Kiskorunktól fogva azt hallottuk és tanultuk szüleinktől, nagyszüleinktől, tanárainktól, hogy cselekedeteinknek következményei vannak, amiket viselnünk kell, aki pedig valami rosszat tesz, annak előbb-utóbb számolnia kell a büntetéssel. A büntetőjog terén ez részben így is van. Büntethetőség alatt azt értjük, amikor fennáll a lehetősége annak, hogy valakit bűncselekmény elkövetése miatt büntetőjogi felelősségre vonjunk. Vannak azonban olyan körülmények, amelyek fennállása kizárja a büntethetőséget. Ilyenkor a bűncselekmény eleve létre sem jön, ugyanis az ismérvek közül valamelyik (tényállásszerűség, társadalomra veszélyesség, büntetni rendeltség) hiányzik.
A hatályos büntető törvénykönyv szerint a büntetőjogi felelősségre vonást kizáró vagy korlátozó okok a következők: (15 §)
a, a gyermekkor
b, a kóros elmeállapot
c, a kényszer és a fenyegetés
d, a tévedés
e, a jogos védelem
f, a végszükség
g, a jogszabály engedélye
h, a törvényben meghatározott egyéb ok
A gyermekkor
A gyermekkor, mint büntethetőséget kizáró vagy korlátozó ok a beszámítási képességet zárja ki. Beszámítási képesség alatt értjük az embernek azon testi-pszichikai állapotát, amelynél fogva képes cselekményét megfelelő társadalmi és erkölcsi értékelésben részesíteni és ennek megfelelően cselekedni. Ez a büntethetőség egyik feltétele, amelyen keresztül valaki bűncselekmény alanya lehet, azonban fennállásához elengedhetetlen, hogy az agy bizonyos fejlettségbeli, illetve működésbeli kritériumoknak megfeleljen, ami viszont életkorhoz kötött. A gyermekkor esetében a büntethetőség határa 14 év, kivéve emberölés, erős felindulásból elkövetett emberölés, testi sértés, a hivatalos, illetve közfeladatot ellátó személy elleni erőszak, valamint ezen személyek támogatója elleni erőszak, terrorcselekmény, rablás vagy kifosztás esetén. Ilyenkor a korhatárt a 12. életévben állapítják meg, feltéve, hogy az adott személy az elkövetéskor betöltötte azt, illetve rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással. Gondoljunk csak bele egy 12 éves gyermek helyzetébe. Emberölésnél ő már fel tudja mérni azt, hogy cselekedete veszélyes és társadalmilag is negatív megítélésben részesül. Azonban testi sértés esetén, amikor megver valakit, nehezebb dolgunk van, hiszen ennyi idősen még nem biztos, hogy belátja azt, hogy ez egy életveszélyt okozó testi sértés vagy felfogja, hogy mit jelent ennek fogalma. A hatályos, tehát alkalmazható törvény a 14. életévet úgy értelmezi, hogy a 14. születésnapon, éjfélig még mindig gyermekkorú a személy, aki éjfél után ugyan még fiatalkorúként és sokkal enyhébb szabályoknak megfelelően, de már minden bűncselekmény elkövetése miatt büntethető.
A kóros elmeállapot
A gyermekkorhoz hasonlóan a kóros elmeállapot szintén a beszámítási képességet, illetve az alannyá válás lehetőségét zárja ki. Olyan biológiai okok, amelyekkel csak akkor magyarázható a büntetőjogi felelősségre vonás kizárása, ha meghatározott pszichikai hatásuk van: a kóros elmeállapot képtelenné teszi az elkövetőt cselekménye következményeinek felismerésére vagy arra, hogy ennek a felismerésnek megfelelően cselekedjen. Azonban ennek mértéke és jellege is különböző lehet. Ha a kóros elmeállapot olyan mértékű, hogy csak korlátozza a felismerési képességet, illetve az annak megfelelő cselekvést, a bűncselekmény megvalósul, a büntetés azonban korlátlanul enyhíthető. A törvény nem határozza meg, hogy melyek azok a kóros tudati formák, amelyek a beszámítási képességet kizárják, ennek ellenére 5 megnyilvánulási formáját különböztethetjük meg: Az első az elmebetegség, ami tulajdonképpen egy veleszületett állapot, ezen belül beszélhetünk az epilepsziáról, skizofréniáról, paranoiáról, mániás depressziós elmezavarról, valamint az exogén mérgezésekről, mint például az alkoholizmus. Emellett fennáll a gyengeelméjűség, az általában idős korban bekövetkező szellemi leépülés (dementia), tudatzavar, ami egy múló, átmeneti állapot és a személyiségzavar, idegen szóval pszichopátia. A kóros elmeállapot fennállását a törvényhozó értékelheti biológiai módszerrel, pszichológiai eljárással vagy a kettő kombinálásával, amit a hatályos Btk. is alkalmaz. A szakértői vizsgálat során a kóros elmeállapotot a bíróság vizsgálja, ami mellett elmeorvosi szakértő meghallgatása is kötelező. A szakvélemény tartalmazza a leletet, a vizsgálat módszereinek rövid ismertetését, szakmai ténymegállapítást, valamint az elmeorvosi véleményt.
A kényszer és a fenyegetés
A kényszer magatartást, míg a fenyegetés bűnösséget kizáró okként nevezhető meg. A kényszer olyan testre ható fizikai ráhatás, amely kizárja, hogy a kényszerített akaratának megfelelő magatartást tanúsítson. A magatartásnak két fázisát különböztetjük meg: az első az egyén belső világában zajlik és egy elhatározással zárul, míg a második ennek az elhatározásnak a külvilágban történő megvalósulása. Ha ezek közül valamelyik hiányzik, nem jön létre magatartás. Kényszer esetén a kényszerített személy nem a saját, belső akaratelhatározásának megfelelő testmozgásokat hajtja végre. A fenyegetés a Btk. értelmező rendelkezése szerint olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Ez a pszichikumra hat, és a kényszerrel szemben nem determinál, hanem csak motivál, hiszen a megfenyegetett személynek van választási szabadság azzal kapcsolatban, hogy elköveti a tényállásszerű magatartást vagy ellenáll a fenyegetésnek. A kényszer lehet akaratot hajlító kényszer, ami a testre gyakorolt, motiváló hatás – például amikor valakit addig ütnek, amíg végül rábólint, hogy elköveti a bűncselekményt. Itt elméletileg megvan a választási lehetőség arra nézve, hogy a megfenyegetett személy továbbra is állja az ütéseket. A pszichikai kényszer pedig a pszichikumra ható, determináló hatás, amikor például valakivel egy hipnózis állapot előidézésével követtetik el a bűncselekményt. Ennek értelmében, ha valaki kényszer vagy fenyegetés hatására hajtja végre el a bűncselekményt, nem ő, hanem a fenyegető és a kényszerítő fog felelni , mint közvetett tettes.
Forrás: 1
Sziasztok! Szládovics Fanni vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Első éves korom óta tevékenykedem a Media Iuris egyik szerkesztőjeként, hiszen az írás mindig is érdekelt és közel állt hozzám. Igyekszem változatos, különféle témákat feldolgozó, elsősorban ismeretterjesztő, kulturális, közéleti és szakmai cikkekel színesebbé tenni az egyetemi lapot.
