A dzsinn szó hallatán sokaknak az Aladdinból ismert kék figura juthat eszébe és az a három kívánság, amelyeket a lámpásából előjőve egy csettintéssel teljesít. De honnan származik eredetileg ennek a mesebeli kitalált lénynek a koncepciója?
Az arab kultúrában jelentek meg először az alakváltó szellemek, a dzsinnek. A sémi népek úgy tartották, hogy a dzsinnek régi emberek szellemei voltak, akik éjszaka jelentek meg és reggel távoztak. Bármilyen alakot fel tudtak ölteni, láthatatlanná ugyanúgy válhattak, mint valamely állattá. Az emberek hittek erejükben; az alakváltó szellemek képességei között tartották számon például, hogy irányítani tudják az elemeket, képesek termékennyé tenni a földet, vagy akár betegséget, balesetet okozni. A dzsinnek emberek feletti hatalmára és imádatára utaló jelek fennmaradtak a történelem során, egyes kutatók Észak-Arábiában dzsinnekkel kapcsolatos vésetekre, szobormaradványokra bukkantak.
Az iszlám megjelenése és elterjedése után továbbra is fennmaradt a dzsinnek mítosza, de mivel a Korán tiltja Allahon kívül bármi más imádását, a dzsinnekkel kapcsolatban új koncepciókat kellett alkotni. Az iszlám tanok alapján a dzsinnek szabad akaratú lények, akiket Allah teremtett füsttelen tűzből és akiket különböző fajtájuknak megfelelően emberi tulajdonságokkal ruháztak fel. A muzulmánok között vitatott tény, de sokan azon a véleményen vannak, hogy minden embernek megvan a saját dzsinne, aki folyamatosan próbálja befolyásolni, irányítani az egyént – rossz tettek végrehajtására sulykolva.
Hogy néztek ki a dzsinnek? Hogyan lehet őket jellemezni?
A fennmaradt források szerint a dzsinnek a küllemükre vonatkozóan leginkább az arab emberekre hasonlítanak. Nemüket tekintve léteztek férfi és női dzsinnek is, akiket jó és rossz tulajdonságokkal egyaránt felruháztak. Külső megjelenésük, temperamentumuk meghatározásakor az ősi keleti filozófiák tanai alapján a négy elem alaptulajdonságai jelentek meg, így az alakváltó szellemek általában a tűz, a víz, a föld vagy a levegő elemeit testesítették meg. „Ruhatáruk” bő ruhákból állt, amelyeket széles selyemövvel fogtak át, némely dzsinn pedig szívesen viselt ékszereket. Nemcsak a kinézetük, de életmódjuk is az emberekéhez hasonlít. A hiedelmek szerint a dzsinnek képesek táplálkozni, inni, házasodni vagy – akár emberekkel is – szeretkezni. A dzsinnek csak akkor váltak az emberek számára láthatóvá, ha ők úgy akarták. Egyes dzsinneknek további jellemzője, hogy létezni, megjelenni csak egy bizonyos tárgy jelenlétében képesek (ilyen lehet például egy lámpás). A gonosz természetű dzsinnek képesek voltak megszállni embereket, hogy irányítani tudják őket, ilyenkor a keresztény világból ismert démonűzésekhez hasonló procedúrákkal próbálták az emberek elrémíteni a dzsinneket, ezzel megszabadítva a hétköznapi embereket a kontroll alól.
A leggyakoribb dzsinnek
A különböző hatalommal felruházott dzsinnekből nemcsak egy, hanem több lény is adódott a hiedelmek világában. Ezek közül talán négy dzsinnt lehet kiemelni, akik a történelem során a legismertebbé váltak.
Márid a legnagyobb hatalommal rendelkező dzsinn, aki mágikus erejénél fogva képes volt kívánságokat teljesíteni. A kívánságokért cserébe azonban mindig kért valamit, ezek sosem voltak ingyen. Az emberek úgy tartották, hogy Márid lakóhelyként távoli, félreeső szigeteket választott magának, ügyelve arra, hogy a tenger közelében maradjon. A víz elem jegyeit testesíti meg. A nagytudású Máridok büszkék voltak, de olykor-olykor arrogánsan is megnyilvánultak. A szelíd és édes hangú dzsinneket széles mellkasú, hatalmas lényként ábrázolták. A mesékből ismert dzsinnek ennek a fajtának felelnek meg a leginkább.
A föld alatt élő Ifrít a források szerint a második leghatalmasabb és a legnagyobb tudással rendelkező dzsinn fajta. Ők nemcsak férfi testbe bújva jelentek meg az emberek előtt, hanem előfordult, hogy női alakot öltöttek és a tűz elem jegyeit viselik magukon. Az Ifrítek a fennmaradt elbeszélések alapján nagyon ravaszak és gonoszak lehettek. Alakja az Ezeregyéjszaka meséi Hordár és a fiatal lányok című elbeszélésében is megjelent.
Korábban említésre került, hogy vitatott tény volt, hogy az embereknek van-e saját dzsinnük. A Karín az a dzsinn, akit legtöbbször egy-egy emberhez rendelnek és így képes befolyásolni az embereket, hogy jót vagy rosszat tegyenek.
A Gúl a hiedelmek alapján egy torz, gonosz lelkű szörny, aki temetőkben, sivatagokban él. Az ocsmánynak tartott lény leginkább hiénák bőrébe bújva járja a Földet. Az embereket elcsalja és megeszi, kisgyerekekre vadászik, halott embereket fogyaszt táplálékként, vért iszik, és gyakran lop.
Nagyon érdekes megfigyelni, hogy a való életben hol jelennek meg azok a lények, akikkel eddig leggyakrabban tényleg csak mesékben találkozhattunk.
Képek: Kiemelt kép, 1, 2
