[metaslider id="9331"]

Május 9. – az Európai Unió napja

1985 óta minden év május 9-én ünnepelik az Európa-napot, ami az európai béke és egység ünnepe. 71 évvel ezelőtt, 1950. május 9-én Robert Schuman, akkori francia külügyminiszter és Jean Monnet közgazdász fogalmazta meg az Európai Unió eszmei hátterét, melyben egy olyan új európai intézmény javaslatát vázolták fel, amely új politikai és gazdasági együttműködést jelentett Európa számára: fő céljai között szerepelt a kontinens acél- és széntermelésének szabályozása és irányítása, valamint a további háborúk ellehetetlenítése. Egy évvel később, 1951-ben írták alá az intézményt létrehozó szerződést; mégis, az Európai Unió megalakulását a Schuman-javaslattól számítjuk.

Az Európai Acél- és Szénközösség 

A javaslat nyilvánosság tétele után megalakult az ESZAK, avagy az Európai Acél- és Szénközösség, amely az Európai Unió alapjaként is tekinthető. A hat alapító tagállam – Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia – elképzelése szerint az ESZAK feladata volt az egyes tagállamok területén lévő szén- és acélkészletek kezelése és az új, közös piac megteremtése a vámok eltörlésével. A nyilvánvaló gazdasági érdek mellett fontos volt, hogy politikailag is helytálljon az elgondolás. A Schuman-terv szerint „…a közös termelés miatt fellépő szolidaritás nem csak elképzelhetetlenné teszi a Németország és Franciaország közötti háborút, de gyakorlatilag kivitelezhetetlenné is.” Ennek értelmében, mivel úgymond a francia és német gazdaság most már közös érdekekkel bír, talán a jövőbeni konfliktusok lehetősége is csökken. Az egyezményt végül a hat tagállam 1951-ben írta alá Párizsban, de az Európai Acél- és Szénközösség csak 1952-ben lépett életbe. 

1957-ben, a hat tagállam aláírta a római szerződést, amelynek értelmében 1968-ban megalakult az Európai Gazdasági Közösség (EGK), valamint az Európai Atomenergia Közösség (Euratom). 1965-ben egy egyesülési szerződés keretében összevonásra került az ESZAK, az EGK és az Euratom, amelyeket innentől Európai Közösségek néven neveznek; önálló jogalanyiságukat megőrizték a szervezetek, a szerződés csak az intézményeket vonta össze. 

Az Európai Közösségek bővítése, az EU létrejötte

1973-ban Dánia, Írország és az Egyesült Királyság, 1981-ben Görögország, 1986-ban pedig Portugália és Spanyolország is csatlakozott a Közösségekhez. A Schengeni Egyezmény értelmében, amit 1985-ben írtak alá, lehetőség volt a tagállamok (és néhány nem-tagállam) közötti határátlépésre – útlevélvizsgálat nélkül is. 1986-ban kezdték el használni a ma is ismeretes európai zászlót, akkor még az Európai Közösségek jelképeként, és szintén 1986-ban írták alá az Egységes Európai Okmányt is, ami a Római Szerződés első fontosabb átdolgozása volt, melynek célja a tagállamok közötti egységes piac bevezetése volt.

Miután 1990-ben a vasfüggöny lebontásával Kelet-Németország az újraegyesített Németország részeként a Közösségek tagja lett, további bővítések következtek. A koppenhágai kritériumok szerint – ami a csatlakozni kívánó kelet-európai államok számára előírt feltételrendszer – a kritériumok ismeretében a keleti országok is felkészülhettek a Közösségekhez való csatlakozáshoz. 1993. november 1-jén hatályba lépett a maastrichti szerződés, amellyel hivatalosan is létrejött az Európai Unió. 1995-ben csatlakozott az unióhoz Ausztria, Svédország és Finnország. 2002-ben 12 tagállamban az addigi fizetőeszközöket felváltotta az egységes euró; azóta az eurózóna 19 országra bővült. 2004. május 1-jén eddig nem látott bővítés következett, további 10 ország csatlakozásával: Ciprus, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia az Unió tagjai lettek. 2007-ben Románia és Bulgária, 2013-ban pedig Horvátország is tagállam lett. 2016-ban az Egyesült Királyság népszavazás által a kilépés mellett döntött (Brexit), és 2020. január 31-én hivatalosan is kilépett az Európai Unióból.

Az Európai Unió joganyaga, intézményei

Az Európai Unió elsődleges joganyagát az alapító szerződések – az Európai Unióról Szóló Szerződés és az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés – és az Európai Unió Alapjogi Chartája alkotja. Másodlagos joganyagát a rendeletek, az irányelvek és a határozatok képezik.

