[metaslider id="9331"]

Vérvád – A tiszaeszlári per


Az 1882-1883 között Tiszaeszláron, majd Nyíregyházán lezajlott perben – melyet szoktak a tiszaeszlári vérvádnak, vagy simán csak tiszaeszlári pernek nevezni – zsidókat gyanúsítottak meg a 14 éves Solymosi Eszter, keresztény lány meggyilkolásával. Ez az esemény felerősítette ugyan az antiszemitizmust Magyarországon, azonban az eljárás a vádlottak felmentésével végződött.

Az eltűnés, a vád eredete

1882. április 1: éppen ez a nap volt a pészah ünnepet megelőző szombat, amikor a tiszaeszlári zsidók messziről jött vendégeikkel együtt a helyi zsinagógában gyűltek össze. Ezen a napon küldte el Solymosi Eszter szolgálóleányt gazdasszonya a boltba festéket venni, ám a 14 éves kislány nem tért vissza, hazafele menet nyoma veszett. Hiába indultak a lány keresésére, nem találták, s ezután kezdett elterjedni az a szóbeszéd (jó szokás, hogy előbb beszélünk, mintsem gondolkodunk), hogy a kislányt a zsidók ölték meg. Eszter édesanyja előbb feljelentést tett a vádlottak ellen, majd kérte a zsidók utáni nyomozás megindítását. Erre Bary Józsefet jelölte ki a nyíregyházi törvényszék, aki Eszlárra utazva meg is kezdte a vizsgálódást: letartóztatta a helyi zsidó templomszolgát, Scharf Józsefet és feleségét, ugyanis az ő négy éves gyermekük kezdte el azt beszélni, hogy a lányt egy sakter ölte meg (a sakter a tradicionális kóser húsok levágására szakosodott embert jelenti a zsidó kultúrában). A vizsgálóbíró kihallgatta a falubelieket is, akik közül többen azt állították, hogy Solymosi Eszter eltűnésének napján késő este is fény áradt ki a zsinagógából, amire eddig nem volt példa, néhányan pedig még arra is emlékeztek, hogy női sikolyt is hallottak aznap. Ez volt tehát az eljárás megindításának eredete, azonban az ügy itt még nem ért véget.

A templomszolga fiának, Móricnak a vallomása

Bary József április 19-én este elküldte Scharf Móricot a nyíregyházi ügyészségre. A fiút Recsky András csendbiztos, és Péczely Kálmán törvényszéki írnok kísérte. A két férfi és a fiú útközben megállt Recsky tiszanagyfalui házánál, az éjszakát is ott töltötték és csak másnap reggel indultak újra útnak. Azóta is vitatott, hogy mi történt ott, a védelem azt állította, hogy a fiút veréssel, testi fenyítéssel kényszerítették arra, hogy másnap az ügyészségen beismerő vallomást tegyen, ami meg is történt. Scharfék csemetéje felnőttkori visszaemlékezésében megerősítette, hogy valóban ez állt a vallomása hátterében, azonban ennek hitelessége kérdéses. Elmondása alapján a lány eltűnésének reggelén az édesapja behívta a templomba az arra járó Esztert, hogy segítséget kérjen tőle. Ezután egy vándorkoldus, aki Scharféknál kapott szállást, a zsinagógába vitte az áldozatot és az ott tartózkodó 3 sakter elvágta a lány nyakát. Móric beszámolója szerint ő ezt a kulcslyukon nézte végig. A védelem formai hibákra hivatkozva próbálta kétségbe vonni a fiú vallomását, amiért Bary József vizsgálóbírónak megismételte a történteket, elmondott mindent amit látott: ennek hatására le is tartóztattak 12 zsidó embert. 

