Szerdán délután 5 órai kezdettel egy nagyon érdekes előadást hallhattunk a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának oktatójától, Dr. Hohmann Balázstól, aki karunkon a Közigazgatási Tanszék Informatikai és Kommunikációs Jogi Csoportjának tanársegédje.
A mesterséges intelligenciára sokan úgy tekintenek, mint a jövő egyik fő munkát megkönnyítő tényezőjére, ugyanakkor van, aki a munkáját éppen emiatt veszélyeztetve is látja miatta. Az idő előrehaladtával egyre több embernek a fejében merülhet fel a félelem: hiába tanulunk, hiába dolgozunk, egyszer majd a mesterséges intelligencia el fogja venni a munkánk. De vajon jogos ez a félelem? És mi lehet a pozitív oldala annak, ha a mesterséges intelligenciát bevezetjük bizonyos feladatok elvégzésébe?
Az előadáson egy nagyobb kitekintést is nyerhettünk a mesterséges intelligencia helyzetébe a mai világunkban és esetlegesen a jövőben, azonban mégis a közigazgatásba való bevonásán volt a hangsúly. Ennek keretében számos kérdés merült fel: például hogy abba a „black box”-ba, ahol az adott gép, vagy robot hozza a döntést, nem láthatunk bele, sokszor még azok sem láthatnak bele, akik azt tervezték – és emiatt például egy közigazgatási eljárásban előkerülhet az a probléma, hogy nem lehet megfelelően indokolni a döntést, ami megszületik. Ezt persze kiküszöbölhetjük azzal, hogy a komoly mérlegelést igénylő ügyekben nem alkalmazzuk őket, viszont ezzel pont azt a hatást nem érjük el, amit szeretnénk: nem könnyíti meg érdemben a munkánkat. Emellett az is egy érdekes kérdés, hogy könnyen eljárási garanciákba ütközhetünk, hiszen ahogy halad a tanulási folyamatban a gépezetünk, úgy lehet, hogy az idő múlásával máshogy értékel egy hasonló helyzetet, ami így az igazságtalanság melegágya lesz.
Emellett egyelőre az is lassítja a mesterséges intelligencia térnyerését, hogy az informatika területén jelentős szakemberhiány figyelhető meg hazánkban, de más országokban is. Emellett az ilyen rendszerek beállításában közreműködőknek nem csak az informatikához kell érteniük, hanem valamilyen szinten ahhoz a szakterülethez is, amiben az adott mesterséges intelligenciát alkalmazni kívánják – így jelen esetben például a közigazgatáshoz.
Ezen kívül az is reális veszélyt jelent, hogy minél inkább elektronikus útra terelünk egy bizonyos területet, annál jobban ki van téve a kibertámadásoknak – volt már példa arra, hogy egy államigazgatást sikerült megbénítania a hackereknek, ami nagyon komoly problémákat jelenthet, akár csak néhány napos leállás esetén is, különösen akkor, ha adatvesztés is történik.
Ideális megoldást jelenthet a mesterséges intelligencia például a közlekedő autók szabályosságának ellenőrzésében – ilyeneket néhány éve már Magyarországon is alkalmaznak, és ún. Védáknak hívjuk őket. Ezek komplex ellenőrzési pontok, amelyek több szabálytalanságot is képesek rögzíteni egyszerre: ilyen például a megengedett sebesség átlépése, a záróvonal átlépése, kötelező haladási irány megszegése vagy a tilos jelzésen való áthaladás. Emellett a jármű adatait, paramétereit is felveszik, aminek segítségével az beazonosítható lesz. Az így létrejött „adatcsomag” továbbításra kerül az illetékes közigazgatási szerveknek – így egy emberi kontroll is érvényesül még. Előfordult még különösen eleinte „téves riasztás” is – volt, hogy például egy gyorsan elrepülő madarat is rögzített egy ilyen rendszer.
Összegzésként azt mondhatjuk el ebben a témában, hogy már egyáltalán nem a távoli jövő részei az automatizált rendszerek, a mesterséges intelligencia mindennapi körökben történő alkalmazása, ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy sokan, sok körben még idegenkednek a használatától – nem is véletlenül, hiszen ennek a technológiának még jobban ki kell forrnia a valóban precíz működés érdekében.
Az előadás végén oktatónk úgy vélekedett, hogy ez tekinthető inkább egyfajta vitafelvezetőnek, mintsem egy olyan előadásnak, ami minden bennünk felmerülő kérdésre megadja a választ – így bennünket is elgondolkodtathatnak a hallottak ezen téma kapcsán.
Az előadás eredményességét mutatta, hogy sok kérdés érkezett az oktatónkhoz az előadás végén. Ilyen volt például, hogy ha van lehetőségünk választani, hogy a személyes vagy az automatizált eljárást választjuk-e, mi fog rávinni bennünket arra, hogy az utóbbit válasszuk – elsősorban az idő, hiszen a hagyományosnál sokkal gyorsabb az elektronikus verzió igénybevétele. Emellett olyan kérdés is felmerült, hogy milyen szinten kaphat szerepet a mesterséges intelligencia a közigazgatásban, és hogy hosszú távon esetlegesen milyen problémák merülhetnek fel ezzel kapcsolatban. Az első alkalmazások a cégnyilvántartásokban jelentkezhetnek, a cégeljárásokat lehet az egyik legjobban automatizálni. Ugyanakkor a hátulütő az lehet, ami már a digitális oktatásban is megmutatkozott: az, hogy nem feltétlenül mindenki számára elérhető az internet, illetve az elektronikus eszközök, vagy nem mindenki tudja megfelelően kezelni őket.
A közigazgatás pont egy olyan terület, ahol kifejezetten van létjogosultsága az automatizálásnak. Ugyanakkor tisztán emlékszem, amikor az idei évben pályaválasztásom küszöbén a jogi kar nyílt napján a dékán úr mondta köszöntő beszédében, hogy a jog egy olyan tudomány, amelynek alkalmazását sosem lehet igazán gépekkel helyettesíteni – ezzel pedig sokan mások, köztük magam is egyetértek.
Sziasztok!
Molnár Maja vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója és a Media Iuris szerkesztője. Mindig is szerettem szerepelni, mások elé tárni a gondolataimat, és számos téma iránt érdeklődöm, így nagyon szívesen olvasok vagy kérdezek másoktól, és az a célom, hogy nem csak a magam, hanem mások látókörét is szélesíthessem ezzel.
