200 évvel ezelőtt fedezték fel az Antarktiszt, azonban ennek a mondatnak pontosan annyi a valóság alapja, mint minden más, felfedezéssel kapcsolatos témában. Merthogy mi az, hogy felfedezték, honnan lehet tudni, hogy ki az első, és mi az első időpont? Cikkemben most izgalmas tényekről mesélek, melyek mind részei az utolsóként felfedezett kontinens általunk ismert emberi történelmének.
Találgatások
A kontinensek közül az Antarktisz volt a legutolsó, amit felfedeztek, bár a földrajztudósok egészen az ókorig visszamenőleg találgattak arról, hogy kell ott lennie valamiféle ismeretlen területnek. Középkori térképeken, egészen a 18. századig Terra Australis néven szerepelt a rejtélyes földrész. Majd ezt a nevet elhagyták és körülbelül nyolcvan évig semmilyen neve nem volt. Végül 1890-ben a skót térképész, John George Bartholomew állt elő az Antarktisz névvel, melynek jelentése nagyjából: „az Arktisszal szemben”.
Az Antarktisz „elsői”
Az ismeretlen déli föld megtalálására James Cook brit felfedező, a Brit Királyi Haditengerészet kapitánya indított expedíciót 1772-ben. 1773. január 17-én hajójával elérte a déli sarkkört, de a dermesztő hideg és a jégtáblák miatt a visszafordulás mellett döntött.
A kontinens partjait 1820-ban Fabian Gottlieb von Bellingshausen német tengerész, egyben a cári orosz haditengerészet tisztje látta meg először Vosztok nevű hajójáról, de még ő sem szállt partra a kontinensen.
Az első ember, aki az Antarktisz jegére lépett, az amerikai fókavadász, John Davis kapitány volt 1821. február 7-én.
A kontinens első kutatója a norvég biológus, Carsten Borchgrevink volt 1895-ben. Az elbeszélések szerint úgy lett ő az első, hogy csónakjából a vízbe ugrott, hogy ottülő társait is megelőzhesse és magának tudhassa az elsőséget.
A Déli-sark meghódítása ugyancsak egy norvég emberhez, Roald Amundsenhez köthető. A modern felfedezés korszakát Richard Byrd amerikai katonatiszt első antarktiszi repülésétől – 1929 november– számítják, az első térképek alapjául szolgáló légi felvételek pedig az 1930-as, illetve az 1950-es években készültek el.
Az egyezmény
Az 1961. június 23-án hatályba lépett Antarktisz-egyezmény, mely a földrész nemzetközi jogi viszonyait szabályozza. Az egyezmény kimondja, hogy az Antarktisz védett terület, ahol tudományos kutatás folyhat, ugyanakkor mindenféle katonai tevékenység tiltott. Ez volt az első fegyverkorlátozási egyezmény, amit még a hidegháború alatt sikerült létrehozni. Az egyezmény fő célja, hogy biztosítsa az Antarktisz területét, az egész emberiség érdekében mindig is kizárólag békés célokra használják, és ne váljon nemzetközi viszály helyszínévé vagy tárgyává.
A Föld egyik legszárazabb kontinense
A tankönyvekben ugyan az szerepel, hogy a Szahara a világ legnagyobb sivataga, valójában ez a jelző az Antarktiszra igaz. Ennek pedig egyszerű a magyarázata még pedig azért, mert attól sivatag egy sivatag, hogy az éves csapadékmennyisége nem éri el a 250 millimétert. Ez pedig tökéletesen így van a Déli-sarkon.
Az elmúlt 30 év átlagos éves csapadékmennyisége alapján a kontinens területén ugyanis kicsivel volt több 10 milliméternél a csapadék. Épp e kevés csapadék miatt tartott 45 millió évig, hogy a jégtakarója a jelenlegi vastagságára nőjön. Az Antarktisz tehát a Föld egyik legszárazabb kontinense, emellett a leghidegebb és a legmagasabb is.
Mennyi a pontos idő?
Ami pedig az időt, mint mérhető, viszonyítási pontot illeti, az egy kicsit trükkös errefelé. Az Antarktisz nem tartozik egyetlen időzónához sem, vagyis pontosabban az összes időzónán átmegy az, aki körbejárja. Ezért aztán az Antarktisz nemcsak országoktól, hanem az idő besorolásától is független és szabad, miután a Déli-sarkon a Föld különböző időzónáit adó hosszúsági vonalak egyetlen pontban találkoznak.
A kontinensen ténykedő tudósok így általában annak az országnak az időzónájában maradnak, ahonnan indultak. Képzeljük csak el azt, hogy az Antarktiszi-félszigeten a chilei, a kínai, az orosz és az egyesült királyságbeli állomások mindegyike a saját időzónájában létezik. Amikor megosztanák egymással a tapasztalt és mért adatokat, óriási kavarodás lehet az időpontok egyeztetéséből.
Az időkáoszt az sem könnyíti meg, hogy az Antarktisz nagy része nyáron 6 hónapig állandó nappali fényben úszik, télen pedig 6 hónapos sötétségbe burkolózik.
A globális felmelegedés hatása sajnos az Antarktiszra is kihat, azonban az olvadás még nem visszafordíthatatlan. Tegyünk együtt azért, hogy ez a különleges kontinens továbbra is élőhelyet tudjon biztosítani a különféle állatfajoknak!
Sziasztok! Pohl Petra vagyok, a PTE ÁJK harmadéves jogász hallgatója. Már gimnáziumban elkezdett
foglalkoztatni az írás gondolata, a Media Iuris csapatának tagjaként lehetőségem nyílt a gyakorlatban is
kipróbálni magam. Úgy gondolom, széles érdeklődési körrel rendelkezem, ezért igyekszem minél
változatosabb cikkekkel jelentkezni.