A rejtélyes holttest Tiszadadán

1882. június 18-án tutajosok találtak egy női holttestet Tiszadadától nem messze, a Tisza partján. A nő Solymosi Eszter ruháiba volt öltöztetve, a helyi orvos 14 év körül állapította meg az életkorát, azonban érdekes, hogy a nyaka sértetlen volt, pedig Scharf Móric vallomása alapján Eszter nyakát elmetszették. Megkezdődött a halott szemügyre vétele, a falubeliek közül többen is a 14 éves kislányt ismerték fel benne, azonban az édesanyja, Solymosi Gáborné és húga tagadta, hogy ő lenne az. Egy rögtönzött, háromtagú orvosi bizottságot állítottak fel, akik a vizsgálódások alkalmával a halott hölgy életkorát 10-24 évben állapították meg, valamint arra jutottak, hogy 8-10 napja hunyt el, amely persze ismét egy ellentmondás a történetben, hiszen a Solymosi lányt, a vádak alapján, április 1-jén gyilkolták meg. Bary József azt feltételezte, hogy a holttest kézre juttatása direkt módon történt, éppen ezért letartóztatták a tutajosokat, akik rábukkantak. Több napig tartó vallatás, fenyegetés és verés eredményeképpen bevallották, hogy valóban pénzért cserébe vitték véghez a tetem beöltöztetését és leszállítását. A vallomás hatására letartóztattak egy újabb tutajost, aki szintén 6 napig tartó „rábeszéléssel”, de vallott: eszerint két tiszaeszlári zsidó volt az, aki a holttestet adta nekik.

A vádemelés és a per

A Királyi Ügyészség, mint vádhatóság 15 ember ellen indított eljárást, helyezte őket előzetes letartóztatásba, és nyújtott be egy év múltán vádiratot a Nyíregyházi Törvényszékre. Gyilkossággal vádolták a következő embereket: Schwarz Salamon, Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót, Wollner Hermann; gyilkosságban való bűnrészességgel: Scharf Józsefet, Junger Adolfot, Braun Ábrahámot, Lusztig Sámuelt, Weiszstein Lázárt és Taub Emmánuelt; bűnpártolással és a holttest elrejtésével: Vogel Anzelmet, Smilovits Jakabot, Hersó Dávidot, Grosz Mártont és Klein Ignácot. 1882. szeptemberében a védelem indítványozására a holttestet exhumálták és felboncolták a budapesti egyetem tanárai, mert a rögtönzötten felállított, vidéki orvosokból álló bizottsági tagok szakmai tudásában nem igazán bíztak. Az orvosi csapat megállapította, hogy a holttest nyaka ép, így kizárható a nyakfelvágás, mint gyilkossági tényező. A bíróság azonban ezt nem fogadta el a felmentéshez való bizonyítékként, mivel ítélete szerint, a  megtalált holttest azonossága Solymosi Eszterrel kétséges. Maga a per 1883. június 20-tól augusztus 3-ig folyt Nyíregyházán. A vádlottak védelmének feladatát Eötvös Károly képviselő és ügyvéd látta el, amelynek folytán szembeszállt saját pártjának, a Függetlenségi Pártnak az ellenzésével. Védőtársai Funták Sándor, Friedmann Bernát és Székely Miksa voltak. A perben az ügyész szerepét Szeyffer Ede töltötte be, aki „sokkal inkább védelmezte, mintsem vádolta a gyanúsítottakat”, sőt július 27-ei beszédében ő is kérvényezte a megvádolt zsidók felmentését. Eötvös ügyesen és határozottan abszolválta teendőit, egyik beszéde 7 órán keresztül tartott. A védelem álláspontja szerint a fiatal lány öngyilkos lett és belevetette magát a Tiszába, szolgált asszonya, Huriné kíméletlen bánásmódja miatt. Ebben a verzióban is akadt azonban egy kis ellentmondás: ha Eszter valóban kioltotta saját életét, akkor nem bajlódott volna azzal, hogy kendőt tekerjen a kezére úgy, hogy az még több mint száz nap elteltével is ott maradjon a holttesten. A Magyar Királyi  Kúria részmegállapításként kimondta, hogy nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy a megtalált test Eszteré, ezért felmentette a vádlottakat. A jogerős ítéletet 1884. május 10-én hozták meg. 

Ez a per felerősítette hazánkban az antiszemitizmust, részben ennek hatására alakult meg az Országos Antiszemita Párt. Egy Spanyolországban élő magyar házaspár emlékhelyet is állított Solymosi Eszter részére, amely mondhatni antiszemita kegyhellyé vált azok számára, akik még mindig hisznek abban, hogy a lányt a zsidók gyilkolták meg. Nemcsak Magyarországon, de a nemzetközi szférában is felháborodást keltett az eset, a Torinóban lévő Kossuth Lajos Magyarország gyalázatának és a civilizációhoz méltatlannak nevezte a tiszaeszlári ügyet. 

Forrás:

EnglishGermanHungarian