Edmund Kempert Amerika egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosaként tartják számon, aki apai nagyszülei meggyilkolása után végzett hat fiatal lánnyal, majd brutális módon saját édesanyját is megölte. Már egész fiatalon, kisgyermek korában jelentkeztek nála kegyetlen hajlamok (megcsonkított kiskutyákat, élve ásott el macskákat), amelyeket a nem túl empatikus anya úgy torolt meg, hogy bezárta egy pincébe és napokig nem engedte ki. Jogosan tehetjük fel tehát a kérdést, hogy Ed Kemper sorozatgyilkosként született vagy – az egyébként korán megjelenő – hajlamai uralkodtak el rajta, amelyekre nagy hatást gyakorolhatott az anya szerepe.
Bántalmazó anya
Edmund Kemper 1948. december 18-án született Burbankben. Big Ed néven is emlegetik, hiszen 203 centi és 130 kilogramm, de nemcsak mérete, hanem IQ-ja is kiemelkedően magas, 145-ös. Miután szülei elváltak, Edmund anyjához és két nővéréhez került. Az interjúkban azt állította, hogy családja matriarchális (anyaközpontú), szerinte az anyja „hatalmas, csúnya, furcsa nő, aki folyton arra akar rávenni, hogy olyan nőkkel randizzak, akik őt szeretik”. Kemper szerint apja nem véletlenül vált el anyjától, szerinte inkább „öngyilkos küldetésekre” járt, inkább választotta a háborút felesége helyett. Elmondása szerint anyja sokszor bántalmazta mind testileg, mind lelkileg, sokszor puhánynak, pipogyának nevezte. De nemcsak anyja, hanem testvérei is bántalmazták, egyik alkalommal kilökték a vonat elé, máskor pedig majdnem belefojtották a medencébe. Mint később kiderült, ezek mind egyfajta válaszreakciók voltak Kemper viselkedésére, hiszen már kiskorában olyan játékokat talált ki amikor nővéreivel játszott, hogy elektromos székbe ülteti, vagy gázkamrába zárja őket. Egyszer élve elégette a család macskáját, majd levágta a fejét és egy botra tűzte. 14 évesen apjához és mostoha anyjához költözött, ám nem sokkal később tovább állt apai nagyszüleihez. Azonban itt is ugyanaz a nőközpontúság köszöntötte, nagymamája is folyamatosan sárba tiporta férfiasságát, ezért egy veszekedés alkalmával Kemper puskát fogott, és fejbe lőtte nagyanyját, majd az épp bevásárlásból megérkezett nagyapjával is végzett. Ekkor mindössze 16 éves volt. A gyilkosság után ő maga hívta a rendőrséget, megvárta, míg a sheriff kiérkezett, megbilincselte és őrizetbe vette. A bíróság pszichiátert rendelt ki, aki megállapította, hogy Ed paranoid skizofréniában szenved. A diagnózis miatt és fiatal korára való tekintettel megúszta az ilyen esetekben Kaliforniában alkalmazandó méreginjekciót, és helyette egy elmegyógyintézetbe került. Itt számtalan vizsgálatnak vetették alá, amelyek során kiderült, hogy Kemper intelligencia-hányadosa megközelíti a zsenikre jellemző 145-öt. Ennek köszönhető, hogy Edmund hamar kiismerte a vele foglalkozó pszichológusokat és pszichiátereket, és nemcsak őket, de a teszteket is manipulálhatta, hiszen rájött arra, hogy a különböző kérdésekre milyen válaszokat várnak tőle. Így öt év után pecsétes papírt kapott arról, hogy immáron nem veszélyes a társadalomra, szabadon távozhat.
