Manapság az ember egyre többet hall a mesterséges intelligenciáról, azt mondhatni, hogy a 21. század ingerszava lett. A jogászok, legalábbis a joghallgatók között hasonló erejű ingerszónak számít a római jog. Noha a kettő között évezredes különbségekről beszélünk idő tekintetében, közelebbről megnézve mégsem állnak olyan távol egymástól. Ezt pedig a nemrég megrendezett római jogi diákkörön mi is megtapasztalhattuk.
Elsőéves hallgatóként eddig kétszer nyílt lehetőségem részt venni az egyetemen megrendezett római jogi tudományos diákkörön. Ennek fő célja az, hogy különböző témákról folytatott beszélgetések során a római jog bevonásával, illetve párhuzamok felállításával közelebb hozzák a hallgatókhoz a római jogot és a diákkör alatt lefolytatott diskurzusok után gondolatokat ébresszenek bennük. Az első alkalommal megrendezett diákkör laza hangulatban, konkrét téma nélkül telt, amit viszont egy rendkívül érdekes témakör követte. A mesterséges intelligenciáról, jövőbeli lehetőségekről, módszerekről folyt a társalgás. Ezen kívül néhány szó esett még a római joggal való kapcsolatáról is.
Mi is az a mesterséges intelligencia?
A mesterséges intelligencia alapvetően a gépek emberhez hasonló képességeit jelentik, mint például a tanulás, tervezés vagy kreativitás. Lehetővé teszi a technika számára, hogy érzékelje környezetét, foglalkozzon azzal amit észlel, továbbá problémákat oldjon meg és olyan mértékben tervezze meg lépéseit, hogy konkrét célokat érjen el.
A témaválasztás nem csupán aktualitása miatt volt indokolt, hiszen életünkben már számtalan ponton érzékelhető a jelenség, legyen szó az egészségügyről, közlekedésről, infrastruktúráról, közigazgatásról vagy élelmiszergazdaságról. Tény és való, hogy egy olyan világban élünk, ahol akár egy év alatt olyan gyökeres változások mehetnek végbe, amikről eddig álmodni sem mertünk volna, ez pedig főleg a technika már-már határtalannak tűnő fejlődésének tudható be. Ezen kívül, ami talán még ennél is fontosabb, hogy egy olyan mértékű progresszió következtében, amikor már az életünk azon területei felett veszi át a hatalmat a mesterséges intelligencia, mint a közlekedés (önvezető autók), orvostudomány (különböző sebészeti beavatkozások) vagy akár az igazságszolgáltatás során (ítélethozatal) akkor ki vonható felelősségre egy esetleges hiba bekövetkezésekor? Példának jött fel az, hogy mégis mi van akkor, ha egy önvezető autó balesetet okoz és elüt valakit. Ugyanis ilyenkor jogosan vetődik fel a kérdés, hogy mégis kit terhel a felelősség? Az autót? A gyártóját? A programozót? Mégis mi alapján lehet beprogramozni egy ilyen autót? Lehetne aszerint, hogy kövesse a közlekedési szabályokat, de aki már életében vezetett forgalomban, az nagyon jól tudja, hogy számtalan nem várt helyzet adódhat, amikre pillanatok alatt kell reagálni. Ezek pedig olykor a közlekedési szabályok megszegésével járnak.
Hogyan kapcsolódik a római joghoz?
Felmerülhet a kérdés, hogy a robotok kaphatnak-e egyáltalán jogalanyiságot és rendelkezhetnek- e majd jogképességgel, aminek értelmében jogok és kötelezettségek hordozóivá válhatnak. Ebből adódóan lehet- e egyáltalán cselekvőképes egy robot? Ha nem, akkor ki vállalja értük a felelősséget, ki téríti meg az általuk okozott károkat. Ezután felvetődött a gondolat, ami a robotokat a rabszolgákkal azonosította. Ez abban volt hasonló az ókori római mintához, hogy ott a rabszolgák szintén a gazdasági berendezkedés részét képezték, kizsákmányolták őket. Ez pedig azt vonja maga után, hogy a rabszolgának és ez esetben a robotnak is kell lennie egy tulajdonosának, akinek az fennhatósága áll. Ez a tulajdonos pedig felelősséggel tartozik a robot iránt és valamilyen szinten azért birtokolja, hogy annak munkájából profitáljon. Ezek az elemek mind megtalálhatók voltak az ókori római társadalomban, így összességében nagyon érdekes volt hallani, hogy a római jog még ezen a téren is alapul szolgálhat.
Mit hoz a jövő?
Manapság rengeteg egymással ellentétben álló vélemény van a mesterséges intelligenciával kapcsolatban. Egyesek rendkívül hasznos, forradalmi jelenségnek tartják, ami az életünket jobbá és kényelmesebbé teheti. Mások azonban fenyegetést látnak benne, ami elsősorban az emberi kapcsolatok a digitalizálódás miatt bekövetkezett romlásában keresendő, de a gépek által betöltött munkakörök egyre szélesedő skálája is folyamatosa megnehezíti az emberek boldogulását, érvényesülését a munkaerőpiacon. Noha egyértelmű válasz nem született azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell megfelelő módon szankcionálni, illetve orvosolni a mesterséges intelligenciához kötődő vagy abból eredő jogszabálysértéseket, egyéb problémákat, az azonban világossá vált, hogy a mi korosztályunk számára elkerülhetetlen, hogy ne foglalkozzon ezzel a témával. Pontos megoldásokat pedig maguk a szakértők sem tudnak javasolni. Ezen kívül az is említésre került, hogy a hagyományos módszerek nem teljesen lesznek alkalmazhatók, ezért azok mellett valószínűleg újakra lesz szükség. Ez ugyan még a jövő zenéje, azonban nem kizárt, hogy a napjainkban zajló digitális forradalom egyszer valóban eljut arra a pontra, amikor a jog rendszerét komolyabb módon átalakítja.
Forrás: 1, Római jogi TDK – A mesterséges intelligencia és a római jog Jusztinger János előadásában
Képek: kiemelt kép, 1, 2
Sziasztok! Szládovics Fanni vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Első éves korom óta tevékenykedem a Media Iuris egyik szerkesztőjeként, hiszen az írás mindig is érdekelt és közel állt hozzám. Igyekszem változatos, különféle témákat feldolgozó, elsősorban ismeretterjesztő, kulturális, közéleti és szakmai cikkekel színesebbé tenni az egyetemi lapot.
