Biztosan mindenki hallott a majákról, az inkákról vagy éppen az aztékokról. Egy-két történelemkönyvből ismerős lehet a csomóírás, a futárok jól kiépített rendszere, vagy Gízai piramisokkal dacoló vallási szentélyek. Sokszor beszélünk arról, hogy hogyan vették ezek az ókori népek őseik nyomán a piramis építést, a földművességet, hitüket, és hogy ezeket hogyan fejlesztették tovább. De kik voltak ezek az ősök valójában? Honnan jöttek, miben hittek? Ezt derítjük ki a következőkben.
Őserdők
Már az őskortól megfigyelhetőek egyfajta gócpontok az emberiség fejlődését tekintve. Beszélhetünk a Nílus zöld területeiről, a Tigris és az Eufrátesz folyókról, vagy esetleg a Gangeszről, mégis minden egyes alkalommal megkerülhetetlenül előkerül az Amazonas: a világ legbővizűbb és második leghosszabb folyója. Ősidők óta civilizációk bölcsője és sírja. Elképesztő, több mint 7 millió négyzetkilométeres vízgyűjtő területével (összehasonlításképpen: ebbe a területbe Magyarország 72-szer férne bele) esszenciális talaja az életnek és a kultúrának. Manapság a klímaváltozás kapcsán, a napról napra eltűnő erdőkről hallhatunk a legtöbbet róla. Azonban ebben az esetben is értelmet nyer egy sokat használt mondás: valóban minden dolognak lehet pozitív oldala. Az eltűnő vegetációval elénk tárulnak azoknak az ősi civilizációknak a nyomai, melyeket mindeddig elrejtett előlünk az Amazonas.
Korai évek
Már i.e. 4000 évvel is megtaláljuk a földművesség első nyomait a Mezoamerika területeken. Ekkortájt kezdtek el kialakulni az első falvak, faluközösségek is. Valószínűsíthetően az őslakosok fő élelemforrásaként a kukorica felelt, azonban termeszthettek maniókagyökeret, babot, tököt és édesburgonyát is, bár soha nem hagytak fel teljesen a vadászattal és a halászattal. A termékeny trópusi esőerdőkben vaddisznókat, szarvasokat, jaguárokat és krokodilokat ejtettek el, miközben háziasították a kutyát, a pulykát és egyes tárgyi bizonyítékok szerint a méheket is. Fontos terményük volt a gumifákból előnyert nyers gumi, melynek feleslegével kereskedtek is. Így tehát az olmékok elődeinek megjelenését a földművesség megjelenéséhez társítjuk időben. A 2. évezredre azonban elkezdtek kialakulni azok a fontosabb szertartásközpontok is, melyek miatt már az olmék civilizációról beszélhetünk.
A civilizáció
Máig rejtély, hogy önmagukat hogyan nevezték. Az olmék szó azték eredetű, fordítása „gumi emberek”. Az olmék falvak váltak a mezoamerikai civilizáció központjává: néhányuk közepén vulkanikus kőzetek felhasználásával piramis alakú emelvényeket és platformokat, majd később lépcsőzetes piramisokat emeltek. A nagyobb falvakban több építményt is felhúztak a templomok köré, így egyfajta vallási központot létrehozva, melyek a későbbi városok elődei. Legfontosabb ismert központjaik San Lorenzo Tenochtitlán, La Venta, Tres Zapotes és Laguna de Los Cerros voltak, melyek romjai szolgálnak tárgyi bizonyítékul a valaha ott élt olmékokról.
A vulkánokat ábrázoló piramisok az egyiptomiakhoz hasonlóan óriási energiaforrás felhasználással járt. Mivel sem a kereket, sem a fémmegmunkálást nem ismerték, a több mint 100 kilométerre fekvő bazalt lelőhelyekről a folyón tutajon szállították a helyszínre az alapanyagot. Mozgatásukhoz állati erőt sem használtak, így a hatalmas kőtömböket olykor ezer ember segítségével mozgatták meg.
Valószínűsíthetően fejlett társadalmi struktúrával rendelkeztek, melyben hierarchikusan jelentek meg a különböző rétegek. A parasztság mellett jelen volt a papi rend, a hivatalnokok, a király, kísérete és a művészek. Területeik felosztása nem csak szertartási körzeteket jelentettek: adminisztrációs és hivatali funkciókat is elláttak.
Mindennapok
Fontos megemlíteni a fejlett kereskedelmüket is. Míg az északi területekről obszidiánt, addig a déli területekről jádét importáltak terményfeleslegük és gumiért cserébe. A jádéból és kőzetekből készült faragványaik nem csak isteneiket ábrázolták, de több száz kilométeres körzetben értékesítették, mivel feltételezhetően más uralkodók egyfajta hatalmi szimbólumot láttak az olmék műtárgyakban. Valószínűleg isteneiket esőként, földként és kukoricaként ábrázolták, jelenítették meg. Éppen ezért ahelyett, hogy elnevezték volna őket, számokkal jelölték isteneiket, mint például IV. Isten. Emellett nagy jelentőséget tulajdonítottak az esőerdőben élő állatoknak, főleg a tápláléklánc csúcsán elhelyezkedőknek, mint a jaguár, sas, kajmán vagy éppen a cápa. Hittek abban, hogy a leghatalmasabb uralkodók át tudnak változni ezekké a félelmetes, rettenthetetlen ragadozókká. Szerették keverni az emberi és állati testet, így a vér-jaguár félig ember, félig jaguár formája is többször megjelenik a feltárt leletekben. Mint ahogy a történelem során oly sok civilizáció emlékezetében, itt is megjelent a sárkányok mitológiája, melyet vallásosan imádtak. Ez a sárkány tekinthető a maja kultúra Kukulcan és az azték Quetzalcoatl ősének.
Örökség
Sajnos arra nincsen magyarázat, hogy hogyan és miért tűntek el az olmékok. Körülbelül Kr.e. 400-ban központjaik eltűntek, szobraikat megcsonkították és a föld alá temették, helyüket pedig mixe-zoque nép vette át. Az őket követő nagy civilizációk számára hátrahagyott tudáson felül elképesztő, kézzel fogható műemlékek is kiállták az idő próbáját. Az őserdő mélyén fekvő hatalmas, bazaltból készült kőfaragványok, melyek egyes kutatások szerint vezetőiket ábrázolták, több mint 3 méter magasak és súlyuk a 8 tonnát is meghaladja. Mindeddig 17 ilyen szobor került elő, melyből 10 darab a San Lorenzo-i központban található. A szobrokon gyakran megjelenő szimbólum a sisak, elején többnyire jaguármancsokkal, reprezentálva a politikai és vallási hatalmat.
Bár ennek az ősi népnek az emberiség történetének viszonylatában igen kis idő jutott, vallásuk és kultúrájuk figyelemre méltó hatással volt az elkövetkező népekre. Hagyatékuk majdnem 1000 éven át volt jelen a világban és határozta meg Dél- és Közép-Amerikát, és ezt az örökséget csak az európai inkvizíció vasökle tudta elpusztítani.
Képek: kiemelt kép, 1, 2, 3