Kések, kötelek, bilincsek
1969. december 18-án szabadon engedték, és anyja felügyeletére bízták. Próbált visszailleszkedni a társadalomba, tervezgette és remélte, hogy rendőr válhat belőle, ám méretei miatt nem tudta teljesíteni az elvárt követelményeket, így jelentkezését elutasították. Ezekben az időkben azonban tovább romlott az anya-fia kapcsolat, így vélekedett erről az időszakról: „Anyám és én borzasztó csatákba kezdtünk, szörnyű csatákba, erőszakos és gonosz csatákba. Még senkivel sem voltam ilyen gonosz verbális csatában.” Mivel rendőr nem lehetett, különösebb képesítést nem igénylő munkákat keresett, majd elköltözött anyjától és egy saját kocsit is vásárolt magának. Ekkor figyelt fel az út szélén stoppolók tömkelegére, akik főleg fiatal, közép- és főiskolás lányok voltak. Ettől a pillanattól kezdve autójába bekészített mindent, amire szüksége volt a gyilkosságok során: késeket, köteleket, bilincseket. Szabadonbocsátása után 1972 tavaszán követte el az első két gyilkosságot, amikor is két 18 éves stoppoló diáklány vett fel. A lányok gyanútlanul beültek a kocsijába, beszélgettek egymással, majd autójával letért egy mellékútra, mondván valami baj van a kocsi motorjával. A lányoknak még ekkor sem tűnt fel semmi, még akkor sem, amikor Kemper nem a motorháztető, hanem a csomagtartót nyitotta ki. Elővette a késeket és köteleket, majd mindkettő áldozattal végzett. Ezután szexuális kapcsolatot létesített mindegyikkel, majd fejüket levágta, és megtartotta őket, a test többi részét pedig egy sziklaszorosba vitte. Ezután még négy diáklány esett áldozatául, akikkel hasonlóan végzett, mint az első kettővel. Rendszerint egy elszigetelt területre vitte őket, ahol lelőtte vagy megfojtotta őket, fejüket levágta, és ezeket használta szexuális vágyainak kielégítésére. Elvileg a levágott fejeket anyja udvarában ásta el olyan pozícióban, hogy azok arca az anyja szobájára nézzenek, ezzel arra utalva, hogy csak a fiatal diáklányok tudtak felnézni anyjára (ugyanis egy közeli egyetem adminisztratív osztályán dolgozott, ahol a lányok szerettek őt gondoskodása miatt). Utolsó gaztettének áldozata saját anyja volt, akinek késsel átvágta a torkát, ezt követően lefejezte, majd a levágott fejjel elégítette ki magát, ezután pedig kivágta hangszálait. Gyilkosság után feladta magát a rendőrségnek.
Végkifejlet
Végül 8 rendbeli gyilkossággal vádolták meg, őrizete alatt kétszer próbált öngyilkos lenni. Nyolcszoros életfogytiglani büntetésre ítélték. Pszichiáterek és Kemper is azt az állítást tartja helyesnek, hogy a fiatal nők helyettesítették a végső célpontját, az anyját, és hogy az anyja holttestén elkövetett megalázó tettei alátámasztják ezt a hipotézist. Edmund esetében egy szervezett gyilkosról beszélhetünk, aki ugyanazon a földrajzi területen, lebukás nélkül követte el a bűncselekményeket; elemezte, amit művelt, és próbálta tökéletesíteni a technikáját. Nem rettegett a letartóztatástól, sőt a lebukás veszélye még fokozta is az élvezetét. Célja egyértelműen a másokon való uralkodás volt, az irányítás gondolata hajtotta előre, élvezte, ha domináns pozícióba kerül. Áldozataival kínzás nélkül végzett, csonkolásukat, megbecstelenítésüket csak a halál beállta után kezdte. Interjúk során az FBI ügynökei megállapították, hogy a boncolás és lefejezés inkább fetisiszta, mintsem szadista jellegű volt. Az egyik FBI ügynök, John E. Dougles így vélekedett Kemperről: „Véleményem szerint azonban Ed Kemper azt az egyént példázza, aki nem született sorozatgyilkosnak, hanem azzá alakult.” A tények ismeretében újra felteszem a kérdést; vajon ugyanilyen gyilkos vált volna belőle, ha szerető családban nő fel?
Sziasztok!
Krémer Franciska vagyok, Pécsi Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója. Kiskorom óta foglalkoztat az irodalom és az írás egyaránt, de eddig nem volt bátorságom tollat ragadni, csak a magam mulattatására vetettem papírra egy-egy gondolatomat. Mikor megláttam, hogy a Media Iuris csapata mennyire összetartó, családként működő közeg, úgy gondoltam, szerencsét próbálok és jelentkezem…Úgy vélem, nagyon jól döntöttem. Szeretek új embereket megismerni, emberek között mozogni, csapatmunkában részt venni, extrovertált személyiségnek tartom magam. Ami a témákat illeti, elég sok minden érdekel, bele tudom ásni magam mindenféle tudományos, művészeti és kulturális kérdésekbe.
