A diplomata a diplomáciai tevékenységet hivatásszerűen végző, megfelelő szakképesítéssel és nyelvtudással rendelkező állami tisztviselő. A diplomata a fogadó országban a nemzetközi jog által meghatározott diplomáciai mentességekkel és kiváltságokkal rendelkezik. Kiemelkedő emberek, nők és férfiak, akik szakmájukban és nem utolsó sorban emberi mivoltukban is különlegesek tudtak maradni – a történelem azonban néhányukat igyekezett feledésbe meríteni. Következő cikksorozatomban a diplomácia nagyjait igyekszem bemutatni, olyan diplomatákat, akik különleges életútjukkal napjainkban is inspirálóan tudnak hatni.
Schwimmer Rózsa
Bédy-Schwimmer Rózsa, a világ első női nagykövete. Emellett magyar feminista aktivista és újságíró is.
Nevét még ma is kevesen ismerik annak ellenére, hogy számos tekintetben maradandót alkotott: az első magyarországi feminista folyóirat szerkesztése mellett neki köszönhető, hogy 1913-ban Budapesten rendeztek nemzetközi nőkongresszust, ahova a világ szinte minden tájáról érkeztek delegáltak, emellett ő volt a világ első (akkreditációval ugyan nem rendelkező) női követe, akit kis híján Nobel-békedíjjal is kitüntettek.
Schwimmer Rózsa 1877. szeptember 11-én született egy vallását nem gyakorló fővárosi zsidó családban. Kenyerét kezdetben nevelőnőként kereste, majd egy szerelmi csalódást követően a hivatalnoknői pálya felé fordult. Ekkor ismerkedett meg azon nőtársaival, akikkel új alapokra helyezték a magyarországi nőmozgalmat, elsőként az 1896-ban életre hívott és 1919-ig működő Nőtisztviselők Országos Egyesületének (NOE), majd az 1904-től 1949-ig fennálló Feministák Egyesületének (FE) keretein belül.
1911-ben kötött házasságot Bédy Béla újságíróval, ám a kapcsolat csak két évig tartott. A frigy felbomlásának okairól csak találgathatunk, ezek között lehetett Schwimmer lobbanékony természete, esetleg ekkorra egyre sűrűbbé váló külföldi utazásai is. Újságírói vénájának, hihetetlen motivációjának és kiváló nyelvérzékének köszönhetően már az 1900-as évek kezdetén rangos külföldi lapok közölték cikkeit, s ezeket kihasználva került baráti kapcsolatba többek között a holland, illetve az egyesült államokbeli nőszervezetek vezetőivel. Innovatív meglátásaira még a nemzetközi választójogi nőmozgalom egyik legfontosabb szervezete, az International Woman Suffrage Alliance vezetői is nyitottnak bizonyultak: az ő kezdeményezésére készült el a csoport jelvénye és kitűzője, s ő indítványozta hivatalos, angol nyelvű értesítőjüknek publikálását is. Kiterjedt publikációs és békemozgalmi tevékenységet folytatott: rengeteg folyóiratcikke mellett ránk maradtak az USA-ban tartott előadásainak szövegei is. Írt hosszabb munkákat a házasságról, de jegyzett gyermekkönyvet is.
Henry Alfred Kissinger
Amerikai államférfi, diplomata és a nemzetközi kapcsolatok szakértője.
Amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó (1969-1975) és amerikai külügyminiszter (1973-1977). A Nobel-békedíj díjazottja. Kissinger a médiaemlítések számát tekintve a világ TOP 100 vezető értelmiségi rangsorában az első helyet szerezte meg. Henry Kissinger 1923. május 27-én született a német Fürth városban. Felnőtt és zsidó vallásos családban nevelkedett. Apja, Louis iskolai tanár volt, édesanyja, Paula Stern háztartással és gyermekneveléssel foglalkozott. Volt egy öccse, Walter. Érettségi után Kissinger belépett a Harvard Főiskolára, majd bölcsészdiplomatává vált. Érdekes tény, hogy a hallgató diplomamunkája – „A történelem jelentősége” – 388 oldalas volt és a főiskola történetének legterjedelmesebb disszertációjaként ismerték el. Diákként Kissinger aggódott az amerikai külpolitika miatt. Ez oda vezetett, hogy megbeszélést szervezett az egyetemen, ezen részt vettek az európai országokból és Amerikából érkező fiatal vezetők, akik antikommunista ötleteket fogalmaztak meg, és felszólaltak az Egyesült Államok helyzetének megerősítése mellett a világ színterén. Érdekes, hogy a következő 20 évben rendszeresen tartottak ilyen szemináriumokat. A tehetséges hallgató érdeklődött a CIA iránt, amely anyagi segítséget nyújtott Kissinger számára. Az egyetem elvégzése után tanítani kezdett, majd hamarosan Henryt megválasztották a kormány elnökének. Ezekben az években részt vett a védelmi kutatási program kidolgozásában, célja a vezető katonai tisztviselők és tisztviselők tanácsadása volt.
Az 50-es évek végén megnyílt a Nemzetközi Kapcsolatok Központja, amelynek hallgatói potenciális politikusok voltak. Henry körülbelül 2 évig dolgozott itt igazgatóhelyettesként. Néhány évvel később a program megalapozta a NATO megalakulását. A nagy politikában Henry Kissinger igazi szakembernek bizonyult, akinek véleményére New York kormányzója, Nelson Rockefeller, valamint Eisenhower, Kennedy és Johnson elnök hallgatott. Ezenkívül a férfi a vegyes bizottság, az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának és az Egyesült Államok Fegyverzet-ellenőrzési és Leszerelési Ügynökségének tagjait is tanácsokkal látta el. Amikor Richard Nixon amerikai elnök lett, Henryt nemzetbiztonsági jobbkezévé tette.
2001 végén, 2,5 hétig Henry Kissinger volt a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokkal foglalkozó vizsgálóbizottság elnöke, 2007-ben más kollégákkal együtt levelet írt alá, amelyben felszólította az Egyesült Államok Kongresszusát, hogy ne ismerje el az örmény népirtást. Henry Kissinger számos könyv és cikk írója a hidegháborúról, a kapitalizmusról, a kommunizmusról és a geopolitikai kérdésekről. Szerinte a béke elérése a bolygón a demokrácia fejlesztésével valósul meg a világ minden államában. A diplomata továbbra is magas rangú tisztviselőknek ad tanácsot, valamint a neves Bilderberg Klub tiszteletbeli tagja. 2016-ban Kissingert felvették az Orosz Tudományos Akadémiára.
Ève Curie
Újságíróként tevékenykedett, tehetséges zongoristaként emlékeznek rá. Édesanyjáról (Marie Curie) írt életrajzi könyve – amit 1943-ban megfilmesítettek – világhírűvé vált, riportjai, külpolitikai elemzései okán Pulitzer-díjra jelölték. 1940-ben a Time címlapján szerepelt. Családja árnyékában élt, őt nem vonzották a tudományok, azonban személyében és szerepében ő is forradalmár volt.
1952-ben a NATO főtitkár szaktanácsadójává nevezték ki; ő volt az egyetlen nő korában a francia és a nemzetközi diplomáciában, aki ilyen stratégiai jelentőségű beosztásban dolgozott. 1954-ben Henry Richardson Labouisse vette feleségül, aki a későbbiekben az Amerikai Egyesült Államokban tevékenykedett nagykövetként. 1965 és ‘79 között Mr. Labouisse az Unicef vezérigazgatójaként dolgozott, munkahelye pedig ez alatt részesült Nobel békedíjban. Ève az UNICEF jószolgálati nagyköveteként, 102 évesen hunyt el.
Képek forrása: kiemelt, 1, 2, 3
Sziasztok! Sebők Aida vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, a 2021/22-es tanévtől a Media Iuris szerkesztője. Az írással és az irodalommal már általános iskolában elkezdtem foglalkozni és ez a szenvedélyem azóta is tart. Cikkeimben elsősorban a büntetőjog a fő csapásvonal, de nagyon élvezem az interjúk készítését is, így sok különleges emberrel és izgalmas témákkal igyekszem színesíteni a Media Iuris oldalát.
