A magyar kriminalisztika egyik legkegyetlenebb gyilkosság sorozata ötvenhat éve történt Mezőtúron. A tettes három asszonyt és két kislányt ölt meg különös kegyetlenséggel. A Burai-ügy egy nagyon szemléletes példája a justizmord ügyeknek és a halálbüntetés súlyosságának, kijavíthatatlanságának. A büntetés végrehajtása után ugyanis egy hatalmas fordulat állt be az ügyben, amire sem a vád, sem pedig a nagy érdeklődést mutató közvélemény sem számított…
Ki volt Burai Árpád
1966. szeptember 17-én mezőtúri lakásában holtan találták özvegy F. Sándornét, N. Editet, N. Istvánnét, valamint a tízéves N. Ilonát és a nyolc hónapos N. Editet. Szakértői vélemény szerint a bűntettet 13-án követték el, különös kegyetlenséggel, mivelhogy a tettes baltával verte agyon áldozatait. N. Editet huszonkét csapás is érte. Valamennyiüknél a halál oka az agy nagyfokú összeroncsolása volt. A szálak a tizenhatszorosan büntetett előéletű Burai Árpádhoz vezettek, aki életének addigi harmincnyolc évéből tízet erőszakos jellegű cselekmények miatt börtönben töltött. Az áldozatok között ott volt az akkor két hete feleségeként elkönyvelt N.Edit is, akit a férfi nem sokkal esküvőjük után in flagranti megcsaláson kapott. Az idegen szeretőt súlyos sérülései miatt kórházba kellett szállítani, mivel Burai Árpád (barátainak csak Tibi) úgy megverte. Emiatt szeptember 17-én letartóztatták.
Burai rendkívül agresszív embernek bizonyult, többszörösen büntetett, főként súlyos testi sértés és garázdaság, de hivatalos személy elleni erőszak miatt is. Családon belüli bántalmazásról is számoltak be a tanúk közül.
A vád és az ítéletek
Az ügyészség szerint minden Burai ellen szólt. A bűntett helyszínén megtalálták a fésűjét, és a fellelt lábnyomok szinte milliméterre megegyeztek a lábának méretével. Emellett nem tudott elfogadható magyarázatot adni, hol tartózkodott szeptember 13-án délután öttől este nyolcig, amikor a tragédia történt. Igyekezett viszont alibit szerezni, ezért sorra járta ismerőseit, hogy védekezésül elmondhassa, náluk volt a gyilkosságok napján. Két testvérét is rávette, mondják azt, náluk aludt. Terhére rótták, hogy a gyilkosságsorozat után öngyilkosságot kísérelt meg, később pedig eladásra kínált egy zöld cigarettatárcát és egy lottószelvényt, amely előzőleg a feleségénél volt. Az ügyészség a vádiratában többrendbeli, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt halálbüntetés kiszabását kérte.
Az elsőfokú ítélet a Szolnok Megyei Bíróság falai között született meg, ahol a felkavaró ügyet hónapokon át tárgyalták. Az ítélet végül 1967. július 25-én született meg, a tárgyalások során a beidézett és meghallgatott tanúk száma több, mint harminc volt. Az ítélet alapján Burai Árpádot különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűntette miatt kötél általi halálra ítélték, ez ellen az ítélet ellen azonban Burai és ügyvédje beadta a fellebbezést. A Legfelsőbb Bíróság még ebben az évben október 28-án hatályon kívül helyezte az ítéletet, mivel a tárgyalások alatt több körülmény is tisztázatlan maradt. Kérdésekre ad okot többek közt, hogy a gyilkosság időpontjában kik jártak még a helyszínen Burain kívül, mivel a lakásban különféle férfi fehérneműket találtak, csak úgy, mint ahogyan a szintén Burai lakásán talált zsebkés tulajdonosára sem került fény (bár ez ugyanakkor az ítélet indoklásában sem szerepelt).
Habár Burai védője igen jó munkát végzett, és mindent megtett, hogy védence ítéletét lejjebb vigye, ennek ellenére a Fővárosi Bíróság 1968. március 29-én kihirdetett ítéletében Burai Árpádot bűnösnek találta különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölésben és ezért halálbüntetésre ítélte. Az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta, majd a kegyelmi kérelmet az Elnöki Tanács elutasította. Az ítéletet két évvel a bűncselekmény elkövetése után, 1968. szeptember 14-én végrehajtották.
Mégsem Burai volt a gyilkos?
Évtizedekkel később Bonta Miklós Öröklődő erőszak? címmel írt cikket a Népszava 2010. december 11-i számában, amelyben teljesen új megvilágításba állította a Burai-pert:
„Van ugyanis genetikai teher is. Ennek bizonyítására álljon itt egy, az 1960-as években nagy port felvert eset. Ebben az időben humángenetikai kutatásokkal foglalkoztam, és ennek kapcsán tudományos módszerekkel tanulmányoztam az akkori szakirodalmat arról, hogy mennyiben van »megírva« az emberek sorsa a kromoszómákban. Számos genetikailag kódolt betegségen »átrágva« magam a kezembe került Burai Árpád perének anyaga. Ezt a férfiút ebben az időszakban – ahogy az ítélet indoklásában olvasni lehetett – közvetett bizonyítékok alapján emberölésért halálra ítélték, kegyelemben nem részesült, az ítéletet végrehajtották. A vádlott végig tagadta, hogy több nőnek ő lenne a gyilkosa […] Telt-múlt az idő, és mit tesz isten, előkerült a valódi elkövető is, akit – az igazságszolgáltatás konzekvens eljárásmódját bizonyítandó – ugyancsak felakasztottak”
Sziasztok! Sebők Aida vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, a 2021/22-es tanévtől a Media Iuris szerkesztője. Az írással és az irodalommal már általános iskolában elkezdtem foglalkozni és ez a szenvedélyem azóta is tart. Cikkeimben elsősorban a büntetőjog a fő csapásvonal, de nagyon élvezem az interjúk készítését is, így sok különleges emberrel és izgalmas témákkal igyekszem színesíteni a Media Iuris oldalát.
