Bizonyára mindenkinek ismerősen cseng Natascha Kampusch neve, hiszen nem kis port kavart a kislány eltűnésének híre, akkoriban még magyar vonatkozást is próbáltak keresni az ügynél, szinte a csapból is ez folyt. 1998 márciusában rabolták el az akkor tízéves Natascha Kampuscht iskolába menet. Wolfgang Přiklopil egy fehér furgonba tuszkolta, majd nyolc éven keresztül (pontosan 3096 napon át) egy föld alatti lyukban tartotta fogva. Rendszeresen megverte, éheztette és szexuálisan bántalmazta. 2006. augusztus 23-án viszont sikerült megszöknie, azóta is ő az egyik legismertebb elrabolt, végül megkerült lány, akiből igazi médiaszenzáció lett.
1998. március 2.
Az ominózus reggelen, 1998. március 2-án – akkor még mit sem sejtve – a tízéves Natascha Kampusch elindult az iskolába bécsi otthonából. Aznap reggel engedte meg neki az anyja először, hogy egyedül, kíséret nélkül menjen (ahogyan később kiderült, ez egy veszekedés eredményeképp alakult így). Útközben egy férfira lett figyelmes, aki egy fehér furgon mellett állt. Ápoltnak tűnt és visszafogottnak. Amikor elhaladt volna mellette, a férfi berántotta a lányt a furgonba és elhajtott vele. Natascha aznap nem érkezett meg sem az iskolába, sem otthonába és a következő nyolc évben senki nem látta.
A rendőrség a következő időszakban legalább 776 furgont átkutatott nyomokat keresve, de hiába. Köztük volt az akkor harmincöt éves Wolfgang Přiklopil kocsija is, aki alig fél órányi autóútra lakott Bécstől, az alig pár ezer lakosú Strasshof an der Nordbahn városában. A férfi akkor azt mondta a rendőrségnek, az elrablás napján ő egyedül volt otthon a házában, a furgont pedig mindössze arra használja, hogy a felújítás alatt álló házától elszállítsa a törmeléket. A hatóságok hittek neki.
Ki volt Přiklopil?
Wolfgang Priklopil elektrotechnikusként dolgozott, egyedül élt nagyszüleitől örökölt házában, környezete udvariasnak, de távolságtartónak ismerte. Bécsben élő édesanyjával szoros viszonyt tartott fenn, de alapvetően kapcsolatteremtési problémái voltak. Mind a könyvben, mind a filmben sokszor kaphatunk betekintést édesanyja és Wolfgang kapcsolatába, ahol már a hozzá nem értők is könnyen rájöhetnek, hogy nem egy egészséges kapcsolatról van szó, így például abban a jelenetben ez különösen szembeötlik, amikor az anya szokásosan megjelent a házban, hogy a hetente egyszer hozott ételt átadja Wolfgangnak, aki csak olyan sorrendben és csak úgy ehetett, ahogyan anyja azt megengedte neki.
Nataschát fél éven át a háza garázsa alatti óvóhelyből kialakított cellában tartotta. A következő hónapokban-években már egyre többször engedte fel a házba – olykor a kertbe is -, de aludnia mindig az öt négyzetméteres cellában kellett. A nyolc és fél év során a férfi pszichésen, fizikailag és szexuálisan egyaránt bántalmazta, gyakran éheztette. Natascha később úgy írta le Priklopilt, mint magát egyiptomi istenségnek képzelő férfit. Přiklopil még a lány szökése előtt megpróbált hamis cseh iratokat csináltatni kettejüknek, hogy összeházasodva új életet kezdjen a lánnyal. A férfit hozzátartozói és kevés barátja magának való, zárkózott, visszahúzódó, ám feddhetetlen embernek írták le. Mindannyiukat meglepetésként érte, amikor értesültek Wolfgang kettős életéről.
A rendőrség szerint Natascha „vigasztalhatatlanul zokogott”, amikor megtudta, hogy Přiklopil öngyilkos lett, később pedig gyertyát is gyújtott a férfi ravatalán. „Ő az életem része volt, és ezért bizonyos módon gyászt érzek” – mondta erről. Később azt is mondta róla, egyre inkább sajnálatot érez a férfi iránt, aki egy „szegény teremtés”. Máskor bűnözőnek is nevezte őt. Natascha sokszor eljátszott a szökés gondolatával, de soha nem adatott neki olyan pillanat, amikor ezt meg is tudta volna valósítani, éppen ezért a szökését nem is tervezte. Így volt ez egészen addig, amíg egy óvatlan pillanatban Wolfgang figyelme egy telefonhívásra összpontosult. Natascha ekkor kapott az alkalmon és szökött meg – sikeresen. Azóta már több, mint 15 év telt a fogságból történő szabadulást követően, Natascha idén már 34 éves. Időközben leérettségizett, énekelni és lovagolni tanult. Édesanyja és ő maga is megírta saját könyvét a fogságban töltött nyolc és fél évről. A 3096 nap című könyvéből 2013-ban német filmdráma készült, amit azóta több videóplatformon is megtekinthetünk, köztük a Netflixen is. 2016-ban megírta 10 év szabadság című könyvét is. Az elmúlt 15 évben egy rövid ideig saját televíziós műsort vezetett, jótékonysági munkája köti le idejét. Egyedül él Bécsben. Gyakran visszajárt abba a második világháború után épített strasshofi házba, ahol Přiklopil nyolc éven keresztül fogva tartotta, sőt ő is takarította azt. Később aztán meg is vette, azt mondta azért, mert a vandálok és a lebontás elől akarta megmenteni, de azért is, mert a ház nagy szerepet játszott addigi életében. Később a pincét földdel töltötte fel, így az ma már nem létezik. Elrablója, az akkor már negyvennégy éves Wolfgang Přiklopil még a lány szökésének napján öngyilkos lett – egy vonat elé vetette magát. Tudta, hogy a rendőrség keresi, és még korábban megmondta a lánynak: inkább megöli magát, minthogy élve elkapják.
Sziasztok! Sebők Aida vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, a 2021/22-es tanévtől a Media Iuris szerkesztője. Az írással és az irodalommal már általános iskolában elkezdtem foglalkozni és ez a szenvedélyem azóta is tart. Cikkeimben elsősorban a büntetőjog a fő csapásvonal, de nagyon élvezem az interjúk készítését is, így sok különleges emberrel és izgalmas témákkal igyekszem színesíteni a Media Iuris oldalát.
