A hátizsákos turizmus egy egyre népszerűbbé váló, főleg fiatalok által kedvelt utazási forma. Ebben a cikkben választ kaphattok, hogyan kell elképzelni az ilyen jellegű turizmust, hogy alakult ki, hogyan és miért is űzik egyre többen?
Története
Fiatal kalandvágyók évszázadok óta töltenek akár éveket csupán a világ megismerésével, önmaguk keresésével. A modern, mai értelemben vett hátizsákos turizmus viszont csak a 20. században, az 1960-as évektől vette kezdetét, a hippimozgalommal egyidőben. Nyugati, jóléti államokból származó fiatalok vágtak neki a világnak szabadságot, lelki megnyugvást, kalandokat, gyakran olcsó kábítószereket is keresve. Sokan emiatt Távol-Kelet – főképp India, Nepál, Thaiföld felé vették az irányt, a legfontosabb holmijaikat hátizsákokba pakolva, stoppolva, jószívű autósokra támaszkodva érték el az úticéljukat.
Habár – főleg az internet megjelenése óta – sokat változott, hogy kik, hogyan és miért vágnak neki útjuknak, az alacsony költségvetésű utazás népszerűsége töretlenül növekedett azóta.
Az első hátizsákos utazóknak szánt útikönyv, az „Across Asia on the Cheap” 1973-ban jelent meg, újból egyre több ember érdeklődését felkeltve. Az ezt kiadó Lonely Planet korszakában forradalmasította az útikönyveket a közvetlen hangvételével és praktikus tanácsaival.
Sokan tartják Thomas Coryat angol világjárót az első utazónak. Coryat körbegyalogolta Európát már a 16. században és útinaplókban megörökítette kalandjait. Bejárta Franciaországot, Olaszországot, Svájcot, Hollandiát. Sokak szerint ő volt az, aki feltalálta a szabadidős utazást.
Általános jellemzők
Nem lehet tökéletesen körülírni a fogalmat, hiszen sokan sokféleképpen vesznek részt benne, családi, szakmai, pénzügyi helyzetüktől függően. A közös a hátizsákos turistákban az alacsony költségvetés és a kalandvágy: úgy próbálnak utazni, hogy minél többet láthassanak az adott országból.
A tradicionális turizmussal ellentétben a hátizsákos turistáknak jellemzően nem prioritás a kényelem: nem költenek kényelmi szolgáltatásokra, gyakran alacsony igényekkel vágnak neki útjuknak: egy hátizsákba pakolják a legfontosabb tárgyaikat, csak ritkán bővítve azt. Megelégszenek kényelmetlen szállásokkal, olcsó ételekkel. Sokan hostelekben szállnak meg (az ilyen típusú szállások hasonlítanak az ifjúsági szállókhoz), ahol más utazókkal osztoznak szobákon, közös konyhákban főznek maguknak. Ingyenes vagy olcsó programokon vesznek részt, tömegközlekedéssel jutnak el egyik országból a másikba.
Ezek a választások sokszor kényelmetlenséget okoznak, de költséghatékonyság szempontjából a hagyományos turizmus árainak töredékét jelentik. Ezen kívül remek lehetőség, hogy más „sorstársakkal” találkozzanak.
Ezáltal a mozgalomban résztvevők sokkal több helyre el tudnak jutni, hosszabb ideig tudnak egy-egy országban tartózkodni, mélyebb belátást tudnak nyerni a helyiek hétköznapjaiba, baráti kapcsolatokat tudnak kialakítani helyiekkel vagy más utazókkal.
Lehetőség nyílik nemcsak a helyi látványosságokat, kulturális örökséget, természetet felfedezni az út során, hanem valóban megismerni, hogyan is élnek az emberek más tájakon. Ez sokaknak az utazás elsődleges célja: kibővíteni a tapasztalataik, gondolkodásuk, érdeklődésük körét. (tudás?)
Hogyan?
Sokféle módon lehet utazni: az utazás sokak számára életstílust, folyamatos mozgást jelent. A hátizsákos utazók közül sokan digitális nomádként élnek, ez azonban nem mindenkinek opció: sokan elhivatottak a világ beutazása iránt, mégsem szeretnék hosszútávon elhagyni a környezetüket. Sokféleképpen dönthetünk, úgy is tapasztalhatjuk az utazás összes jó és rossz oldalát, ha nem mondunk le érte minden másról.
A mozgásszabadság miatt az utóbbi években is egyre népszerűbb a hátizsákos utazás, ez köszönhető különböző államközi megegyezéseknek, az Európai Unión belül például a Schengeni övezetnek. Hiszen rengeteg plusz feladatot megspórolhatunk, ha a tagországokon belül utazunk: nincsen szükség vízumra, útlevélre, egészségbiztosításra, határellenőrzésekre sem kell órákat várnunk. Magyarországról 24 országba utazhatunk így.
Ezeknek a szabadságoknak köszönhetően egyre többen fel tudják fedezni a világot egyre kisebb tőkével. De akár hátizsákkal utazunk, akár nem, mindig szükség van egy bizonyos összegre, amivel elindulhatunk. Ezt az összeget tovább csökkentik a nemzetközi önkéntesprogramok, ahol munkáért cserébe kaphatunk szállást és ellátást.
A 2010-es évek elején kezdtek el népszerűvé válni az önkéntességet utazással összekötő programok. Ilyeneket ajánl például az Európai Szolidaritási Testület (az Európai Unió szervezete) is, amely a projektben való részvételért cserébe, többek közt a résztvevő fiatal uniós állampolgár ellátását, útiköltségét, nyelvtanulását is támogatja.
De léteznek más, külső támogatást nem élvező önkéntes szervezetek is, ezek kizárólag az önkéntes és a projekt tulajdonosának együttműködésén alapulnak, a szervezet harmadik félként közvetít közöttük. Ilyen szervezet a brazíliai kezdeményezésre indult (így Magyarországon szűk körben ismert) Worldpackers vagy az itthon is elterjedtebb Workaway.
Ezeket a lehetőségeket igénybe véve egy védett környezetben, csapattal együtt dolgozva járhatjuk a világot.
Cél, előnyök
Sokakban felmerül, hogy miért is választják sokan ezt, mitől olyan népszerű? A saját tapasztalataim szerint a hátizsákos utazók többsége több okból vág neki útjának: fontos tényező a különböző országok kultúrájának, történelmének és lakóinak közelről való megismerése. A világban szerzett tapasztalatok a karrierépítés és a továbbtanulás alatt is hasznosíthatóak, de egy ilyen élmény az önmegvalósítás, önbizalomépítés vagy akár az önálló élet kezdete szempontjából is életre szóló élményekkel gazdagíthat. Sok fiatal keresi ezeket.
Nem új jelenség ilyen dolgokat keresni: a leggazdagabbak több száz éve is körutakra indultak, hogy az élet minden terén művelődjenek. Mégis modern jelenségnek számít, hogy nem csak a legtehetősebbek kiváltsága a világunkat megismerni: már számos erre létrejött lehetőséget tudunk kihasználni. A hátizsákos utazásban résztvevők célja, hogy mindenkinek megadasson bejárni az általa legérdekesebbnek talált vidékeket.
