2011. július 22-én egy brutális terrortámadás híre rázta meg a világot, különösképpen Norvégiát. Ekkor és itt történt ugyanis az a támadás, amely egészen azóta nemzeti gyásznapként van nyilvántartva az országban. A merénylet 77 ember életét követelte, melyek közül a legtöbben csupán tinédzserek voltak. Az elkövető az akkor 32 éves norvég Anders Behring Breivik szélsőjobboldali érzelmű, nyíltan iszlámellenes véleményvezér volt.
Az előkészületek
Breivik gyermek- és fiatalkora teljesen átlagos körülmények között telt, semmi sem utalt arra, hogy a jövőben egy ilyen brutális cselekményt fog véghezvinni. Megrontója feltételezhetően az internet volt, ezt egyébként nyilatkozatában ő maga is megerősítette. Innen halászta össze ugyanis az ideológiájának alapköveiként szolgáló információkat, nézeteket. Legfőbb célja a kereszténység egyeduralmának visszaállítása Európában, emellett a – főként muszlim – bevándorlás megakadályozása, felszámolása volt. A középkori keresztes lovagok inspirálták, egy idő után valószínűleg már-már el is hitte, hogy egy közülük. Terve alapos és megfontolt volt, ezt alátámasztja az is, hogy évekig dolgozott rajta, jelentős mértékű idő-és pénzinvesztálás volt ez a részéről. Elképzelésének megalkotására egy csendes, vidéki házba vonult, hogy senkiben se keltsen gyanút. Az interneten nézett utána a bombakészítés fortélyainak (melyet aztán természetesen el is készített), és itt vetette papírra ideológiáját is. Művét, melynek a ’2083: Európai Függetlenségi Nyilatkozat’ nevet adta, nagymértékű kutatás előzte meg. Az 1500 oldalt is meghaladó irománya lényegében tekinthető egy megreformált, modernizált Mein Kampf-nak is, ugyanis Hitlerhez hasonlóan ő is belefűzte életútját. Állítása szerint – és a jelek is erre utalnak – tettét egyes-egyedül vitte véghez, elejétől a végéig. Misszióját ideológiájának terjesztése, a hírnév, illetve lelkes követőinek pozitív visszajelzései motiválták.
A „kettős merénylet”
A fentiekben említett művét elküldte közel 6000 hívének e-mailben, majd elindult küldetése végrehajtására. Ezt két részletben valósította meg, így méltán nevezhetjük „kettős merényletnek”. Szélsőjobbos lévén, mindkét támadás elsősorban baloldali illetőségű személyek ellen irányult, akikben ellenségeit látta. Első úticélja Oslo belvárosa volt – mely város egyébként a világ egyik legnyugodtabb, legbiztonságosabb városaként van számon tartva –, ahol autóját a baloldali kormány épülete mellé leparkolva felrobbantotta. A robbanásban nyolcan haltak meg. Ám ez a merénylet csak elterelés volt, hogy második, jóval véresebb tettét a világtól elszeparáltan végre tudja hajtani. Ugyanis ezt követően taxit fogott, mellyel Utøya szigetéhez ment, majd csónakot bérelt és a szigetre evezett. A szigeten éppen egy fiatalok számára tartott munkáspárti tábor zajlott, amiről Breivik természetesen tudott. Rendőrruhában, vállig felfegyverkezve érkezett, ezzel megtévesztve az oslói támadásról frissen értesült fiatalokat, hogy megnyugtassa őket, vele biztonságban vannak. A következő pillanatban azonban a semmiből, válogatás nélkül kezdte el kioltani az ott tartózkodók életét. Akiknek sikerült elbújni, rögtön értesítették a hatóságokat. Az immáron tényleges és nem álrendőrök nagyjából másfél óra múlva ki is értek, ám kezdetben a diákok szkeptikusan fordultak hozzájuk, úgy vélték, Breivik felmentő serege érkezett, így támadni kezdték őket. A tettes amint észrevette, hogy megérkeztek a hatóságok, fegyvereit eldobva, kezeit feltartva megadta magát. Érdekes, hogy a legtöbb ilyen tömegmészárlóval ellentétben nem végzett önmagával. Hogy miért nem? A válasz egyszerű, ideológiáját börtönévei alatt is hirdetni készült. Ez a körülbelül 90 percnyi idő, melyet a szigeten töltött, 69 fiatal meggyilkolására volt elegendő. Ezt hozzáadva a fővárosban történtekhez, ezen kettős merénylet összesen 77 ember életébe került.
Börtönélete
Az esetet követő évben, 2012-ben ítélték el, s mindösszesen 21 évet kapott, ugyanis Norvégiában a halálbüntetés nincs hatályban és letöltendőből is ennyi a kiszabható maximum. Breivik tettét nem bánja, bűnösnek magát még véletlenül sem tartja. Sőt, hősként tekint magára, mint aki megtisztította Európát a „szennytől”, illetve csak azt bánja, hogy nem oltotta ki még ennél is több ember életét. Tárgyalásaira rendszerint karlendítéssel érkezik, mely neonáci voltából fakadóan egyáltalán nem meglepő. 2016-ban beperelte a norvég államot arra hivatkozva, hogy embertelenül bánnak vele, ezzel megsértve emberi jogait. A pert meglepő módon megnyerte, a norvég állam – akkori árfolyammal számolva – mintegy 11 millió magyar forintnyi perköltséget volt köteles megfizetni. Azt is nehezményezte, hogy nem tudja tartani a kapcsolatot híveivel, továbbá kifogásolta többek közt a börtönkosztot, a megbilincselést, sőt még vállfák, illetve vasaló hiányát is. Tíz évet már leült büntetéséből, így ez év januárjában újra bíróság elé állhatott, ugyanis a norvég törvények értelmében ennyi idő elteltével joga van ahhoz, hogy kérvényezze szabadlábra helyezését. Mindez természetesen nem valósult meg. Pár hónapja, augusztusban ismételten, immáron harmadszor is perelt, szintén emberi jogai megsértésére hivatkozva. Ezt a pert elvesztette.
Anders Breivik 2033-ban szabadul börtönéből, azonban ha a hozzáértők úgy vélik, hogy nem épelméjű, nem képes a társadalomba való visszailleszkedésre (mely a mai napig vitatott), határozatlan időre visszatarthatják őt. Ezt az emberiség – értelemszerűen főként Norvégia – nagyban reméli, ugyanis ígéretet tett arra, hogy ha kiszabadul, tovább terjeszti igéjét és folytatja misszióját.
Képek forrása: kiemelt kép, 1, 2
Sziasztok! Csillik Szilárd vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Legkiemelkedőbb erényeim között tartom számon azt, hogy mióta csak az eszemet tudom, rengeteg minden tartozik az érdeklődési körömbe, és az ezekkel kapcsolatban való véleményformálás sem áll tőlem távol. Ezen véleményeim pedig rendszerint nem is rejtem véka alá.
