormány által eltervezett és irányított népirtás fejeként vált a történelem egyik legismertebb és legmeghatározóbb alakjává. Fő művében, a Mein Kampfban (Harcom) megfogalmazott eszméivel igen könnyen tudott azonosulni az I. világháborút átélt, majd a békekötést követően rendkívül nehéz politikai-gazdasági helyzetbe került német nemzet. Politikai programjának és világnézetének középpontjában a szélsőséges szociáldarwinizmus állt: az élet szüntelen harc, amelyben az erősebb felülkerekedik és legyőzi a gyengébbet, aki ezáltal elpusztul. Fajelmélete, illetve antiszemita nézetei, mely szerint a zsidóságot tekintette minden baj és probléma okozójának ugyancsak egybeforrtak Hitler nevével. A totális állam kialakításában és a nép manipulálásában hatékony segítséget nyújtott a náci propaganda, élén Joseph Goebbels-sel. Ez kiterjedt az emberi élet valamennyi területére, kevés témára koncentrált, azokat mégis kitartóan ismételgette. A náci ideológia a sajtón, plakátokon, rádión, filmeken, hatalmas ünnepségeken, utcai felvonulásokon, valamint iskolai rendezvényeken keresztül férkőzött be a lakosok gondolkodásmódjába, mindennapjaiba. Hitler a propaganda fejlesztésén túl a pszichológiai kutatások eredményeit is sikerrel használta fel nyilvános beszédeiben, ahol kiváló szónoki képességei mellett hatékonyan alkalmazta a tömeglélektan módszerét is, amely szerint az arctalan tömeg könnyen irányítható, sőt igényli, hogy vezessék. Ezen eszközöknek köszönhetően célravezetően tudta manipulálni a német népet és hosszú évekre meghatározni országa sorsát.
Charles Darwin
Charles Robert Darwint a modern biológia kiemelkedő alakjaként, illetve az evolúcióelmélet megalkotójaként tartják számon. Az egyetem befejezését követően világkörüli útra indult egy hadihajón, mely során jelentős növényi, állati és őslénytani anyagot gyűjtött össze, majd az út alatt szerzett tapasztalatai alapján 1859-ben megjelent a „Fajok eredete” (The Origin of Species) című művében fogalmazta meg híres evolúcióelméletét. Eszerint az élővilág fejlődése a természet szakadatlan változásának, átalakulásának természetes következménye. Az egyes fajok, illetve az azokon belül megnyilvánuló változatok létrejötte az illető csoport és az azt körülvevő élő, valamint élettelen környezet kölcsönhatásával magyarázható.
Charles Darwin a” Fajok eredete” című művében fektette le evolúcióelméletének alapjait
Utazásai során megfigyelte, hogy az egyes fajok helytől és kortól függően átalakulhatnak egymásba, új fajok keletkeznek és halnak ki. Emellett felismerte, hogy nem pusztán az eltérő fajok küzdenek egymással az életben maradásért, hanem az egyes fajok egyedei között is folyamatos küzdelem dúl a létért (struggle for life), amelynek során a fennálló körülményekhez jobban alkalmazkodni képes egyedeknek van nagyobb esélye a fennmaradásra és a szaporodásra. „Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra. Az élőlények fejlődéséhez vezető valamilyen általános törvény így hangzik: sokasodj, változz, az erős éljen, a gyenge pusztuljon.” Az élővilág sokféleségének kialakulásában a természetes kiválasztódásnak, más néven a szelekciónak tulajdonított döntő szerepet, az ember származását pedig a főemlősökre vezette vissza. Darwin hatását érzékelteti egy 2010-es felmérés, amely szerint 10 emberből 5 hisz az evolúcióelméletben.
Sigmund Freud
Sigmund Freud neve egy ideje már nem pusztán a pszichológiával hivatásszerűen foglalkozó személyek számára cseng ismerősen, ugyanis a laikusok is tisztában vannak Freud munkásságával, valamint annak társadalomtudományokra és művészetekre gyakorolt hatásával. Freud orvosként kezdte pályafutását az 1800-as évek végén, amikor a különféle zavarok forrását kizárólag idegrendszeri, fiziológiai problémákban vélték felfedezni, így ennek megfelelően törekedtek megoldásukra. Freud új módszerhez folyamodott azon betegeinek gyógyítása érdekében, akiken az addigi neurológiához köthető technikák nem segítettek, így jutott el a szabad asszociációig. Pácienseit arra kérte, hogy mondjanak el mindent, ami akkor épp eszükbe jut, még akkor is, ha gondolataikat jelentéktelennek vagy akár zavarba ejtőnek tartják. Ezen szóbeli asszociációkat gondosan vizsgálva és elemezve visszatérő témákat fedezett fel betegeinél, közülük is különös hangsúlyt kaptak a gyermekkori élmények, valamint az álmok felidézése.
