Tudtad, hogy Csontváry Kosztka Tivadar „Öreg halász” című festménye két másik képet is rejt magában, feltárva ezzel az emberi lélek kettősségét, miszerint ördögi és angyali lelkületünk is lehet saját választásunk szerint?
Csontváry Kosztka Tivadar, a Napút festője!
1853. július 5-én született Kis-Szebenben, a mostani Szlovákia területén. Hatan voltak testvérek. Édesapja gyógyszerész, tiszteletből rendőrkapitányi és postai teendőket is végzett. Az általános iskolát szülővárosában kezdte, azonban édesapja forradalomban vállalt császárpárti szerepe miatt családjával 1865-ben Szerednyére költöztek. 1874-ben elkezdte az orvosi egyetemet Pesten és gyógyszerész diplomát szerzett, hogy átvegye apja vállalkozását. Csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni.
1880. október 13-án, egy meleg őszi délután leült a patika ajtaja elé, s lerajzolta egy vénycédula hátára a szemközti ökrös szekeret. Ekkor Csontváry egy belső hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője!”. Élete során rengeteg festményt készített. 1919. június 20-án halt meg a budapesti Új Szent János Kórházban, két héttel 66. születésnapja előtt. A hivatalos álláspont szerint verőérgyulladásban hunyt el, bár egyesek szerint éhen halt. Óbudán temették el.
Csontváry Művészete
Nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem, „napút” festőként jellemezte önmagát. Írásaiból úgy tűnik, hogy maga alkotta a kifejezést, a naputat a plein air szinonimájaként is használta. A szó nála a fény és a levegő együttes megjelenése. Csontváry tudatosan alkalmazta festményeiben az asszimetriát és a csúsztatott perspektívákat.
Kutatta a különböző napszakok színvilágát, a nap és a fény természetét. Műveit szokatlan, feltűnő, a színskála teljes spektrumát felhasználva alkotta meg. Több kutató arra a következtetésre jutott, hogy festményeit képeslapok alapján festette meg. Ha egy fiatal építész nem menti meg festményeit, akkor az utókor számára minden bizonnyal elvesztek volna, mert örökösei a vásznakat fuvarosoknak kocsiponyvaként szándékoztak eladni.
Öreg halász
Öreg halász című nevezetes festménye a művész egyfajta mitikus önarcképének is tekinthető. Az 1902-ben készült olajfestménynek külön érdekessége az a mód, ahogy megjelenik a jó és a gonosz kettőssége.
Első ránézésre a képen egy öreg halászt láthatunk, akinek az arca talán azért érdekes, mert teljesen aszimmetrikus, úgy ahogy a háttérbeli táj is: egy békés, nyugodt és egy viharos tengert mutat. Ha a kép közepére egy tükröt állítunk, majd az oldalakat először az egyik, majd a másik irányból tükrözzük, akkor két teljesen különböző hangulatú festményt kapunk. Ez az Öreg halász két arca.
Tükrözve a bal oldalt egy békés, imádságra összekulcsolt kezű idős embert látunk. Ezzel szemben, ha a jobb oldalt tükrözzük, akkor pedig az ördögalak mögött zúg a viharos tenger és kitört egy tűzhányó.
A festmény „titkát” a szerző halála után fedezték fel.
További érdekességek a festőművészről
Sokan azt mondják, olajjal festett, azonban ez nem igaz, mivel Csontváry egy maga által kevert speciális festéket használt. Alapja anilin volt, mely egy olyan anyag, ami arról gondoskodik, hogy a festék megőrizze a színtartósságát az évek során.
Tivadar nevét ma már széleskörben ismerik, azonban ez nem pusztán a tehetségének köszönhető, hanem Gerlóczy Gedeonnak is, aki felismerte Tivadar festményeinek különlegességét.
Míg Európában a művészvilág egyöntetűen elismerte zsenialitását, addig Magyarországon értetlenséggel és gúnnyal fogadták az alkotásokat, az ok pedig Csontváry szokásaira nyúlik vissza. Szinte egyáltalán nem ivott alkoholt, nem dohányzott, táplálkozás terén pedig elsősorban gyümölcsöket és zöldségeket evett. Bár ez a mai világban egészséges életmódnak mondható, akkoriban inkább extrémnek számított, mely kételkedést szült.
Ahogyan azt már a fentiekben említettem, a napút festés egy saját maga által megalkotott kifejezés, amely arra utal, hogy képeinél nagy hangsúlyt fektet a napszakok színvilágának bemutatására. Arra törekedett, hogy bebizonyítsa: a levegő és a fény sziporkázó játéka a vásznon is festői tüneményt eredményez.
A művet 2016-ban restaurálták, majd 2017 decemberében került vissza állandó helyére. Ha esetleg kedvet kaptál ennek a különleges festménynek a szemügyre vételére, akkor megteheted a Herman Ottó Múzeum Képtárának állandó kiállításában!
Képek forrásai: kiemelt, 1, 2, 3, 4
Sziasztok! Pohl Petra vagyok, a PTE ÁJK harmadéves jogász hallgatója. Már gimnáziumban elkezdett
foglalkoztatni az írás gondolata, a Media Iuris csapatának tagjaként lehetőségem nyílt a gyakorlatban is
kipróbálni magam. Úgy gondolom, széles érdeklődési körrel rendelkezem, ezért igyekszem minél
változatosabb cikkekkel jelentkezni.
