A Kutatók Éjszakáján számos kiváló szakember mutatta meg érdekes kutatási témák eredményeit, illetve főbb kérdéseit. Volt itt szó rengeteg mindenről – a mesterséges intelligenciától kezdve a filmeken át egészen a kriminalisztikáig. Magam is részt vettem több előadáson is, és nagy magabiztossággal merem kijelenteni, hogy igazán érdemes volt erre szánni néhány órát, hiszen nagyon sok új információt, érdekességet tudhattam meg. A mostani cikkemben pedig egy olyan előadást szeretnék bemutatni, ami nem másról szólt, mint a jog és a nyelv kapcsolatáról – koncentrálva itt elsősorban az anyanyelvünkre, a magyarra.
Rendőrség, bíróság, felvételi
Az előadást Dr. Kiss László, a Közigazgatási Jogi Tanszék professor emeritusa tartotta, aki korábban 18 évig alkotmánybíró is volt. Emellett jó ideje oktat is a pécsi jogi karon, így több területen is volt rálátása a jogra és az azzal kapcsolatban íródott szövegekre.
Gyakorló jogászként kiemelten fontos a pontos, precíz megfogalmazás és a jó helyesírás – nem is csak a külcsín miatt, hanem már csak azért is, mert itt rengeteg olyan helyzet van, ahol akár egy rosszul kirakott vessző vagy egy elvétett egybe- vagy különírás miatt is félreértésekre kerülhet sor. Így van ez a jogalkotásban, a bíróságon vagy egy rendőrök által végzett közúti ellenőrzéskor is – hiszen nem mindegy, hogy az óvoda egy gyermekkomplexus vagy pedig egy gyermekkomplexum, vagy hogy létezik-e olyan, hogy rotációs kapáció?
Az előadónk szemszögéből nézve (akiről említettem, hogy oktatói tevékenységet is folytat), az egyik legelső hely, ahol érdekes megfogalmazásokkal találkozhatunk, az a – mára már feledésbe merült – régi felvételi vizsga, amit ma már az emelt szintű érettségi hivatott kiváltani. De legyen szó akár érettségiről, akár felvételiről, a fogalmazásunkra mindenképp érdemes odafigyelni, hiszen semmiképpen sem mindegy, hogy mohácsi vagy mocsári vész-t írunk, Mária Teréziát vagy Máriát és Teréziát, ahogy az sem, hogy a ménes egy lócsoport-e vagy pedig egy lócsomó…
Az a fránya nyelvtan…
„Pocsék a helyesírásom” – mondja nagyon sok magyar arra hivatkozva, hogy bárhogy is próbálkozik, ő bizony nem érti, nem tudja megtanulni a bonyolult nyelvtant, hogy mikor kell j és mikor ly, mikor kell egy szót egybe és mikor kell külön írni, vagy hogy hova kellene tenni egy mondatban a vesszőt. És tulajdonképpen nem is hibáztatható senki ezért, hiszen a világ egyik legnehezebb (ugyanakkor egyik legszebb) nyelvét beszéljük. Sokan éppen emiatt a nehézség miatt eleve lemondanak arról, hogy megpróbáljanak mindig minden mondatot hibátlanul megfogalmazni. Emellett pedig talán sokan egy olyan előítélettel is fordulnak a nyelvtanhoz már az iskolában is, hogy a sok szabályszerűséget magolni kell – pedig sokkal egyszerűbb, ha a reál tárgyakhoz hasonlóan az összefüggéseket keressük benne. Nyilvánvalóan tökéletes sosem lesz, de nem is az a cél – viszont érdemes egy esélyt adni neki, mert ha az ember megérti, egy igencsak erős eszközt tarthat a kezében.
Az előadásról
Amikor pénteken egy előző, szintén kiváló előadásról átvándorolva beültem az Óriás Nándor előadóterembe a mostani cikkemben tárgyalt előadásra, és szemügyre vettem a hallgatóságot, be kell vallanom, egy kis szomorúsággal töltött el az, hogy viszonylag alacsony számban voltunk csak jelen. Ennek pedig nyilvánvalóan nem az volt az oka, hogy a Tanár Úr előadásmódja vagy éppen a téma ne lett volna elég színvonalas, hanem – véleményem szerint – az, amiről már korábban is szót ejtettem, hogy kevesen ismerik fel, illetve ismerik el a nyelv szépségének és helyességének valódi jelentőségét, és így talán más iránt jobban érdeklődnek. Nos, remélem, hogy ha csak egy kicsit is, de jelen cikkemmel sikerült felhívnom a figyelmet arra, hogy mennyire fontos és érdekes – néha vicces, néha pedig nagyon is komoly – ez a téma, és hogy anyanyelvünknek, mint egy sajátos kincsünknek a helyes és választékos használata, megóvása mindannyiunk közös érdeke.
Képek forrása: Kiemelt kép, kép1, kép2
Sziasztok!
Molnár Maja vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója és a Media Iuris szerkesztője. Mindig is szerettem szerepelni, mások elé tárni a gondolataimat, és számos téma iránt érdeklődöm, így nagyon szívesen olvasok vagy kérdezek másoktól, és az a célom, hogy nem csak a magam, hanem mások látókörét is szélesíthessem ezzel.
