A Tanítsunk Magyarországért program alapgondolata, hogy vannak az országban nehezebb helyzetben lévő kistelepülések, azonban az ott élőknek is biztosítani kell a lehetőséget az életben való boldoguláshoz. A Kormány úgy gondolja, hogy e cél megvalósításához elsősorban nem segélyt vagy alapjövedelmet kell nyújtani, hiszen azok konzerválnak. A megfelelő megoldás az, ha támogatjuk őket abban, hogy sikeresen tanuljanak tovább, majd utána elhelyezkedjenek a munkaerőpiacon. A Tanítsunk Magyarországért program célul tűzte, hogy 2030-ra minden, ma általános iskolás gyerek rendelkezzen legalább szakmával vagy tanuljon tovább. Illés Zsófi, karunk negyedéves hallgatója immáron két éve tevékenykedik a program keretében, cikkemben ő mesél tapasztalatairól, élményeiről.
Hol hallottál először a Tanítsunk Magyarországért programról? Hogy jött az ötlet, hogy részt vegyél a programban?
Illés Zsófi: Először egy szeptemberi promóciós e-mailből hallottam róla, akkor még csak megakadt rajta a szemem, elkezdett foglalkoztatni a program. Néhány nappal később pedig egy barátnőm mesélt róla, hogy ő is részt vesz benne és nagyon jó tapasztalatai vannak, úgyhogy kicsit jobban utánanéztem a Mentorprogramnak és jelentkeztem az előkészítő kurzusára.
Milyen feltételei vannak a részvételnek? Hogyan történik a programba való jelentkezés?
Illés Zsófi: Gyakorlatilag bárki, aki őszinte motivációkkal és egy kis kitartással nekifut, mentorrá válhat. A gyakorlati mentorálás feltétele az aktív hallgatói jogviszony, illetve a TMO I. kurzus elvégzése, ami egy egy szemeszteres elméleti felkészítő kurzus a hátrányos helyzetű gyerekekkel való bánásmódról, a speciális pedagógiai feladatokról. Illetve fontos eleme az érzékenyítés is: tanulunk például a rasszizmus megjelenéséről, kezeléséről stb.
Alapvetően mi egy mentor feladata?
Illés Zsófi: A Tanítsunk Magyarországért Mentorprogram célja, hogy a programba bevont általános iskolások egy szélesebb perspektívát kaphassanak a jövő lehetőségeiről. Tehát mi, mentorok a továbbtanulásukban kell őket motiváljuk, felvilágosítsuk, terelgessük. Ezt azért tartom jó kezdeményezésnek, mert egyrészt korban közelebb is állunk hozzájuk, mint a tanáraik. Másrészt mivel csak 3-4-5 mentorálttal kell foglalkoznunk, nem vagyunk olyan leterheltek, mint a tanáraik.
A mentorálási időszakban fő szabály szerint heti rendszerességgel kell kijárjunk a gyerekekhez és az előírt óraszámot „le kell mentoráljuk”, illetve a foglalkozásokról gyakorlatilag egy jegyzőkönyvet kell készítsünk. Ha csak néhány órára tudok kimenni az iskolába, akkor pedagógiai foglalkozást szoktam tartani, de fontosnak tartom kifejezetten a kezdetekben az élményprogramokat is, mint például a kirándulások vagy az iskolai ünnepségeken való részvételt is, hogy közös élményeket tudjanak szerezni velünk a gyerekek.
Immáron második éve vagy mentor, az előző, illetve az idei tanévben hol dolgoztál, milyen korú gyerekekkel? Mik a két év tapasztalatai, milyen különbségeket fedeztél fel?
Illés Zsófi: Tavaly a Kétújfalui Általános Iskola 8. osztályában mentoráltam. Az sokkal nehezített terep volt, mivel az iskola vezetése is kritikusan állt hozzá a Mentorprogramhoz, nagyon leszűkítették a lehetőségeinket, csak egy bizonyos időszakban járhattunk ki a gyerekekhez, illetve oda csak a kivezető út 1,5 órát vett igénybe. Ezen kívül kezdő mentorként a 14 éves korosztály is keményebb dió volt.
Idén Magyarszékre járok és 6. osztályosokat mentorálok. Teljesen más a tanárok, az iskolavezetőség és a gyerekek hozzáállása is. Ebben a korban nagyon sokat számít 1-2 év is, ez a korosztály sokkal nyitottabb, könnyebben formálható. Remélem minél tovább nyomon tudom követni a jelenlegi mentoráltjaim életét.
Mi volt az eddigi legjobb élményed a program során, illetve mit emelnél ki, mint nehézség?
Illés Zsófi: A legjobb élmények mindig a gyerekektől jövő visszacsatolások, illetve ha úgy látom, volt hatása egy-egy tanácsomnak, ha beépítenek valamit a foglalkozásokon tanultakból a gondolkodásmódjukba. Kevésbé élmény, de pozitívuma a programnak, hogy én is egy új szeletébe látok bele a világnak, szélesíti a látóköröm.
A legnagyobb nehézséget nekem az adminisztrációs terhek jelentik, illetve az időbeosztás, kifejezetten a szemeszter vége felé.
Kiknek ajánlanád a programban való részvételt?
Illés Zsófi: Nem tudom, hogy ki lehet-e emelni egy bizonyos hallgatótípust. Akinek van hozzá egy kis elhivatottsága, kíváncsisága és energiát öl bele, annak érdemes belevágnia.
A Media Iuris nevében szeretném megköszönni az interjút, és további sikereket kívánok a programban való tevékenységed, illetve a tanulmányaid során!
Források: 1, kiemelt kép, kép1, kép2
Sziasztok! Klász Bettina vagyok, a PTE-ÁJK jogász szakos hallgatója. A Media Iuris szerkesztőségéhez harmadévesen, 2022 tavaszán csatlakoztam. Cikkeim célja, hogy a mindennapi témák, illetve a szórakoztatás mellett számomra fontos témák mellett is kiálljak, illetve olyan témákat is érintsek, amelyek talán kevésbé népszerűek, de számomra kedvesek és érdekesnek találom őket
