[metaslider id="9331"]

Kutatók éjszakája – A mesterséges intelligencia jogi felelősségének megalapozása

A mesterséges intelligencia már jó néhány éve, sőt évtizede megjelent, és jelen van az életünkben, ugyanakkor rohamos fejlődése és változása a mai napig is folyamatos. Ehhez igazodva pedig állandóan újabb és újabb jogi kérdések vetődnek fel, illetve a mesterséges intelligencia és a jog kapcsolatáról alkotott általános kép is folyamatosan átalakul. Erről a kapcsolatról osztott meg velünk a Kutatók Éjszakáján néhány gondolatot Dr. Nagy Zoltán oktatónk, a Büntetőjogi Tanszék docense.

Mi is az a mesterséges intelligencia?

Bár a mesterséges intelligencia elvileg az embert hivatott szolgálni, és a mi munkánkat, illetve magánéletünket is gyorsabbá és egyszerűbbé tenni, az ember és a gépek közös munkája ettől még korántsem problémamentes – ezzel vezette be mondandóját az előadónk. De mi tulajdonképpen a mesterséges intelligencia, mit is nevezünk egyáltalán annak? Alan Turing, a számítógép (egyik) atyja is kereste már erre a kérdésre a választ, amelyet a Turing-teszttel próbált megadni. Ennek lényege, hogy valakinek kérdeznie kell két beszélgetőpartnertől, akiket nem lát és nem hall, monitoron és billentyűzeten keresztül. Ha a kérdező, ötperces beszélgetés után sem tudja kétséget kizáróan megállapítani, hogy melyikük az ember, akkor bizony mesterséges intelligenciával van dolgunk. Meghökkentő, ugye?

Alan Turing, a számítógép atyja, a Turing-teszt is az ő nevéhez fűződik

A mesterséges intelligencia szintjei

A tudományos vélekedés szerint a mesterséges intelligenciának (rövidítve: MI) jelenleg 4 „szintjét” különböztetjük meg: szűk MI, erős MI, AGI (artificial general intelligence – vagyis általános mesterséges intelligencia) és ASI (artificial specific intelligence – vagyis specifikus mesterséges intelligencia). Napjainkban ezek közül a 2. „szinten” vagyunk – vajon fogunk-e tovább lépni? Érzékelni a mai mesterséges intelligencia tud, de nem kapcsol hozzá érzelmeket. Erre egy jó példa, hogy egy robotba hiába kódoljuk bele, hogy a magas, szőke vagy éppen az alacsony, barna hajú hölgyeknek azt mondja, hogy ’szeretlek’, az mégsem lesz igaz szerelem! Érdekes belegondolni, hogy milyen lenne a világ, ha még egy szintet ugorva ez változna…

 Vajon mitől is tud az ember szeretni? És vajon képes lesz-e erre egy robot valaha?

A mesterséges intelligencia és a jog

A mesterséges intelligencia és a jog kapcsolata több területen is megjelenik, így van neki civiljogi és büntetőjogi vonatkozása is. Büntetőjogászként talán még kevesebb problémával szembesülnek a kollégák, de a polgárjogászok annál több jogi problémával találkozhatnak a munkájuk során. Vizsgálják a tárgyi felelősséget, a felhasználó felelősségét, megnő a biztosítás szerepe. Vis maior eset is előfordulhat egy gép működése során, így erre is kell jogi megoldást találni. Így tehát láthatjuk, hogy kardinális kérdés, hogy tulajdonképpen ki is a felelős azért, amit egy gép tesz? Az ember? És ha igen, kicsoda?

A „gépek átveszik az uralmat”?

Az a kérdés is sokakban fel szokott merülni, hogy vajon az ember és a mesterséges intelligencia közötti hierarchiában elérkezhet-e az a pont, amikor a – jelenleg még talán meglévő, bár néha már most is vékony jégen táncoló – gép és ember közti érzékeny egyensúly megbomlik, és hogy ennek milyen következményei lennének. Erre a kérdésre a választ az előadónk – egyben az előadás egyik záró gondolataként – Samuel Butler idézetében vélte felfedezni, miszerint: „the man will be the ruling spirit and the machine the servant”, vagyis az ember lesz mindig a szabályozó erő, és a gépek pedig minket fognak szolgálni.

Samuel Butler angol író, kritikus, az embernek a mesterséges intelligenciához való viszonyáról is híres gondolatot alkotott meg

Hogy igaza lesz-e, az még a jövő zenéje, és egy biztos: rajtunk is múlik, hogyan alakul.

Források: 1, 2, 3, 4

EnglishGermanHungarian