Az EU kiemelt figyelmet fordít arra, hogy intézményei átláthatóbbak és demokratikusak legyenek. Szervezetét tekintve az EU fő politikai irányító szerve az Európai Tanács. Tagjai a tagállamok képviselői (állam- vagy kormányfők), a tanács elnöke, valamint az Európai Bizottság elnöke. A tanács fő feladata a tagállamok közötti viták megoldása, a politikai ellentétek elsimítása. Az Európai Bizottság az Európai Unió végrehajtó szerve; a jogalkotás kezdeményezéséért, valamint az unió mindennapi működéséért felel. A Bizottság minden tagállamból egy (tehát 27) biztosból és az elnökből áll. Az Európai Parlament a törvényhozó hatalom egyik része: 705 képviselője van, akiket ötéves mandátumra választanak. A Parlament elnökét és alelnökét a képviselők két és fél évre választják. A törvényhozás másik felét az Európai Unió Tanács (Miniszterek Tanácsa) jelenti. Minden tagállamból egy miniszter a tagja, a jogalkotás mellett végrehajtó szerepet is ellát (közös kül- és biztonságpolitika tekintetében). Az Európai Unió igazságszolgáltatási ágát a Törvényszék és az Európai Közösségek Bírósága alkotja: ez a két intézmény együtt értelmezi és alkalmazza az uniós joganyagokat és szerződéseket. Végül az Európai Számvevőszék az EU-s pénzek felhasználását ellenőrzi, fontos szerepe van a költségvetés alakulásában.

Az Európai Uniónak mivel nincs hivatalos fővárosa, intézményei több városban helyezkednek el: Brüsszel (de facto központnak minősül), Strasbourg, Luxembourg, Frankfurt, de még Budapest is helyet ad egy-egy intézménynek.

Az Európai Unió céljai

„Az Európai Unió a következőket tűzte ki célul:

  • előmozdítja a békét, az általa vallott értékeket és polgárai jólétét;
  • a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló, belső határok nélküli térséget biztosít;
  • fenntartható fejlődésre törekszik, melynek alapja a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, az árstabilitás, a környezetvédelem, valamint egy rendkívül versenyképes, teljes foglalkoztatottsággal és társadalmi haladással jellemezhető szociális piacgazdaság;
  • küzd a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés ellen;
  • előmozdítja a tudományos-technikai haladást;
  • fokozza a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót és szolidaritást a tagállamok között;
  • tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokszínűségét;
  • gazdasági és monetáris uniót hoz létre, amelynek pénzneme az euró.”

Az Európai Unió értékei

Befogadás, tolerancia, igazságosság, szolidaritás és megkülönböztetésmentesség: ezek az Európai Unióban elvárt normákhoz tartoznak. Az európai életszemlélettel szorosan összekapcsolódik az emberi méltóság tisztelete és védelme, ezen nyugszik az összes Uniós alapjog. A szabadság, mint további érték, minden EU-s polgárt megillet, legyen szó az Unión belüli mozgás és tartózkodás szabadságáról, a magánélet tiszteletben tartásához való jogról, vagy a gondolat, a véleménynyilvánítás, a vallás, a tájékozódás és a gyülekezés szabadságáról.  A képviseleti demokrácia és a jogállamiság az EU alapját képezik; minden nagykorú uniós polgár választásra jogosult és választható az európai parlamenti választásokon. Az Unió tevékenysége minden helyzetben a tagállamai által önkéntes alapon és demokratikusan elfogadott szerződéseken alapszik. Az Unió nagy hangsúlyt fektet az egyenlőség fontosságára, minden tekintetben; a törvény előtt annak összes polgára egyenlőnek számít, fontosnak tartja a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvét. Az emberi jogok védelmét az Európai Unió Alapjogi Chartája biztosítja. Rögzíti a nemen vagy nemi identitáson, faji vagy etnikai származáson, valláson és irányultságon, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint biztosítja a személyes adatok védelméhez és az igazságszolgáltatáshoz való jogot.

Az EU jelentősége a világban

Az Európai Unió szerepe számottevő: kereskedelmi szempontból az EU számít a világ legnagyobb kereskedelmi tömbjének, a feldolgozóipari termékek és a szolgáltatások legjelentősebb exportőre az egész világon. Az EU tagok között az egységes piacnak köszönhetően szabad kereskedelem folyik. Humanitárius segítségnyújtás terén sem marad le: kötelességének érzi a természeti katasztrófák és az ember okozta viszontagságok áldozatainak megsegítését. Az EU és a tagországok együttesen a világ legjelentősebb humanitárius adományozó címét viselik. Végsősorban meg kell említeni a diplomáciát és a biztonságpolitikát is; az EU nemzetközi szinten a stabilitás, a jólét, a demokrácia, az alapvető szabadságokjogok és a jogállamiság biztosításán és előremozdításán munkálkodik.

 

Felhasznált források: 1, 2, 3

EnglishGermanHungarian