„It’s the most wonderful time of the year…” – szinte már halljuk is magunkban a nagy karácsonyi klasszikus dallamát, ahogy felolvassuk ezt a dalszövegrészletet. De valóban ez az év legcsodálatosabb része? A karácsony sokak számára várva várt időszak, ám van, akit korántsem villanyoznak fel ennyire a csillogó díszekkel, finom illatokkal és színes csomagolópapírral tarkított napok.
De vajon mi lehet ennek az oka?
Talán az, hogy ezt hoztuk otthonról. Vagy nem is feltétlenül kifejezetten egy ellenérzést vele kapcsolatban, mindössze azt, hogy ez „nem akkora dolog”. A saját környezetemben is tapasztalom, hogy sok családnál a karácsonynak nincsenek különleges hagyományai, mindössze egy karácsonyfa kerül a házba, esetleg 1-2 finomság az asztalra, és esetleg valami jelképes ajándék is helyet kap. Bár van, aki ezzel bőven meg is elégszik, de van, aki nagyon vágyik ennél nagyobb karácsonyi készülődésre is, és ezt sokszor csak felnőtt korában valósítja meg, amikor családot alapít.
Talán az elhallgatott konfliktusok. Hogy leüljünk az ünnepi asztalhoz, békében és szeretetben tudjunk beszélgetni, nevetni, ahhoz nem elég, hogy csak arra a néhány napra félretegyük a problémáinkat egymással, hanem érdemes a hétköznapokban is felszínre hozni és megbeszélni őket ahelyett, hogy a szőnyeg alá söpörjük. Ez a koronavírus alatt eltöltött karácsony idején talán még fontosabb, mint valaha, hiszen a legtöbben mostanában jóval több időt töltünk otthon, a négy fal között, mint korábban.
Talán az elvárások. Van, aki már novemberben teljes karácsonyi varázsba kerül, és ezzel akár merő jóindulatból, de rossz érzéseket kelthet a körülötte élőkben. Megvan már a fád? Beszerezted az ajándékokat? Mit fogsz sütni, főzni? Az ilyen és hasonló kérdések, illetve annak a látványa, hogy mások már mennyi mindent megcsináltak, mennyivel „előrébb tartanak” az ünnepi készülődésben, mint mi, csorbíthatja az önbecsülésünket akár szülőként, akár egyedülálló fiatal felnőttként, de gyakorlatilag minden életkorban és családi állapotban. Nagyon sokáig megfigyelhető volt, sőt, sok helyen talán még most is jelen van a versengés, hogy kinek van nagyobb fenyője, kinek van szebben feldíszítve a háza, vagy kinek finomabb a bejglije. A tökéletességért folytatott harc megölheti az ünnepi hangulatot, a nyugalmat, pont azt veheti el belőle, ami a lényege. Nagyon örültem, amikor először megpillantottam egy olyan reklámot a tévében, ami azt sugallta nekünk: nem baj, ha nem ’tökéletes’ a karácsony, a lényeg az, hogy valóban boldog legyen. Bízom abban, hogy egy olyan időszakot kezdünk el lassan élni, amiben a karácsony már nem a teljesítménykényszerről, hanem az igazi pihenésről és meghittségről fog szólni.
Ez a kép a saját karácsonyfámról készült. A díszítés nálunk már kiskorom óta egy nagyon szórakoztató közös program, szerintem kiválóan összehozza a családot és meghozza az ünnepi hangulatot.
„Nekem a karácsony a legkedvencebb ünnepem! És neked?”
Kis hazánkban talán ezek a legjelentősebb piros betűs napok, de az egész világban komoly múltja van a vallási és pogány történettel is felruházott ünnepnek. Nem véletlen, hogy nagyon sok embernek ez az időszak tölti el a legtöbb örömmel a szívét. Ugyanakkor az is teljesen természetes dolog, ha valakit nem a karácsony izgat legjobban az évben. Van, aki egyszerűen más ünnepeket szeret jobban – akár a keresztény ünnepek körén belül maradva a tavaszi húsvétra is gondolhatunk, de számos más jeles nap lehet az évben, ami egyeseket jobban elvarázsol, mint a karácsony. Sokakat a hideg, szeles, havas idő helyett is boldogabbá tesz egy kellemes nyári élmény – bár manapság már egyáltalán nem jellemző, hogy igazán télies idő lenne karácsonykor, és gyakran a hó is elmarad. Talán csak a téli napforduló korai sötétedés az, ami minden évben megvan ilyenkor.
És mit is szeretnék ezzel az egésszel mondani?
Semmiképpen sem azt, hogy a karácsony ne lenne érdemes arra, hogy szeressük és megünnepeljük, hanem éppen azt, hogy igen. Szerintem nagyon csodálatos dolog, ha az emberiségnek kialakul egy olyan szokása, amit hosszú időn át meg tud őrizni – a mai sokszínű világunkban (természetesen nagyon jó, hogy sokszínű!) ez egy erős összetartó, összekötő szerepet tölthet be. Mi magunk, emberek sem vagyunk egyformák, nem gondolkodunk egyformán – éppen ezért buzdítok arra mindenkit, hogy legyünk egymással elfogadóak többek között a karácsonyhoz való hozzáállás és az egyes emberek, családok ünneplésével kapcsolatban is – hiszen ahány ház, annyi szokás, és ez itt hatványozottan igaz. Ugyanakkor arra is buzdítanék egyúttal minden embert, hogy ha a vastag, kötött pulcsik és a narancsillat nem is igazán az ő világa, akkor se menjen el szó nélkül a hatalmas történelemmel és kultúrával rendelkező ünnep mellett, hanem álljon meg egy pillanatra, pihenjen meg, és jusson eszébe a családja, a barátai, a szerettei.
Mi, egyetemisták még nem igazán tudunk a családunknak drága ajándékokat vásárolni, de nem is hiszem, hogy bárki is ezt várná tőlünk. Egy-egy kisebb praktikus, vagy csak simán kedves és szép ajándék viszont nagyobb örömet okozhat a családtagjainknak, mint gondolnánk. Idén én a házi készítésű édesség mellett tettem le a voksomat, ami osztatlan sikert aratott – bár ebben bizonyára egy kis elfogultság is van.
Ahhoz viszont, hogy az embernek boldog ünnepe lehessen – ez elcsépelten hangzik – de valóban az év többi részében is oda kell figyelnünk egymásra. És nem csak a szeretteinkre, hanem tekintsünk ki távolabbi ismerőseinkre is: ismerjük meg és fogadjuk el egymás szokásait és hozzáállását, ha pedig egy kevésbé lelkesedő barátunkkal akarjuk megszerettetni ezt az ünnepet, tegyük bátran, de ne megszégyenítéssel és bűntudatkeltéssel, hanem empátiával és odaadással – egy közös karácsonyi program vagy egy kedves ajándék is meghozhatja akár a kedvet. Hiszem, hogy a karácsony mindenki számára lehet örömteli, ha úgy telik, ahogy valóban jól érezzük magunkat.
Sziasztok!
Molnár Maja vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója és a Media Iuris szerkesztője. Mindig is szerettem szerepelni, mások elé tárni a gondolataimat, és számos téma iránt érdeklődöm, így nagyon szívesen olvasok vagy kérdezek másoktól, és az a célom, hogy nem csak a magam, hanem mások látókörét is szélesíthessem ezzel.
