[metaslider id="9331"]

„A pokolban külön hely van azoknak a nőknek, akik nem segítik a többi nőt.” – Kutatók Éjszakája beszámoló

A Kutatók Éjszakája, ami egy Európa-szerte megrendezett ingyenes esemény- és rendezvénysorozat, a Pécsi Tudományegyetemen 2021-ben szeptember 24-én került megrendezésre. Az egyetem 18 helyszínen 222 programmal várta azokat, akiket érdekel a tudomány és a kutatói életpálya. Az Állam- és Jogtudományi Kar 8 előadással járult hozzá az eseményhez, melyek közül mind érdekes és színes témákat dolgozott fel. Ebben a cikkben „A nők helyzete a közigazgatásban” nevezetű előadás kerül bemutatásra, melyet dr. Pál Emese PhD. adjunktus tartott.

Az előadás alapötlete olyan nők bemutatása volt, akik mind szociális, mind pedig szakmai szempontból olyan eredményeket értek el, amelyek összefüggésben állnak a közigazgatással, a politikával, illetve a közszolgálattal. Az előadás nagyon szép keretet kapott, az érdeklődők (akikből volt bőven) betekintést nyerhettek egészen a „kezdetektől” napjainkig, a világ minden táját beleértve. Ugyan az előadás átlépte az egyórás keretet, a vendégek egészen a végéig feszült figyelemmel hallgatták dr. Pál Emese szavait. De miről is szólt pontosan az előadás? 

Mint már említettem, az első közigazgatáshoz köthető nőkkel kezdődött az előadás. Egészen az ókori Egyiptomig kellett visszamennünk az időben, ugyanis ott találkozhattunk a történelem során először olyan nőkkel, akik így vagy úgy, de kiemelkedő szerepet játszottak a közigazgatásban és a politikában. Ilyen volt Hatsepszut, aki régensből vált női fáraóvá, Kleopátra, akinek neve valószínűleg mindenki számára ismerősen cseng, illetve Nofertari, akihez az első nemzetközi békeszerződés köthető. Mind maradandót alkottak, annak ellenére is, hogy egy erősen patrimoniális társadalomban kellett feltörniük és teljesíteniük, de idővel már a nők is szinte azonos jogállással bírtak, mint a férfiak, és minden más ókori népnél több joggal rendelkeztek.

Ezt követően egy rövidebb betekintést nyerhettünk a női egyenjogúsági küzdelmekbe, a választójog alakulásába, és végül az oktatásban való részvétel kiharcolásába. Mivel nem lehet női egyenjogúságról és feminizmusról beszélni a szüfrazsett mozgalmak kiemelése nélkül, természetesen ez a téma is teret kapott. Megemlítésre került egyes országok helyzete, úgy mint Új-Zéland, ahol először kaptak a nők a történelem során szavazati jogot 1893-ban, illetve Szaúd-Arábia is, ahol a legkésőbb, 2011-ben vívták ki magunknak a nők ezt a jogot. Az oktatással kapcsolatban voltak magyar vonatkozások is, számos idézet, ami a hölgyekről, mint alsóbbrendű és butább nemről szóltak – és amelyeket sikerült megcáfolnia a jövő nemzedékeinek –, de szó esett a jelenlegi afgán helyzetről és a nők mostani jogállásáról is.

A következő percekben az előadás áttért a nők szerepére a közszférába. Számos grafikon és adat színesítette a szóban elmondott tényeket; betekintést nyerhettünk a nők szerepvállalásába a közszférán belül, ahol ugyan a nők nagyobb arányban vállalnak munkát (68%), mégis a vezető pozíciókat sokkal nagyobb százalékban férfiak töltik be. Ezt követően a közigazgatási női szerepek másik oldaláról, a politikáról is kaphattak a vendégek némi elraktározandó információt és ismeretet. Megemlítésre került Kanada, ahol a kanadai kormányt fele-fele arányban alkotják nők és férfiak, és Finnország, ahol a kormányban már többségben vannak a női tagok. 

Az előadás végét pedig olyan női politikusok bemutatása zárta, akik valamilyen formában maradandót alkottak és a mai napig követendő példaként szolgálnak az ifjú hölgyek számára. Életútjukat áttekintve mindegyikőjükről elmondható, hogy igenis bátran és következetesen szálltak szembe mind a sztereotípiákkal, mind pedig a nemükből eredő rájuk nehezedő társadalmi nyomással. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szavaival kezdődtek meg az inspiráló percek: „A női egyenjogúság egyik legjelentősebb eleme a nők politikai szerepvállalása. Ez ugyanis megmutatja, hogy a nők fontos szerepet játszanak a kormányzásban és a döntéshozatalban. Ezért továbbra is harcolnunk kell.” Miután megismerhették a munkásságát és életútját, szó esett még Margaret Thatcherről, az Egyesült Királyság volt miniszterelnökéről, Michelle Obama-ról, volt First Ladyről, AOC-ről, avagy Alexandria Ocasio-Cortezről, aki az Amerikai Egyesült Államok kongresszusi képviselője, Golda Meirről, volt izraeli miniszterelnökről, Indira Ghandiról, volt indiai miniszterelnökről, és még sokan másokról, akik elősegítették és népszerűsítették a női szerepvállalást a politika szintjén. Végezetül Kamala Harris, az USA 49. alelnöke került bemutatásra, aki talán napjaink legbefolyásosabb női közé tartozik – van rá esély, hogy ő lesz az első női elnöke az Amerikai Egyesült Államoknak, ami mindenképpen nagy elismertségnek örvendezne. 

Megkérdeztem dr. Pál Emesét, mi a véleménye az előadásról, hogyan élte meg az idei Kutatók Éjszakáját:

Dr. Pál Emese: “Mindig nagy öröm számomra, amikor kötetlenebb előadás formájában a jog határterületeit érintő témákról beszélhetek. Erre is kiváló alkalmat biztosít az immáron hagyományosnak mondható Kutatók Éjszakája. Idén a nők közigazgatásban betöltött lehetséges szerepeiről, a vezetővé válás nehézségeiről, illetve a politikusnők új generációjának kulturális mintateremtő felelősségéről adtam elő. Ezúton is köszönöm minden kedves résztvevőnek a megjelenést, és az előadást követő hozzászólásokat, megjegyzéseket. Volt olyan, akitől írásban is visszajelzést kaptam. Különösen örültem, hogy mindkét nem képviseltette magát a rendezvényen. Ez is bizonyítja, hogy általános társadalompolitikai kérdésekről van szó, amely sok esetben túlmutat az egyenjogúsági kérdéseken.”

Az előadást összefoglalva egy nagyon érdekes és lebilincselő programról volt szó; mindenkinek meleg szívvel ajánlom a „Női szerepek a 21. században” nevezetű szemináriumot, amelyet dr. Pál Emese és dr. Vörös Eszter tart, részletesebben, több aspektusból is megvizsgálva a nők helyzetét szinte az élet minden területén.

EnglishGermanHungarian