Amikor az ember az Afrikai kontinensre gondol sajnos nem mindig a szafari, a hőség és a zsiráfok jutnak eszébe (Disney kedvelőknek az Oroszlánkirály), hanem a mélyszegénység, az instabilitás és a kilátástalanság, amiben a térség népei sajnos mai napig élnek. A rengeteg ellenőrizetlen és kontrollálhatatlan polgárháború, diktatúrák és primitív, embertelen tradíciók teljesen természetes dolgok egy afrikai lakos számára. Azt gondolom, hogy ez egy végtelenül szomorú tény, amiről nem árt beszélni és ami rengeteg tragikus történetet mesél a fejlettebb országok számára. A függetlenedési, elszakadási kísérletek melegágya ez a vidék, így cikksorozatom ezen részében is ide kalauzolom az Olvasót, egyenesen Szomáliföldre.
Szomáliföld története 1960-ig
Szomáliföld az egyik legrégebben lakott terület a világon, már ősidők óta élnek ott emberek, kiknek területére az Egyiptomiak annak idején Punt földjeként hivatkoztak. Punt földje, a mai Szomáliföld Afrika „szarvának” a tetején található, ahonnan más népek, többek között az egyiptomiak is mindenféle értékes árut szállítottak, példának okáért aranyat, mirhát. A későbbiekben csatlakoztak a fűszerkereskedelemhez, leginkább Indiából vittek fahéjat Európába főként a rómaiaknak és a görögöknek. Érdekesség mindezek mellett, hogy a tevéket is ezen a földön háziasították és innen is terjedt tovább ez a hatalmas és hasznos állat. A térség -mint mellette sok másik is- az iszlámhoz közeledett, így több szultanátus is kialakult, majd egy ideig az etiópok vették át a hatalmat, ugyanis őket az Oszmán Birodalom váltott fel, amit pedig az 1800-as években a britek követtek. Ám az ő uralmuk erősebbnek és hosszabbnak bizonyult. 1888-ra Brit Szomáliföldként az angol fennhatóság megszilárdult és egészen 1960-ig fenn is állt. A kettő közötti időszak azonban viharos volt és vérrel borított, mivel több felkelés is történt a függetlenség vágya és a magas adók okozta elégedetlenség miatt. A központi hatalmak az I. világháború alatt még segítséget is nyújtottak a függetlenségi harcban, ám ezt az angolok leverték, ahogyan a többi lázadást is, sokszor véres módszerekkel. 1922-ben lebombázták emiatt Burao egész városát. Az 1945-ös felkelések közepette egy karizmatikus vezető állt a harcoló nép élére, Sheikh Bashir, akinek köszönhetően 1960-ban a britek véglegesen feladták a térséget.
Szomáliföld függetlenedése és a népirtás
1960-ban eljött végre a várva várt és kiharcolt függetlenség, ami egészen 5 napig tartott, ugyanis e rövid idő után Szomáliföld csatlakozott a szintén akkor függetlenedett Olasz Szomáliföldhöz, ezzel megalapítva Szomáliát (1960. július 1.) Az eleinte jól működő rendszer hamar megbukott és 1969-ben katonai diktatúra alakult ki a térségben Mohamed Siad Barre vezetésével. Az állam azonban kezdetben még így is jól működött, ám az Etiópiával folytatott háborúk és az északi részek elnyomása miatt a ’80-as években egy újabb, elszakadást követelő csoport jelent meg, a Szomáli Nemzeti Front. A központi kormányzat a mozgalomra kemény erőszakkal reagált és lebombázta Hargeisa-t, az akkori adminisztratív központot és a mai fővárost. Mindemellett népirtást is rendelt el az Isaaq népcsoport ellen, ami azért volt egy rettenetes és nagyhatású lépés, mivel szomáliában ez a népcsoport élt a legnagyobb számban. A szörnyű vérontás eredményeként 50-100 ezer főre becsülik a halottak számát. Barre rendszere így nem élhetett sokáig, 1991-ben meg is bukott. Ennek következtében kisebb hadurak irányítottak, ezzel teljes anarchiába sodorva az országot, aminek csak 2010-ben tudtak véget vetni. Hozzá kell tenni azonban, hogy a teljes terület felett mai napig nincs ellenőrzése a kormányzatnak.
Szomáliföld helyzete napjainkban
Szomáliföld függetlenségét hivatalosan 1991. május 18-án kiáltották ki a Szomáli Nemzeti Front vezetésével, de érdemes megemlíteni, hogy a mozgalom célja eleinte nem a függetlenség elérése volt, csupán az ország instabil és működőképtelen állapotát látva ezt tarthatták a megfelelő megoldásnak és így sodródtak az elszakadás irányába. 2001-ben vezették be alkotmányukat, amiről népszavazás döntött (97,1%-os támogatottság). Alkotmányuk nem csak a kontinensen, hanem világszerte modernnek számított, ugyanis egy unitárius, parlamenti köztársaságként és többpártrendszerrel működő államot deklaráltak vele. A választásokat és magát a működésüket is demokratikusnak alkották meg: a parlament felsőházát és az elnököt 5 évre választják közvetlenül, a felsőházat pedig a helyi közösségek választják meg 6 évre. Szavazáson a lakosság 15 éves korától részt vehet. A demokratikus irányba történő átállás és lassú fejlődés ellenére eddig egyedül Tajvan hivatkozott Szomáliföldre önálló államként (ő is csak 2023-ban), mások névlegesen ugyan nem ismerik el, de többen létesítettek már vele kapcsolatot. Az Afrikai Unió elővigyázatosság miatt nem mutat hajlandóságot Szomáliföld függetlenségének és önállóságának elismerésében, mivel akkor a többi szakadár mozgalom is új erőre kapna és precedensként szolgálna más, vitatott állású, háborúzó mozgalom számára, akik szintén a függetlenedésre és elszakadásra törekszenek. Szomáliföld fejlettségét tekintve pedig napjaink negyedik legszegényebb országa a GDP/fő alapján, bár ezt a számot nehéz meghatározni, mivel a térségben népszámlálást még nem is tartottak egyszer sem. A fejlődést elősegíti azonban, hogy a bányászatban nagy jövőt látnak, emellett a Berberában található kikötőjük jelenti az utat számukra a világkereskedelem felé. Ide arab államok is befektetnek, az olajkitermelés pedig hamarosan kezdetét is veszi. A szegénység azonban szinte felszámolhatatlannak tűnik, a klímaváltozással járó aszályok éhezést és óriási szenvedést okoznak a már amúgy is nélkülöző emberek számára. Rengeteg az analfabéta is, bár számuk ugyan nagyon lassan, de fokozatosan csökken az ingyenes alapoktatásnak köszönhetően. Végezetül pedig érdemes kitérni arra is, hogy a nők helyzete is javulni látszik, de a női nemi szerv csonkítása még mindig egy élő tradíció közöttük.
Sziasztok! Molnár Nadin vagyok, jogász szakos hallgató a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Elsőéves korom óta szerkesztőként tevékenykedek a Media Iurisnál, ahol igyekszem mindig változatos, aktuális és érdekes cikkekkel lekötni az olvasók figyelmét. Az írás már nagyon régóta fontos szerepet tölt be az életemben, ezért boldog vagyok, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy gondolataimat másokkal ilyen módon is megoszthassam.
