A magyar egészségügy napját július 1-én ünnepeljük, amit régebben emlegettek úgy is, mint a Semmelweis nap. Természetesen ezen elnevezés kiváló orvosunk, Semmelweis Ignác után származik, aki a klórmeszes kézmosás felfedezőjeként méltán nyerte el az anyák megmentője titulust, illetve érdemes arra, hogy hazánkban az egészségügy napja is az ő nevét viselje.
Ki is volt Semmelweis Ignác?
Semmelweis Ignác 1818. július 1-én született Tabán, Semmelweis József és Müller Teréz ötödik gyermekeként. Egyetemi tanulmányait 1837 őszén kezdte el, a bécsi egyetem jogi karán, azonban már ebben az évben átiratkozott az orvosira. A második és harmadik évét a pesti egyetem falai között végezte el, ám a negyedik és ötödik évében újra a bécsi egyetem padjait koptatta. Már diákként felkeltette tanárai figyelmét rendkívüli tehetségével és eszével, Karl von Rokitansky professzor engedélyével szinte naponta látogathatta (és látogatta is) az anatómiarészleget, ahol számos boncolást végzett. Az orvosdoktori diplomát 1844. május 21-én kapta meg Bécsben, még ez év augusztus 4-én átvehette szülészmesteri oklevelét is, egy évvel később pedig, 1845. november 30-án sebészdoktorrá avatták.
Nehézségek hivatásának gyakorlásában
Diplomája megszerzése után rögtön tanársegédi állást kapott Klein professzor szülészeti klinikáján, a bécsi közkórházban, az Allgemeines Krankenhaus-ban, azonban Breit orvos-tanár, akinek helyére felvették, néhány hónappal később visszatért, így a magyar egészségügy egyik kiváló orvosa, Semmelweis elvesztette állását. Elkezdte tanulni az angol nyelvet, órákat vett a dialektus elsajátítása végett, hiszen eltöprengett azon, hogy Dublinba távozik, ám ezen terve meghiúsult, ugyanis Breit doktor a Tübingeni Egyetem szülészeti tanszékének vezetője lett, ezáltal Ignácot visszahelyezték korábbi állásába. 1847-ben meghalt vérmérgezésében egyik kollégája és egyben nagyon jó barátja, Jacob Kolletschka, amely után elkezdte foglalkoztatni ezen téma, s rájött arra, hogy a fertőzés, amelyben kedves barátja elhunyt, azonos a gyermekágyi lázzal. Már 1851-től mind a gyakorlatban, mind írásos munkáiban rávilágított arra, hogy mennyire fontos az aszeptikus (fertőzést megelőző) eljárás, viszont az orvostársadalom nem vett róla tudomást, nem szenteltek neki túl nagy figyelmet, majd csak Joseph Lister, angol sebész meggyőző munkája után kezdték el szépen lassan elfogadni, felfogni, bevezetni és alkalmazni.
Felfedezése, avagy miért hívjuk az anyák megmentőjének
Semmelweis rájött arra, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és az orvostanhallgatók okozzák azzal, hogy boncolás után fertőtlenítés nélkül mennek a szülészeti osztályokra, s úgy vizsgálják meg a várandós nőket. A klórmeszes kézmosást Semmelweis antiszeptikumként ajánlotta a kollégáinak, ezen felfedezését pedig azonnal közzé is tette. Később már nem csak a boncolás utáni, hanem az egyes betegek közötti vizsgálások alkalmával is kötelezővé tette a klórmésszel való kézmosást, ami egy viszonylag hosszú (15 perces) procedúra volt, ugyanis egészen a könyékig meg kell mosakodni. Noha a statisztikai adatok is kimutatták, hogy ezen eljárás alkalmazásával kevesebben halnak meg gyermekágyi lázban, eleinte mégsem volt nagyon népszerű a fertőtlenítő eljárás, hiszen az orvostársadalom számára ez a módszer ezidáig ismeretlen volt, idegenkedtek tőle, ám Semmelweis nem adta fel a harcot, tovább vívta azt hivatásbeli társaival, s mindaddig ment, míg el nem fogadták, hogy az édesanyák megmentése érdekében ez a 15 perc nagyon nagy jelentőséggel bír az egészségügyben.
A magyar egészségügy napja:
A magyar egészségügy napját 1992 óta tartjuk július elsején, hiszen (mint a cikkemben már említettem) 1818-ban, ezen a napon látott napvilágot Semmelweis Ignác is , az anyák megmentője, a magyar orvosok egyik kiemelkedő, ha nem a legkiemelkedőbb alakja. 1992-ben az országgyűlés XXIII. törvénycikke nyilvánította július elsejét a magyar egészségügy emléknapjává. Minden évben ezen a napon adományozzák a Semmelweis Egyetem Kopp Mária-médiadíját, a Professor Emeritus és Emeritus címeit, valamint ezen a napon nevezik ki az intézmény tisztségviselőit is. Július elsejét, az egészségügyben dolgozók számára 2010 novemberében benyújtott javaslat alapján, 2011-ben manifesztálták munkaszüneti nappá, a következő indoklással: „az egészségügyi dolgozók által végzett munka elismerését, presztízsének emelését szolgálja”. Én személy szerint egyetértek ezzel a kijelentéssel, hiszen minden munka, foglalkozás és hivatás nagyon szép és fontos a maga módján, legyen szó egy bádogosról, egy jegyzőről, vagy egy kozmetikusról, de mégis az egészségügy az egyik legjelentősebb, ugyanis ez a terület foglalkozik közvetlenül az emberekkel, az emberek életével. Nap, mint nap ki vannak téve az orvosok, ápolók, mentősök és az összes többi egészségügyi dolgozó annak, hogy beteg emberekkel foglalkoznak és fáradoznak, igyekeznek azon, hogy a különféle súlyos, vagy kevésbe súlyos kórsággal küzdő embereket meggyógyítsák, megmentsék az életüket. Méltán kijár nekik ez a nap, mint emléknap, mivel ebben a szakmában dolgozni az egyik legnehezebb, ez jár az egyik legtöbb stresszel, merthogy itt, az egészségügyben valóban emberi életek forognak kockán és vannak a dolgozók kezében, még akkor is, ha ez a megállapítás kissé klisésnek, durvának és nyersnek hangzik, de valljuk csak be: ez az igazság. Zárásként pedig szeretném (noha persze szerintem nem csak én) megköszönni az egészségügyi dolgozók mindennapos munkáját, áldozatát, kitartását!
Sziasztok! Kondora Petra vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója. Már egészen kiskorom óta nagyon szerettem, és szeretek olvasni, az irodalom mindig is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott. Az írás terén eddig komolyabb közegben sose próbáltam ki magam, mindig csak a fiókom olvasta a papírra vetett gondolataimat. Az, hogy bekerültem a Media Iurisba nem csak annyit adott nekem, hogy belevethetem magam az újságírás kalandjaiba, hanem azt is, hogy egy ilyen összetartó, csoda csapathoz tartozhatok.