Freud az emberi pszichét egy jéghegyhez hasonlította, amelynél a vízből kilátszó kicsi rész a tudatos élmény, míg a vízfelszín alatti nagyobb rész pedig a tudattalan: a vágyak, késztetések, elfelejtett képek, emlékek tárháza. Freud álláspontja szerint a tudatalattiban végbemenő folyamatok hatással vannak a mindennapi életre, megnyilvánulnak gondolatainkban, érzelmeinkben, cselekedeteinkben, elszólásainkban vagy akár elejtett vicceinkben. Azonban a társadalmi normák, elvárások cenzorként működve elnyomják, elfojtják az ösztönöket, melyek szorongásokat hív életre. Az elfojtást az analízis, vagyis az orvos és beteg közötti személyes kapcsolat oldhatja fel, melynek során a páciens beszámol emlékképeiről, álmairól, az analitikus (elemző) pedig értelmezi azokat és ennek segítségével gyógyítani képes a beteget.
Mohamed
Napjaink legfiatalabb, ugyanakkor második legszélesebb körben gyakorolt és leggyorsabban terjedő világvallásának, az iszlámnak megalapítója, Mohamed hánytatott gyermekkora után tevehajcsárnak állt, majd kereskedő lett. 40 éves korában látomásai támadtak, melyek hatására hirdetni kezdte az egyistenhitet és háborút indított a bálványimádás ellen az Arab-félszigeten, ahol addig különböző etnikumú, ám közös nyelvet beszélő nomád törzsek éltek, illetve akik számos istenségben hittek. 622-ben a mekkai előkelők elutasítva tanait kiűzték Mohamedet a városból, így ez volt a Hidzsra, másnéven a mohamedán időszámítás kezdete. Azonban 630-ban katonák élén visszatért Mekkába, lerombolta a bálványokat és megtisztította a várost a politeizmutól, azaz többistenhittől. Mohamed látomásait, illetve kijelentéseit az iszlám szent könyvében, a Koránban foglalták össze, amelyet a muszlimok tanításaik és törvényeik forrásának, továbbá Allah végső kinyilatkoztatott szavának tartanak. A Korán a hit alapjaival, erkölccsel, az emberiség történetével, imádsággal, Isten és az ember, valamint az emberi viszonyok különböző formáival foglalkozik. Az iszlám tanításainak, illetve törvényeinek másik fontos forrása a Szunna, mely Mohamed próféta életmódjára, tanításaira és jóváhagyásaira utalva a Korán általános rendelkezéseit magyarázza a gyakorlatban. A muszlim vallás alapvetően 5 törvényen alapul: Allah tisztelete, napi ötszöri ima Mekka felé fordulva, alamizsna, adakozás a szegény muszlimok számára, Ramadán havában való 30 napos böjt megtartása napkeltétől napnyugtáig, végül minden muszlimnak életében legalább egyszer el kell zarándokolnia a Kába-kőhöz. Az iszlám hit szerint Mohamed Isten utolsó prófétája és küldötte többek között Ádám, Noé, Ábrahám, Mózes és Jézus után. 632-es halálát követően az iszlám állam fokozatosan terjesztette fenségterületét, amely ahhoz vezetett, hogy napjainkban több mint 1,5 milliárdan követik és gyakorolják az iszlám vallást.
Zarándoklat a Kába-kőnél
Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
Képek forrása: kiemelt, 1, 2, 3
Sziasztok! Szládovics Fanni vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Első éves korom óta tevékenykedem a Media Iuris egyik szerkesztőjeként, hiszen az írás mindig is érdekelt és közel állt hozzám. Igyekszem változatos, különféle témákat feldolgozó, elsősorban ismeretterjesztő, kulturális, közéleti és szakmai cikkekel színesebbé tenni az egyetemi lapot.
